A Múzeum Antikvárium jelenleg is zajló, 8. online könyv- és plakát árverésén több olyan kötet is virtuális kalapács alá kerül, amelyet eladója úgy hirdet: Radnóti Miklós özvegyének hagyatékából származik. Ezt „Radnóti Miklósné könyvtárából” bélyegzővel igazolják.
Csakhogy a korábbi aukciókon – ahol már árvereztek Radnótiné hagyatékából tételeket – semmiféle pecsét nem szerepelt a kötetekben. Ezek a mostani „igazoló” bélyegzések tehát csakis később kerülhettek bele a most árult kötetekbe, ezeket valaki a hagyaték felszámolása után nyomta bele a könyvekbe.
A Múzeum Antikvárium árverésének 221. tétele például a Radnóti és Dénes Béla által szerkesztett, 1935-ben megjelent Korunk antológia, amely tizenkét fiatal költő verseit adja közre – köztük Radnóti-költeményeket is. A tételleírás szerint: „A kötéstáblán »Radnóti Miklósné könyvtárából«-bélyegzéssel. Korabeli egészvászon kötésben.” Tizenkétezer forint kikiáltási áron. Csakhogy ugyanez a példány egy korábbi árverésen már szerepelt, de akkor még szó sem volt arról, hogy Radnótiné könyvtárából származik, és így természetesen az erre utaló bélyegzés is hiányzott belőle.
Egy másik árverésen ugyanez a tétel, de nem mint Radnóti hagyaték
Az Abaúj Antikvárium 2014. június 11-én rendezett 74. könyvárverésén 308. tételként került kalapács alá a Korunknak éppen ez a példánya. Leírása szerint „Korabeli gerincén aranyozott egészvászon kötésben, szép állapotban.” Ekkor még csak egy „sima”, az árveréseken gyakran felbukkanó antológia volt, amelynek semmi köze a Radnóti-hagyatékhoz. Kikiáltási ára is mindössze négyezer forint volt.
Több gyanús könyv
Az azonosíthatatlan származás miatt így lett gyanús emellett Kosztolányi Meztelenül című kötete (95. tétel) is, a három Szegedi kis kalendárium (251–253. tétel), vagy az aukción szereplő további négy Radnóti-kötet (222–225. tétel), melyekben kizárólag az utólag belekerült bélyegző tanúsítja az eredetet.
Az 1943-ban megjelent Orpheus nyomában című műfordításkötet pedig rendszeresen kapható 800–1000 forintos áron antikváriumokban vagy online piactereken, most azonban, hogy „Radnóti Miklósné könyvtárából” származik, máris 15 ezer forint kikiáltási áron szerepel, és már licit is van rá. Mint ahogy a Kosztolányi-kötetre is érkezett ajánlat.
Visszavonták a hamis könyvet
Megkérdeztük a Múzeum Antikváriumot is a kérdéses tételről, ezt a választ kaptuk: “Köszönöm az észrevételét, a tételt kivettem az árverés anyagából. Ez számomra, számunkra rendkívül kellemetlen, mivel – ismerve a viszonylag szűk gyűjtői kört óhatatlanul is elindulnak a találgatások, gyanúsítgatások a többi tétellel kapcsolatban (tisztelet a kivételnek). Magyarázatképpen mindössze annyi; nem volt okunk kételkedni a darab hitelességében, hiszen olyan egyéb, Radnóti Miklósné hagyatékából származó könyvekkel együtt került az árverésbe, amik egyértelműen megkérdőjelezhetetlenek. Ezen túl; a beadó személye sem keltett »gyanút«, hiszen sok éve állunk vele jó üzleti kapcsolatban.”
“Cégünk elég régóta van a szakmában, számunkra nagyon fontos a megbízhatóság, pontosság” – tette hozzá Antal Károly, a Múzeum Antikvárium ügyvezető igazgatója. “Az ominózus hagyatéki bélyegző szeptember óta minden könyvbe bekerült, így például a Radnóti Művelődési Központnak ajándékozott mintegy ötszáz kötetbe is.
Ami a tagadhatatlanul kakukktojást illeti, biztosan tudom, hogy csupán egy véletlen keveredés eredménye a „Korunk”-ba került bélyegző. A irodalmi hagyaték feldolgozása során (az örökösök megbízásából, és hozzájárulásával, a feldolgozó otthonában) sok száz kötet közé keveredve került ebbe is pecsét” – részletezte.
Azt természetesen nem lehet állítani, hogy az összes „hagyatéki” könyv hamisított eredetű lenne. De megkérdőjelezhetővé vált minden olyan tétel, amelyben nem szerepel az eredeti forrást egyértelműen azonosító jelzés: dedikáció, tulajdonosi névbeírás vagy ex libris. A szétszóródott Radnóti- és Radnótiné-könyvtár legnagyobb része véglegesen beazonosíthatatlanná vált, s ahogy a fönti példa mutatja: már hamisítják is a darabokat.
Mindez elkerülhető lett volna egy katalógus felvételével, amíg egyben volt a könyvállomány. Ezzel jól járt volna a kereskedő, a vevő és – nem utolsó sorban – az irodalomtörténet szakma is.
Mert így csakis azokról a tételekről lehet bizonyossággal állítani, hogy Radnóti Miklós vagy „Radnóti Miklósné könyvtárából” kerültek az aukciós anyagba, amelyekben Radnóti Miklósnak vagy feleségének szóló dedikáció olvasható.
Végül Antal Károly kérésére álljon itt a kérdéses hagyatéki darabok hitelességét alátámasztó három, Radnótinénak dedikált kötet linkje:
Somlyó György: Piero della Francesca. Arezzo, San Francisco templom XV. század.
Kovács Margit gyűjtemény – Szentendre
Füst Milán: Nevetők. Elbeszélés.
(A cikket Bíró-Balogh Tamás vendégszerzőnk írta.)
