Öntől tudjuk, hogy végtelen számú párhuzamos univerzum létezhet. Ez azt jelenti, hogy van egy olyan világ is, amelyikben én vagyok az okosabb?
– szegezte a fogós kérdést Stephen Hawkingnak John Oliver, az HBO humoristája.
Igen, és egy olyan is, amelyikben vicces vagy.
– felelte Hawking a kerekesszékből, alig látható gúnyos mosolyra húzva szája sarkát.
Az ilyen kis szereplések nem puszta tréfát, hanem életfilozófiája egyik lényegi elemét jelentették. Hawking ugyanis nemcsak az univerzum rejtélyeit leíró képleteket és a nagy, világmegváltó gondolatokat tartotta fontosnak, de a nevetést is. Meggyőződése volt, hogy hosszú életét is részben a vicceknek köszönheti. Mikor 21 éves korában diagnosztizálták az ALS nevű betegséggel, az orvosok mindössze két évet jósoltak neki, ő azonban fél évszázaddal túlélte a jóslatot, ámulatba ejtve ezzel a szakértőket. Néhány évvel ezelőtt megkérdezték tőle, hogy mi tartotta ilyen sokáig életben, mire ő azt felelte: „A munkám és a humorérzékem. Mikor 21 éves lettem, hirtelen lenullázódtak a kilátásaim. Talán ismered a sztorit, mert készült erről egy film is. Nagyon fontos volt, hogy megtanuljam értékelni, amim megmaradt. (…) És az is, hogy a nehézségek ellenére se adjam át magam a dühnek, mert akkor veszted el végleg a reményt, ha már képtelen vagy magadon és az életen nevetni.”
Einsteint is legyőzte (kártyában)
És Hawking nemcsak beszélt az önirónia fontosságáról, a gyakorlatban is gyakran demonstrálta működését. Sok tudóssal ellentétben nem ódzkodott a popkultúrától, imádta a szatírát, és szívesen vállalta akár a legőrültebb cameókat is, ha ezzel mosolyt csalhatott a nézők arcára. 1993-ban például feltűnt a Star Trek: A következő generáció egyik epizódjában, hogy leiskolázza Data parancsnokot, aki szabadidejében nagy fizikusok hologramjaival pókerezget. A történelmi cameóra a Spock kapitányt alakító Leonard Nimoy vette rá, aki egy dokumentumfilm forgatásán találkozott Hawkinggal.
Ezzel ő lett az első személy, aki saját magát alakította a kultikus sci-fi-sorozatban, ráadásul még a pókerjátszmát is simán megnyerte, hiába volt ott Newton is, és hiába erősködött Einstein, hogy biztos csak blöfföl. A forgatás alatt kapott egy vezetett túrát az űrhajó díszletei között, és mikor meglátott egy Star Trek-féle térhajtóművet, közölte, hogy „ezen már egy ideje dolgozom”.
A fánk alakú világegyetem
A Simpson-család is nagy kedvence volt, így nem meglepő, hogy Springfieldben is többször feltűnt sárga rajzfilmfiguraként, akinek a hangját kölcsönözte.
„Azonnal elfogadtam a felkérést, mert jó mókának ígérkezett, és A Simpson-család amúgy is a legjobb dolog az amerikai tévézésben” – indokolta a döntést, és őszinte rajongását jól mutatja, hogy a tévéinterjú hátterében jól kivehető Hawking sárgára satírozott Simpson-figurája, amelyet nagy becsben őrzött dolgozószobájában. A leghíresebb epizódban amúgy kissé cinikus akcióhősként viselkedik, aki nemcsak robotizált bokszkesztyűvel teríti le a rosszfiúkat, de még helikopterként is tudja használni a tolószékét. Hawking egyáltalán nem találta sértőnek a kifigurázást, nagy örömmel vett részt a szinkronban, bár azt később bevallotta, hogy egy beépített helikopter-propeller a valóságban is jól jönne. Még Homer Simpson, fánk alakú univerzumról szóló elméletét is türelmesen végighallgatta a kocsmában. „Nagyon érdekes. Lehet, hogy el kell lopnom” – közölte jellegzetes robothangján, utalva elmélete egyik fontos elemére, a fekete lyukakat körbefogó gyűrűre.
Hawking egy másik abszurd humorú rajzfilmsorozatban, a Futuramában is rendszeresen szerepelt, ahol a tér-idő kontinuum fölött őrködő titkos társaság nem épp finom modorú tagja volt. Emellett egy sor kultikus történetben bukkant fel a Family Guytól az X-Men-képregényekig, csak ezekben már nem ő szinkronizálta saját magát.
Na jó, az Agymenők tényleg igazán magas labda volt. Adott egy nézettségi rekordokat döntögető, fizikusokról szóló sitcom, aminek már pilot epizódjában is Hawkingon poénkodnak… szinte az a furcsa, hogy egészen az ötödik évadig kellett várni, hogy a legendás fizikus személyesen is feltűnjön, és szénné alázza a saját zsenialitásától eltelt Sheldont. Ez meg is történt, a hatás pedig természetesen nem maradt el. A popkultúra tehát oda volt Hawkingért, ő pedig nagy örömmel viszonozta ezt az érdeklődést. Egy pillanatra sem félt attól, hogy ezzel lealacsonyítja tudományos eredményeit. A jótékony cél érdekében simán beleállt a jegesvödör-kihívásba, hülyéskedett Jim Carreyvel talk showban, és nem zavarta, hogy többen ismerik őt A Simpson-családból vagy az Agymenőkből, mint fizikai elméleteiről.
A színész és a fizikus
Persze korántsem a humor volt az egyetlen kapocs Hawking és a popkultúra között, ő ihlette a Keep Talking című Pink Floyd-dalt, és több életrajzi dráma is készült róla. A fiatal Benedict Cumberbatch 2004-ben játszotta a Hawking című BBC- tévéfilm címszerepét, még jóval azelőtt, hogy Sherlockként a világ megismerte volna. Miközben készült a szerepre, többször is találkozott Hawkinggal, ami hatalmas élmény volt számára, mégsem tartották később a kapcsolatot. „Nyilván szívesen maradtam volna vele email-kapcsolatban, de mégis miből álltak volna a beszélgetéseink? Én egy színész vagyok, ő pedig egy részecskefizikus” – mondta Cumberbatch egy interjúban.
Bár Cumberbatch is kapott díjakat, ennél sokkal ismertebb Eddie Redmayne alakítása, aki épp tíz évvel később, A mindenség elméletében formálta meg a fiatal Hawkingot, akinek majdnem romba dönti életét és karrierjét a váratlanul felbukkanó betegség. Redmayne ezért kapta a legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat 2015-ben, amit köszönőbeszédében Hawkingnak, családjának, és az ALS-ben szenvedőknek ajánlott fel.
Személyében elvesztettünk egy csodálatos elmét, egy lenyűgöző tudóst és a legviccesebb embert, akivel valaha találkoztam
– írta, Hawking szerdai halálhírére reagálva. A közösségi médiát azóta elárasztották a hírességek megemlékezései, amelyekben a gyász gyakran keveredik a Hawkingra jellemző derűvel és szellemességgel: Macaulay Culkin például nemcsak zseninek, de egyben a kedvenc Simpson-karakterének nevezte őt.
Borítókép: Getty Images
