Kultúra

Az Orbán-képre lövöldöző mézterroristás film kizavar a moziból

A Zero a politikai áthallások ellenére jóval túlmutat a polgárpukkasztáson, de próbára is teszi a nézőt. Kritika.

Nemes Gyula, majd tíz évvel első nagyjátékfilmje, az Egyetleneim után újabb alkotással, a Zeróval jelentkezik, amelynek híre jóval megelőzte a forgalmazást. Két dologról volt nevezetes:

  • Andy Vajna, filmügyi kormánybiztos azt mondta róla, hogy ez nem film,
  • majd Nemes Gyula a Zero Karlovy Vary-ban tartott premierjén elárulta, cenzúrázni kellett a filmben feltűnő Orbán Viktor képét, amire a terroristák több más politikus arcképe mellett lövöldöznek. Ezt pedig úgy tette meg, hogy egy filctollal satírozta ki a Zeróból a politikus arcát.

A rendező nagy csibész, mert úgy készített provokatív alkotást a fennálló rendszer, meg úgy en bloc a kapitalista, globális világgazdasági rendszer ellen, hogy erre 180 milliót kapott a Filmalaptól, meg majdnem ugyanennyit a német és a cseh koproducerektől.

A film igazi nonszenszitása pedig itt kezdődik, hiszen olyan eszközökkel harcol a vélt igazságtalanságok ellen, amik segítségével el is készítette a Zerót.

Viszont ez a rendkívül ellentmondásos helyzet önironikus módon a filmben is megjelenik, amikor a frendező egyszercsak arra szólítja fel a nézőjét, hogy álljon fel a moziszékből, menjen és lázadjon maga is, ezt bizonyítandóan pedig a film szereplői, az antikapitalista ökoterroristák magukat a film készítőit is elpusztítják.

A filmnek azonban nem ezek az egyedüli vonatkozásai, amelyekkel piszkálni akarná a nézőt, hiszen a Zeróban folyamatosan előkerülnek olyan belpolitikai kikacsintások, más filmekből átvett parodisztikus elemek, képi sokszínűség (váltogatva a fekete-fehér és színes képeket akár egy snitten belül is, kiegészítve archív/mobilis felvételekkel) amik aztán igazán eklektikussá teszik a filmet.

zero

Nemes saját bevallása szerint a Zero kísérleti film, modern burleszk, vígjáték, trash, akciófilm és politikai szatíra (vagy az Orbán-incidens miatt inkább satíra) egyszerre.

És bármily meglepő, emellett azért van sztorija is a filmnek, a premissza pedig maga egy felhívás, ami

a méhek esetleges kipusztulására akarja terelni a figyelmet.

A főszereplő maga a rendező alteregója (Kovács Krisztián), aki mézgyárigazgatóként egyszer csak rádöbben, az emulgeálószerekkel telepumpált méz nem jó, és megpróbálja kivetetni az E17-et belőle, de már mindenki a mű ízhez van hozzászokva. Munkásságát nem nézi jó szemmel az EU, és ki is neveznek helyére egy új igazgatót (akit egyébként Nemes Jeles László, a Saul fia Oscar-díjas rendezője alakít). Emberünk aztán először a belvárosban próbálkozik a bioéletre való áttéréssel, majd kivonul a pusztába, sőt társra is lel, egy telekommunikációs multicég igazgatójának (a brutális tekintetű Udo Kier) lánya (Martina Krátká) személyében.

Itt kapjuk meg a filmtörténet egyik legbizarrabb szexjelenetét, hőseink mézzel bekenve, méhekkel magukon szeretkeznek, sőt egy snittben még a színésznő fanszőrzetének helyét is méhek borítják.

zero3

A további fejleményekről meséljen maga a szinopszis:

A szerelmesek gerillaakciókat hajtanak végre a méhek megmentésére. Megszüntetik az áramot, a fűtést, a benzint, a mobiltelefont és az internetet. Húskampón végzik ki az ország vezetőit, legyilkolják a plázák vásárlóit.

A film igazán jó pillanatai itt kezdődnek, érkezik a jóféle trash, meghintve olyan apró humoros betétekkel, amelyeken a lakosok tábortüzet gyújtanak a panelben, hogy főzni tudjanak, autók helyett lovakat vásárolnak a Mercedes-szalonokban és postagalambot használnak mobiltelefonok helyett.

zero2

Viszont a Zero nem kegyelmez a nézőnek, folyamatosan igyekszik elidegeníteni magát, kiszólásaival, megszakításaival próbára teszi a moziteremben jelenlévőket. Ennél fogva sokan úgy fognak majd kijönni erről a filmről, hogy

a Zero bűnrossz.

Vagy

a Zero egy sértődött kisfiú blöffje.

És valahol igazuk is lenne, mert kár lenne tagadni, nem egy nézőbarát film. Pedig érdemes mögé látni, mit akar közölni. Az utalgatások, a fontos közlések mellett ugyanis igazi avantgárd alkotás, amely igyekszik is nemfilmként viselkedni, így Andy Vajna kritikája nem is lehetne nagyobb dicséret.

Igazából arra keresi a választ, hogy a világmegváltás szentesíti-e az eszközöket?

Ahogy Nemes Gyula fogalmazott:

Nem a megoldást kerestük, hanem kérdéseket akartunk feltenni a nézőknek.

Ebbe pedig beletartozik az is, hogy megidéz olyan jelenségeket, amikről a legtöbb film nem mer beszélni ma Magyarországon. Ez pedig értékelendő.

Nem tudom, hogy Nemes fog-e még filmet rendezni ezután, de hogy a Filmalaptól nem kap pénzt, az biztos. Ennél fogva viszont még igazabb a film reklámszövege:

„Nézd meg, mielőtt betiltják!”

Zero. Színes, magyar-cseh-német játékfilm, 83 perc, 2014.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik