Tech

A százéves filmeken még a karácsony is furábbnak tűnik

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2017. 12. 26. 12:00

A Reszkessetek, betörők-maratonon túl is van élet! Nem is akármilyen.
Korábban a témában:

Karácsonyi filmekkel ma Dunát lehetne rekeszteni, a kínálatot pedig még csak válozatosnak sem mondanánk. A helyzetet súlyosbítja, hogy a tévéképernyőkről minden évben Macaulay Culkin köszön vissza ránk a Reszkessetek, betörők! tetszőleges epizódjában, bár ha szerencsénk van, akár az Igazából szerelem, vagy a Bunyó karácsonyig képsorai is felbukkanhatnak a csatornák közti váltogatás közben.

De milyenek voltak a karácsonyi filmek a mozitörténet hajnalán? – tehetik fel sokan a kérdést. Válogatásunkban tíz olyan filmet mutatunk be, melyeket ma önszántából jó eséllyel senki sem nézne meg a tévében, pedig igenis szórakoztató, sőt, fontos mérföldkövei a bő százhúsz éves filmtörténetnek.

Az első igazi karácsonyi film: Santa Claus (1898), melyben a nézők szemtanúi lehettek a Mikulás karácsony esti ajándékosztásának

Ez önmagában nem tűnik túl érdekesnek, de minden jel ara mutat, hogy ez a valaha készült legelső film, melyben a cselekmény egyszerre két helyszínen fut – hiszen néhány pillanatra egyszerre látszanak az ágyban alvó gyerekek, illetve a tetőről a kéményen keresztül egy fenyőággal és ajándékokkal bejutó szakállas öreg is:

A karácsonyi álom (1900)

A több fronton is úttörő szerepet betöltő Georges Méliès munkásságáról – így szürreális munkáiról, illetve exhibicionizmusáról, hiszen a legtöbbször ő volt saját filmjeinek rendezője, producere, operatőre és egyetlen szereplője is – korábban már többször is megemlékeztünk, arról azonban nem ejtettünk szót, hogy az év gyerekek által legjobban várt ünnepe kapcsán sem fogta vissza a fantáziáját.

Így született meg a keresztény szimbólumokat és kedves angyalokat is bemutató Karácsonyi álom, amiben Méliès egyenesen két szerepben is feltűnik:

Szenteste (1905)

A rénszarvasait etető, majd játékokat készítő Mikulást és az ajándékot váró, alvás helyett azonban inkább párnacsatázó gyerekeket is bemutató tízperces mű már jóval nagyobb lélegzetvételű, mint a korábban bemutatott darabok, sőt, ez már nem egy mesterséges stúdióban játszódik, így jóval élvezhetőbb is azoknál. Főleg, ha meglátjuk a hegyek között suhanó Télapót, és az ajándék célba juttatását, a jelenetek ugyanis sokkal kedvesebbek, mint a betörőket átejtő Kevin valaha.

A filmet egyébként a mások ötleteit és találmányait eladhatóvá faragó, a drasztikus módszerektől sem visszariadó (egyszer még egy elefántot is halálos áramütésben részesítő) üzletember-feltaláló, Thomas Edison cége számára készítette el a kor legnagyobb amerikai rendezője, Edwin S. Porter. A film különlegessége mindezek mellett abban rejlik, hogy ez volt a világ első, verset – ebben az esetben Clement Clarke Moore 1823-ban írt Twas the Night Before Christmasát – a filmvászonra adaptáló próbálkozása.

A kislány, aki nem hitt a Mikulásban (1907)

Edison filmgyárának újabb darabja, A kislány, aki nem hitt a Mikulásban egy gazdag család szánkózni induló, boldog gyerekének egy szegény, kabát nélkül didergő kislánnyal találkozását mutatja be, aki még a Mikulásban sem hisz, hiszen még sosem hozott neki ajándékot. A történet persze – ahogyan azt illik – boldog véget ér.

Csapda a Mikulásnak (1909)

Az egész estés, elképesztő összegekből készült korai filmek nagymestere, D. W. Griffith (1875-1948) olyan klasszikusokat tett le az asztalra, mint az amerikai polgárháborút feldolgozó, háromórás Egy nemzet születése (1915), korai műveit azonban kevesen ismerik. Ezek a rövid darabok azonban sokszor méltánytalanul kerültek a süllyesztőbe – így volt ez a Trap For Santa (1909) esetében is, ami egy családját elhagyó részeges, munkakerülő apa és nélkülöző, éhező felesége, valamint gyermekei történetét osztja meg, akire életük mélypontján hirtelen egy gazdag nagynéni öröksége száll, ennek köszönhetően pedig egy szép házba költözhetnek.

