Kultúra

Ismeretlen magyarok: Szende Andor, a sokoldalú sportolóból lett kastélyépítő

A műkorcsolyázásban három vb-bronzot is begyűjtő atléta, a tihanyi Roxfortot is megálmodó építész élete és munkái.

Féléves szünetről visszatérő Ismeretlen magyarok sorozatunk legtöbb epizódjában a tengerentúlon – így a New York látképén nyomot hagyó Róth Imre –, vagy más távoli országokban naggyá lett magyarokat – köztük az argentin fővárost száz évvel ezelőtt átformáló Kálnay-testvérpárt – mutattunk be, sokan azonban a történelmi Magyarország területén alkottak maradandót, nevük azonban gyorsan eltűnt a történelem süllyesztőjében, vagy csak életművük igen kis részét ismerjük.

Ilyen például Hajós Alfréd, akire a legtöbben csak az első újkori olimpia mindkét gyorsúszó számát megnyerő sportolóként emlékeznek, pedig sokkal több volt ennél: 1924-ben építészként is érmet szerzett egy olimpián (1912-1948 közt művészeti számok is voltak az ötkarikás játékokon), sőt, atlétaként, tornászként, újságíróként, focistaként, futballbíróként, illetve építészként is fontos szerepet játszott a XX. század magyar művészetében és sportéletében. Műveit és életpályáját bemutató cikkünk itt olvasható.

Tudta, hogy Hajós Alfréd nem csak úszóként, hanem építészként is elismert volt?
Az első magyar olimpiai bajnok tucatnyi ismert épülettel gazdagította az országot, sőt, építészként is nyert olimpiát!
1914

Hasonlóan sokszínű élete volt Szende Andornak (1886-1972) is, akinek a neve a XXI. század emberének jó eséllyel semmit sem mond, pedig az 1886-ban született Szende volt a magyar férfi műkorcsolyasport első igazi csillaga: háromszoros vb-bronzérmesként (1910, 1912, 1913), EB-ezüstérmesként (1913), valamint négyszeres felnőtt, illetve egyszeres ifjúsági magyar bajnokként (1908, 1911, 1912, 1914, 1922) örökre beírta magát a magyar téli sportok legeredményesebb versenyzői közé.

Lehetősége nyílt volna részt venni az első téli olimpián (Chamonix, 1924 – megrendezésének gondolata először 1911 májusában, a NOB Budapesten tartott ülésén merült fel), ezzel azonban több sportolótársával együtt nem kívánt élni, hiszen hiába voltak éremesélyesek, a hazai jégviszonyok, illetve a fedett pálya hiánya matt nem tudtak volna kellőképp felkészülni – írja A téli olimpiai játékok története (Ivanics Tibor-Lévai György, 2011). Az Est a játékok előtt három héttel, 1924. január 5-én megjelent száma azonban még remélte, hogy a favorit ott lesz az Alpok főbejárataként is emlegetett városban, hogy onnan aranyéremmel térjen haza:

“Szende legerősebb riválisa nem Chamonixban, hanem Manchesterben fog indulni, és így az olimpiai versenynek máris Szende Andor a nagy favoritja. Szende elmondta tudósítónknak, hogy kevésnek tartja a rendelkezésre álló három hetet a tréningre, mert vele szemben a svájciak és az északi korcsolyázók máris hathetes tréningre tekinthetnek vissza. Szende a jövő héten Bécsbe utazik, hogy a világhíres osztrák műkorcsolyázókkal trenirozzon együtt.

Nem ok nélkül tette, hiszen másfél héttel később, 15-én a francia olimpiai bizottságra hivatkozva ugyanők adták hírül: ötszáz sportoló, köztük Szende Andor is szerepel a játékokra végül benevezettek listáján. Hogy mindezek ellenére miért nem indult el a versenyző az Alpok felé? Jó kérdés.

A több sportban is sikeres korcsolyázót Hajós Alfrédhoz hasonlóan más sportok is foglalkoztatták, így a jégpályák világában való csúcsra jutás előtt magas- és távolugrásban (ezen a téren rekorddal is büszkélkedhetett, derül ki az 1929-ben megjelent Zsidó Lexikon Atlétika szócikkéből), valamint gátfutásban is főiskolai bajnok volt, sőt, rúdugrásban legyőzte az 1912-es stockholmi olimpián bronzéremig jutó svéd Bertil Ugglát.

