Kultúra

Ismeretlen magyarok: Kárász Ilonka, a XX. század Amerikájának sokoldalú művészzsenije

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2017. 11. 25. 11:00

Festészet, belsőépítészet, bútortervezés, grafika – ez csak néhány a közel kétszáz The New Yorker-címlapot rajzoló nő számtalan tehetsége közül.

Korábban a témában:

A hosszabb szünetről most visszatérő Ismeretlen magyarok rovatunkban korábban számos, a tengerentúlon fényes karriert befutott zsenit mutattunk már be, így a milliárdosok építészévé vált László Pált (Paul Laszlo), a fotótörténeti jelentőségű képeket készítő, az ’56-os forradalom Nyugatra menekülő magyarjaitól a divatikonokon át a dél-amerikai indián törzseket is megörökítő Görög Etelkát (Ata Kando), valamint a legnagyobb sztárokat és modelleket lencsevégre kapó fényképészt, a Frida Kahlóval nyolc éven át közeli viszonyt ápoló Muray Miklóst (Nicholas Muray) – szokásunkhoz híven ezúttal sem távolodunk el a művészetektől, így mai epizódunkban a XX. század Amerikájában grafikusként fontos szerepet játszó Kárász Ilonka életművével ismerkedünk meg.

A Városligetből néhány évre különleges világot varázsoló millenniumi ünnepségek derekán, 1896. július 13-án az ezüstműves Kárász Sámuel és Huber Mária első gyermekeként született Ilonkáról már gyermekkorában kiderült, hogy művészetek iránti határtalan szeretete befolyásolja majd a pályáját, azt azonban szülei sem hitték volna, hogy tizenhat évesen a Képzőművészeti Főiskola első női hallgatójaként máris egyéni kiállítást rendezhet.

A következő évben édesanyjával együtt (apja korán meghalt) az Egyesült Államokba emigráltak, Ilonka pedig a Manhattan déli részén fekvő Greenwich Village-ben próbálta megalapozni a karrierjét: 1914-ben – alig tizennyolc évesen – a nála tíz évvel idősebb, belsőépítészként és grafikusként is zseniális Winold Reisszel (1886-1953) és egy sor művésszel együtt megalapítja az Európából emigráltak művészeti kollektíváját, a Society of Modern Artot. A csoport által kiadott Modern Art Collector magazin egyre szélesebb réteghez juttatta el a munkáit, így rövidesen felkérték a főleg vastag pénztárcájú nők divatcikkeit forgalmazó Bonwit Teller reklámkampányának elkészítésére.

Ilonka a húszas években / Fotó: Wikimedia Commons

 

Kárász az 1915-ben alapított Modern Art School diákjaként a textiltervezésbe is belekóstolt, sőt, a Women’s Wear divatmagazin 1916-1918 közt kiírt versenyein elért sikereivel ezen a területen is egyre több ember ismerte meg a nevét. A lap 1918-ban már “a modern textilanyagok egyik legjobb tervezőjeként” emlegette, így túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amihez a fiatal Ilonka hozzáért, az azonnal arannyá változott a kezében.

Nem csak művészként, de modellként is sikeres lehetett volna, hiszen a sorozatunk egy korábbi epizódjában már említett magyar fotós, a Nicholas Murayként világhírűvé vált Muray Miklós a tízes-húszas évek fordulóján többször is kamerája elé ültette a mélybarna szemű, fekete hajú, különböző ruhákba vagy egzotikus jelmezekbe öltöztetett Ilonkát, egyik fotója pedig meg sem állt a Vanity Fair 1921-es számainak egyikéig. Kathy A. Megyeri kutatása szerint ugyanebben az évben magyar nyelven játszó amatőr színitársulatot is alapított, ennek sorsa azonban nem ismert.

1920 körül

 

Az ipari formatervezőket és más művészeti ágak képviselőit tömörítő Design Group Inc. alapító vezetőjeként fél évszázadon át – ihletét a modern, illetve a népi művészetből nyerve – ontotta magából a különböző textilmintákat, festményeket, kerámiákat, (formailag a holland De Stijl csoport művészeinek munkáiból táplálkozó) bútordarabokat, lámpákat, ezüstneműt, játékokat, térképeket, vagy épp tapétákat, a század közepére pedig Amerika egyik vezető tapétatervezőjeként emlegették.

A tetszőleges, bonyolult mintázatok és formák megjelenését is lehetővé tévő Jacquard-szövetek modern művészetbe való átültetése (a kor tervezői féltek ettől) a legnagyobb gyártók megrendeléseit hozta el számára, sőt, több új anyag tökéletesítésében, így a húszas években bemutatkozó műselyem minőségének javításában is részt vett, munkái pedig repülőgépeken (az F. Schumacher & Companynak beadott munkája 1929-ben egy Fokkerre került) és autókon is megjelentek.