Annak azonban nincs kéménye, így az anya kijelenti: a Mikulás az ablakon át érkezik majd. A gyerekek csapdát állítanak a fehérszakállúnak, hogy ezáltal bebizonyítsák: az igenis létezik. A csapdába azonban nem a Mikulás, hanem az időközben betörővé vált apa kerül.

A Charles Dickens Karácsonyi énekének történetét az elsők közt filmre vivő Christmas Carol (1910)

Az 1843-ban született regényből tucatnyi film született, hiszen a fösvény uzsorás, Ebenezer Scrooge-ot meglátogató három szellem története kortalan, ma épp úgy vannak lelketlen, dohogó, vagy épp pénzéhes emberek – és persze mindig is lesznek.

Karácsonyi baleset (1912)

A sokgyermekes Biltonék, illetve a mogorva, idős Giltonék egy ikerház két lakásában élnek, kertjüket pedig még egy kerítés sem választja el egymástól. Gilton úr rettenetes szomszéd, hiszen senkihez sincs egy jó szava – egészen addig, míg egyszer véletlenül a másik család azonos ajtaján lép be, ők pedig marasztalják a vacsorára, sőt, a gyerekek egyike még ajándékot is ad neki.

Az orosz Rovarok karácsonya (1911)

A lengyel szülők gyermekeként született, az 1917-es októberi szocialista forradalom idején Franciaországba menekült, és élete jó részében ott alkotott Vlagyiszlav Sztarevics a mozgókép történetében elsőként használt egy filmjében kizárólag bábfilmeket, vagy tárgyanimációkat.

Az 1911-es A rovarok karácsonya is így kelt életre: a nyitójelenetben egy feldíszített karácsonyfáról lemászó Télapó-dísz ugyanis az erdőbe indul, ahol saját karácsonyfát készít az ott élő állatoknak, majd meghívja az összes rovart (valamint a kivételesen békés és barátságos békát), hogy megajándékozhassa őket, majd együtt ünnepelhessenek.

A rossz Mikulás kalandja (1914)

A Mikulás nem minden esetben jó: kitűnő példák erre az elmúlt évtizedek jóságos ajándékhozót egy horror keretein belül bemutató filmek, a legrégibb, még ártatlan példák egyike pedig már idősebb száz évesnél: az első világháború kitörésének évében, a tengerentúlon született The Adventure of the Wrong Santa Claus egy betörőt mutat be, aki ahelyett, hogy zsákjában ajándékokat vinne egy családnak, inkább elveszi tőlük. Az amatőr, de ügyes detektív, Octavius ezt azonban nem hagyja annyiban.

Irány Játékország (1934)

Kilenc némafilm után ideje, hogy legalább egy hangosfilmet is bemutassunk: az együgyű, vékony Stan és a mérges, nagydarab Pan párosát hatvankét kisfilmen, illetve 13 egész estés alkotáson át játszó Stan Laurel és Oliver Hardy az 1903-as, azonos című operett filmvászonra való adaptációjában, a Babes in Toylandben a gonosz Barnabyval küzdő, kissé szerencsétlen játékkészítőket mutatja be, akik megpróbálják megfékezni a hatalomra törő, illetve az álomnővel való házasságra készülő Barnabyt.

(És a Miki egérre hasonlító szereplő bőrében egy valódi majommal találkozhatunk, bár az közel sem annyira szórakoztató, mint a csak kutyaszínészekkel elkészített Dogville Comedies, vagy az egyedül csimpánzokat alkalmazó kémsorozat, a Lancelot Link)

Az elfeledett filmsorozat, amelynek minden szerepét kutyák játszották
A húszas-harmincas évek fordulóján megszületett Dogville Comedies kora legsikeresebbje volt, népszerűsége a tengerentúlon Chaplinnel, valamint a Stan és Pan-pároséval vetekedett.
A kémsorozat, amiben minden szerepet csimpánzok játszanak
A Lancelot Link Secret Chimp sajnos csak néhány hónapon át futott a tengerentúlon, de van jó hírünk is: az epizódokat most Ön is megnézheti.

Fotó: Publicles
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Andratx, 2018. június 11.
Villámok cikáznak az égbolton a Baleár-szigeteken fekvő Andratx felett 2018. június 11-én. (MTI/EPA/Cati Cladera)

Időjárás: egyre nagyobb veszélybe kerülünk

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.