Kultúra

Lótetem és cápagyilkosság kellett a világ első vízalatti filmjelenetéhez

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 06. 29. 16:36

A vízalatti felvételekre alkalmas rendszer megépítéséhez sok pénzre volt szükség, így a feltalálónak jókora áldozatokat kellett hoznia ahhoz, hogy támogatót találjon.

Korábban a témában:

Jules Verne 1870-ben megjelent regénye, a Némó kapitány (eredeti cím: Húszezer mérföld a tenger alatt) az elmúlt másfél évszázadban sokmillió, kalandregényekre kiéhezett fiatal és felnőtt kedvencévé vált, népszerűségét pedig a filmipar is felhasználta: legismertebb adaptációja 1954-ben, a Walt Disney stúdióban készült élőszereplős verzió, melyben olyan csillagok bukkantak fel, mint az idén százkét éves Kirk Douglas, vagy épp a Löwenstein Lászlóként született Peter Lorre, a két világháború közti filmművészet egyik legnagyobb csillaga.

Nem ez volt azonban az első igazi, egész estés feldolgozása, hiszen a film hőskorának egyik, kevésbé ismert és kedvelt rendezője, a brit Stuart Paton már az első világháború derekán, 1916-ban elkészítette a könyv eredeti címét viselő, Twenty Thousand Leagues Under The Sea-t (a teljes film itt érhető el).

Fotó: Wikimedia Commons

Jóval több volt ez egyszerű némafilmnél: egzotikus díszletei, speciális effektjei, fényképezése és a Nautilus tengeralattjáró életnagyságú, felszínen úszó és kormányozható mása már önmagában a filmtörténet legérdekesebb alkotásai közé emelnék, de Paton ennél sokkal többre vágyott,

így leforgatta a világ első vízalatti mozijeleneteit, melyben Nemo kapitány kajütjének “varázsablakán” át válik láthatóvá a nyüzsgő vízalatti világ, kilenc percen át mutatva  a nézők számára teljesen ismeretlen világ halait és koralljait.

A felvételek természetesen nem a forgatási kellékként használt, merülni nem képes Nautilusban, hanem a felszínen lévő hajóról leengedett, egy embert és kameráját rejtő apró kabinból kinézve készültek. A photosphere néven emlegetett eszközben feltalálója, egy fiatal brit-amerikai riporter, John Ernest Williamson (1881-1966) ült, aki a vérében hordozta az óceánok és tengerek szeretetét, hiszen édesapja élete jó részét hajóskapitányként töltötte.

A fiatal Williamson alig harmincévesen találta fel a víz alá süllyeszthető kabint, amivel egy csapásra elvégezhetővé váltak a tengeralatti munkák, sőt, azt tökéletesen használhatta saját munkásságához is. Első bevetésére 1912-ben, egy Norfolk-öbölben tervezett fotózásán került sor, a sikeres teszt után pedig Williamson  egy jóval nagyobb, filmfelvételre is alkalmas, jókora saját fényforrással megtámogatott eszközön kezdett dolgozni, melynek nem meglepő módon a Jules Verne nevet adta.

Fotózásra készülve / fotó: Library of Congress

Megalapította saját filmes vállalatát, a Submarine Film Corporation-t, következő évtizedeit pedig ennek az eszköznek a tökéletesítésével, tengeralatti filmforgatásokon, valamint rég elsüllyedt hajók roncsainak filmre rögzítésével töltötte.

Korántsem a Nemo-filmadaptáció volt azonban az első igazi munkája, hiszen két évvel korábban a Bahamákra utazott, hogy elkészítse a filmtörténet legelső igazi vízalatti jelenetét. Célja nem a nyugodt vízalatti élet megörökítése, hanem egy igazi horrorba oltott akciófilm volt, így a merüléshez, illetve a felvételhez szükséges dolgok mellett egy késsel, illetve egy nem túl bizalomgerjesztő lótetemmel indult el a legközelebbi kikötőből.

A hajóról először a lovat engedték a vízbe, amely egyre nagyobb mélységet elérve lassan a hátára fordult. A kamera mindezt természetesen megörökítette, így elmondhatjuk, hogy

a valaha készített első vízalatti felvételen nem az óceán élővilága, egy hajó részlete, vagy épp egy búvár látható, hanem egy jó eséllyel csak néhány órával korábban elhunyt patás látható.

Na de miért volt szükség egy halott lóra? – tehetjük fel a kérdést, bár nyilvánvalóan sejtjük a választ:

az éhes cápák miatt.

A felvételen tökéletesen látszik, hogy egy példány hamarosan meg is érkezik, nem támad azonban rá a dögre. Feleslegesen is tenné, hiszen  Williamson egyetlen dolgot ígért meg a projektjét finanszírozó befektetőknek: azt, hogy lesz cápa és ember közti harc, hiszen az embereket a szépségnél sokkal jobban vonzza az erőszak és a halál.

A ragadozó érkezésekor egy felbérelt bahamai férfi ugrott a vízbe, akinek az volt a dolga, hogy egy késsel ölje meg a cápát. Így is lett, a harcra azonban a nem forgatható merülőkabin előtt került sor, így a kamera nem tudta azt rögzíteni.

Szükség volt tehát egy másik cápára, azt azonban már nem a helyi férfi, hanem maga Williamson ölte meg, megragadva az állat jókora farokúszóját, majd alá kerülve, megcélozva a has leggyengébb pontját. Sikerrel járt, és még épp elég ideje maradt ahhoz, hogy visszatérjen a felszínre, majd újra leereszkedjen a kamerához, és lássa a hasát a felszín felé mutató, lassan elsodródó testet.

A csapat közel két kilométernyi filmtekerccsel tért vissza az Egyesült Államokba, nemsokára pedig megszületett a kissé félrevezető című Thirty Leagues Under The Sea, melyben eredeti címével ellentétben nem csak a tengeralatti jelenet, de a tojásából a szárazföldön épp kibújó teknős, illetve a sérült cápa felszínre emelése is látható:

Az alig negyedórás film később The Terrors of the Deep, vagy épp In The Tropical Sees címmel vált ismertté, mára azonban csak néhány filmőrült, illetve a kutatók emlékszik rá.

A felvétel lényegi részét, illetve a történetet a Popular Science videósorozatának legfrissebb epizódja mutatta be:

Fotó: NOAA Ocean Explorer
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

firo: 16.10.2018, Football, Landerspiel, National Team, Season 2018/2019, UEFA Nations League, FRA, France - GER, Germany Bundescoach Joachim LOW, GER, before the game | usage worldwide
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.