Cukortartó és tejszín kiöntő, alpakka, 1928 körül

 

Bútortervezői munkáinak jó része a húszas-harmincas évek fordulóján jelent meg (részben 1929-1931 közti, jávai tartózkodása alatt, illetve az épp ekkor kitört első nagy gazdasági világválság miatt jelentkező, egyszerű bútorokra vágyódás hatására), sőt, ő volt a New York-i American Designers’ Gallery által 1928-ban rendezett bútorkiállítások vezető női tervezője – az egyetlen, akire egy egész kislakás, benne pedig egy gyermekszoba tervezését bízták.

A lakás részlete

 

Így született meg Amerika első, modern megoldások tömkelegét alkalmazó gyermekszobája, tele könnyen átalakítható, arányosan kicsinyített bútorokkal és a tartósabb használatot elősegítő, könnyen mosható anyagok, illetve a gyerek fejlődését segítő apróságok – így például a különböző színű, ruhadarabokhoz köthető színű bútorfogantyúk, vagy a falakon körbefutó palatáblák.

A gyerekszoba

 

A gyerekszoba, illetve a hozzá tervezett szőnyeg

 

Belsőépítészeti munkái közt a New York City legérdekesebb apró mozijának tartott Fifth Avenue Playhouse teljes belső terét (1926), a Film Guild Cinema pihenőbútorait (1929), illetve az Upper East Side-on álló Dalton School szobáit (1930) említhetjük.

Working Title/Artist: "Java" armchair
Department: Modern Art
Culture/Period/Location: 
HB/TOA Date Code: 
Working Date: ca. 1930
photography by mma 2000, transparency #3b
scanned and retouched by film and media (jn) 1_10_05

Jáva karosszék, 1930 körül / Fotó: The MET

Legismertebb műveit azonban nem a textil-, tapéta-, vagy a bútortervezés terén, hanem grafikusként alkotta, hiszen az amerikaiak számos könyv és újság címlaptervezőjeként és illusztrátoraként találkozhattak a műveivel: hat évtizedes karrierje során a New Yorkban magyar nyelven kiadott Magyar Nő (!) egyik 1927-es címlapja, a férfimagazinnal nem összetévesztendő, 1919-1924 közt megjelenő Playboy: A Portfolio of Art and Satire (a bohém manhattaniekkel ez ismertette meg a modernizmust), illetve a saját kiadású Society of Modern Art mellett az 1925-ben hetilapként indult The New Yorker életében is tevékenyen részt vett, hiszen az amerikai sajtó ma is meghatározó darabját alkotó magazin 1925-1973 közt megjelent számai közül száznyolcvanhat címlap dícséri a munkáját – ezek közül néhányat itt nézhet meg.

The New Yorker, 1926. február 13.

 

The New Yorker, 1939. szeptember 2.

The New Yorker, 1941. július 19.

 

1920-ban nőül ment egy zongoristaként is aktív holland kémikushoz, Willem Nylandhoz (1890-1975), akivel két gyermekük született. A New Yorktól alig kilencven kilométerre lévő Brewsterben építették fel az utolsó szögig saját tervezésű, huszonegy szobás otthonukat, ami annyira jól sikerült, hogy a House Beautiful magazin 1928-as számainak egyikében is feltűnt, mint a modern belsőépítészet kitűnő és élhető példája: a lap kiemelte a természetes fa használatát, a zöldre és rózsaszínre festett falakat, valamint a színezett tükrök asztalként való használatának ötletét. Az épületről annak hetvenes évek végi eladása előtt készültek fotók, melyeken jól látszanak a szobák eredeti berendezésének maradékai, a tágas terek, illetve a művészi lét nyomai:

Házában sokszor tartott művészeti órákat a környéken élő alkotni vágyóknak, hiszen büszke volt rá, hogy a nemek közti egyenlőségről addig nem hallott Magyarországról érkezve az Újvilágban felveheti a versenyt a művészet világában a férfiakkal. 

Hat évvel élte túl a férjét: 1981-ben, néhány héttel 85. születésnapja előtt, lánya otthonában érte a halál. Műveit ma olyan fontos gyűjtemények őrzik, mint a Museum of Modern Art (MOMA),  a The Metropolitan Museum of Art (The Met), valamint a Cooper-Hewitt National Design Museum. Munkáit mindezek ellenére Magyarországon nem igazán ismerik, pedig megérdemelné, hogy a legnagyobbak közt emlegessük a nevét.

 

A cikk elkészítéséhez használt források: Ilonka Karasz: Rediscovering a Modernist Pioneer, Ashley Brown, Studies in the Decorative Arts, Vol. 8, No. 1, 2000-2001, valamint Kathy A. Megyeri kutatása
vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Beregszász, 2015. március 19.  
Vásárló fizet az egyik élelmiszer áruházban a kárpátaljai Beregszászon, a Bohdana Hmelnickoho utcában 2015. március 18-án. Ukrajnában a nemzeti valuta leértékelődése miatt leginkább az alapvető élelmiszerek drágultak, a hrivnya értékének ingadozása miatt egy napon belül is változnak az árak.
MTI Fotó: Balázs Attila
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.