Jean-Pierre Jeunet legutóbbi játékfilmje, a 2009-ben forgatott Micmacs – (N)Agyban megy a kavarás után teljesen másfajta filmet szeretett volna forgatni, ezért most először nem valamely személyes történetét dolgozta fel, hanem adaptációt készített Reif Larsen T.S. Spivet különös utazása című regénye alapján. A családi filmet az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) forgalmazásában csütörtöktől vetítik a hazai mozik.
Amikor rátalált az apró rajzokkal illusztrált könyvre, azonnal tudta, hogy 3D-ben kellene megfilmesíteni. “Arra gondoltam, milyen jó lenne ezeket a rajzokat reptetni a térben és azt a benyomást keltetni, hogy akár el is lehet őket kapni” – mondta az MTI-nek Párizsban a rendező.
Fontos szempont volt az is, hogy régóta szeretett volna egy angolul beszélő filmet forgatni, ami külön kihívást jelentett számára. De leginkább a könyv érzelmi oldala érintette meg. “Arra gondoltam, hogy ebből a történetből már-már szentimentális filmet lehet csinálni, ami a melodráma határait súrolja, amit még soha nem csináltam” – fogalmazott.
Jeunet korábbi alkotásához képest ebben a filmjében a szereplők valóságosabb figurák. “Megindító filmet képzeltem el, olyat, amelyben azonosulni lehet a főhőssel. A történet a mai világban játszódik, Montanában. Színeit és a hangulatát illetően nem mondható különösnek, sokkal inkább hagyományosnak – az esztétikai és vizuális újításokat, mert azok mindig nagyon fontosak számomra – ezúttal a 3D-ben valósítottam meg” – magyarázta a rendező.
A T. S. Spivet különös utazásáról a Variety című amerikai filmes lap azt írta, hogy a legjobb 3D-ben készült film. “Az az érzésem, hogy valóban jól dolgoztunk, ezért őszintén ajánlom, hogy mindenki 3D-ben nézze meg. Itt a feldolgozás módja illeszkedik a történetmondás költőiségéhez, tehát nem egyszerűen csak egy kis plusz ahhoz, hogy több pénzt hozzunk ki belőle” – mondta a rendező.
Az eredeti mű világa egyébként nagyon közel áll Jeunet stílusához. Amikor először találkozott New Yorkban Reif Larsennel, a regény szerzőjével, ő egyből azt mondta Jeunet-nek: “láttam az Amélie csodálatos élete című filmedet és azt éreztem, mintha valaki a fejemben kotorászna”. “Nekem is ilyen érzésem volt, amikor az ő regényét olvastam. Közös a világunk, ugyanazok az apróságok foglalkoztatnak mindkettőnket az életben” – fogalmazott a rendező.
A főhős kisfiúban egyébként azonnal magára ismert a rendező. “T.S. Spivet egy kicsit én vagyok. Én is egy tanyán nőttem fel, időnként én is nyerek díjakat és azokért el is kell utazni valahova. Én repülővel szoktam, ő tehervonatra száll. Meg aztán időnként én is kénytelen vagyok szembesülni a médiával, olyankor az egyetlen vágyam, hogy visszatérjek a tanyára” – tette hozzá.
A címszerepet alakító Kyle Catlettet a magyar nézők már láthatták a Gyilkos hajsza című amerikai thrillersorozatban. A rendező több ezer gyerekszínész közül választotta ki őt. Legelőször Skype-on beszélt vele, akkor még azt gondolta, hogy túl fiatal lenne a szerephez. De a 9 éves kisfiú egyszer csak elkezdte magyarázni, hogy rendezői utasításra bármikor tud sírni, hogy öt nyelven beszél, köztük kínaiul és oroszul és egy kicsit olyan az életben, mint T.S. Spivet: túlérett, ezért nem is jár iskolába. Mellesleg harcművészeti bajnok és a forgatáshoz nem lesz szüksége kaszkadőrre…
Néhány próbafelvétel után kiderült, hogy kifejezetten tehetséges. “Amikor elkezdődött a fogatás, nagyon meglepődtem. Arra gondoltam, hogy majd legalább tíz százalékkal többet fog adni annál, amit kérek tőle, de ő hatvan százalékkal többet teljesített. Egyébként nagyon kemény dolgokat kellett átélnie kiskorában, de mindezek ellenére vagy talán éppen ezért mindig pozitív és jókedvű, minden nehéz feladatot egyedül akart megoldani, soha nem volt fáradt”- mesélte a rendező a főszereplőről.
A különc, csapongó természetű anyát Helena Bonham Carter játssza a filmben. Őt évekkel korábban ismerte meg a rendező David Fincher filmjének, a Harcosok klubjának forgatásán, azóta szeretett volna vele dolgozni.
A rendező elárulta: gyakran kérdezik tőle az Amélie kapcsán, hogy nem jelent-e hátrányt számára e viszonylag korai filmjének hatalmas sikere. “Minden alkotó arról álmodik, hogy olyasmit produkáljon, amivel világsikert arathat. Velem ez megtörtént – olyan volt, mint egy álom. Persze, kicsit frusztrál is ugyanakkor, hiszen azóta arra vágyom, hogy minden filmemmel ez történjen újra meg újra. De tudom, hogy ilyen csak egyszer esik meg az életben. Nekem megadatott, ennek köszönhetően könnyebben kapok pénzt a filmjeimhez”.