A sportlövészet, a tenisz, a gyorsúszás, illetve a vívás sem állt tőle messze, utóbbiban a főiskolai bajnokság döntőjéig menetelt, később pedig amatőr korcsolyaedzőként és idegenvezetőként is tevékenykedett.

Életének a Hajós Alfréd Sportuszodát is tervező Magyar Delfinével való párhuzamai ezzel azonban korántsem értek véget, hiszen sportkarrierje melletti tanulmányait ő sem hanyagolta el, így ő is a Műegyetemre jelentkezett, amelynek kapuját 1909-ben már az ifjúsági bajnoki arany birtokában, építészként hagyta el. Egy évtizedet töltött Möhring és Schmitz műtermeiben, ez pedig jó ideig hatással volt a historizáló építészeti (és belsőépítészeti) terveire. A húszas évek derekán azonban lassan kialakította saját, szimmetrián nyugvó stílusát, elhagyva a monumentalitást, és előbb a barokkból táplálkozó kastélyépítészet, majd a modern bérházak felé fordult.

A Műjégpályán, 1922-ben

 

Műveiből sajnos máig sem készült teljes lista, de a történelmi Magyarország számos pontján megvalósult műveit, illetve tervpályázatokra eljuttatott munkáját ismerjük.

Ezek közül most – a teljesség igénye nélkül – bemutatunk néhányat.

Az Astoria sarkára tervezett új Nemzeti Színház terve, 1913 (végül a pályázatra beadott munkák egyike sem vált valósággá)

A Belváros legszebb épülete is lehetne ma a Nemzeti Színház
Feltéve persze, ha a pénzhiány, az első világháború, és a világválság nem lehetetleníti el a tervek megvalósulását.

A székesfővárosi krematórium 1916-ban kiírt pályázatára beküldött terve, ami végül díjat ugyan nem nyert, de megvették

A mohácsi fogadalmi templom tervének részlete

A sashalmi elemi állami iskola

A székesfővárosi Érdi utcai elemi iskola és udvara

Az abonyi római katolikus elemi iskola és kultúrház

Tanulmányrajzok, Schöffer Bódog gödi uradalmi kastélyához, mely alaprajza alapján a barokk olasz paloták, homlokzatában azonban az angol reneszánsz felé húz

A fényűző épület végül ebben a formában készült el, a Képzőművészeti Társulat építészeti díját hozva az akkor harmincéves tervezőnek. Az épület a háború után aztán gyékényszövő üzem és munkásszállás is volt, de szükséglakásokat is találhattunk volna benne. 1977-ben aztán itt született meg a Gödi Egészségügyi Gyermekotthon, akik aztán többször átépítették a jókora épületet.

Gróf Széchenyi Károly pasaréti nyaralója

Nagybánhegyesi Montágh Sándor szentetornyai kastélya

A tihanyi félszigetre megálmodott bentlakásos iskola, hat, egyenként háromszáz diákot befogadni tudó lakóépülettel, 1932

Múzeumterem

A könyvtár részlete

A két világháború közti modernizmus is erős hatással volt a műveire – ennek eredményeként született meg a IX. Tinódi utca 4. (1941-1942):

Valamint a XI. Elek utca 6. (1942-1943), melynek homlokzatát az előző épületével megegyező, Ábrándos szüzet mintázó szobor díszíti:

A Bukovics Gyula tervezte, 1881-re elkészült, 2013 óta műemléki védettséget élvező VI. Andrássy út 118. háború utáni helyreállítását is ő végezte – testhezálló feladat volt ez a hírnevét kastélyok és az arisztokráciának szánt belső terek tervezésével megalapozó építésznek:

Zsidó család gyermekeként természetesen rá is vonatkoztak a zsidótörvények: a szörnyű évek alatti sorsát nem ismerjük, az azonban biztos, hogy túlélte a világháborút, sőt, csak nyolcvanöt évesen, 1972-ben hunyt el.

A cikk elkészítéséhez A kolozsvári versenyszerű korcsolyaélet kibontakozása a korabeli sporttudósítások tükrében (1900-1914) című tanulmányt, a Magyar Építőművészet, 1927/7-8., 1928/7-8., illetve 1932/1.-3. számát, valamint a 2008-as Gödi Almanachban megjelent A Schäffer Család uradalmi kastélya az egykori sződi Ilka-pusztán […] című írást, Volentics Gyula munkáját használtuk fel. A korcsolyázó fotót a Huszadik Századból szereztük meg, az Est 1924. január 5-i számában megjelent cikket pedig az Arcanum Digitális Tudománytárnak köszönhetően értük el.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik