Jó/Fehér zsaru (aka Bio)
Ha be is árnyékolja Nolan Batman-trilógiájának befejező részét a denveri mészárlás, ha tartanak is a kritikusok a fanatikus rajongók anyázásától, ha sokan sűrűnek találják a filmet az új mellékszereplőkkel, a sok szállal és visszatekintéssel, mégis úgy érezzük, Nolan eddig nem ismert csúcsminőséget teremtett legújabb darabjával.
Az előző részben meghalt államügyészre, Harvey Dentre való emlékezéssel kezdődik a cselekmény. Köszönhetően a Lex Dentnek a város megtisztult a bűnözőktől. Gotham City hősként ünnepli, nem tudva, hogy bomlott elméjű gyilkosként végezte be. A haláláért okolt Batman/Bruce Wayne megrokkant és visszavonult remeteként gyászolja szerelme, Rachel halálát. Gubójából egy rafinált ékszertolvaj, Selina Kyle és egy maszkot viselő zsoldos, Bane feltűnése miatt lép ki. Utóbbi félelmetes gyorsasággal veszi át az irányítást Gothamben, tőzsdei machinációval tönkreteszi Wayne-t, statáriumot hirdet és neutronbombát készül dobni a városra.
A film kezdeténél talán zavaró még a sok visszautalás a nyolc évvel korábbi eseményekre, főleg annak, aki nem jártas a Batman-mitológiában, de később a helyükre kerülnek a kirakós darabjai. A mítosz életre kel és lüktetni kezd a nézőben. Christian Bale eddigi legjobb denevéremberét és Bruce Wayne-jét láthatjuk. Ann Hathawayt sokan rizikós választásnak tartották Selina Kyle/Macskanő szerepére, mégis az ő hibátlan alakítása a film egyik legnagyobb meglepetése. A másik az Eredetből átemelt Joseph Gordon-Levitt, aki árvából lett rendőrként az első közös jelenettől kezdve remekül rezonál a főszereplővel. Tom Hardy maszkos szörnyetege félelmetes, már fizikai jelenléte komoly aggodalomra ad okot, mely a Batmannel vívott ökölharcban jogossá is válik. Amikor a film egy pontján úgy érzi az ember, hogy anarchista szónoklatai tényleg táptalajt jelenthetnek őrült elmék számára, akcióba lép az ellenállás.
A Felemelkedés eposzi jellegét nemcsak a minden eddiginél pazarabb számítógépes trükkparádé és látványelemek, a monumentális városképek (New York, New York), a komoly nyitó akciójelenet a repülővel, a hidak és a focipálya felrobbantása erősíti. A realista ábrázolásmód mellett a drámai töltet is megfelelő. A hőst összetörten a sötétbe taszítják, és vele együtt épülünk fel mi is újra, hogy aztán a lelki újjászületést a tettek kövessék egészen az nemes önfeláldozásig. A meglepetésekkel gazdagon megszórt befejezés pedig minden elismerést érdemel.
Rossz/Sötét zsaru (aka dd)
Christopher Nolan utolsó Batman-filmje elvarrja a szálakat, legalábbis az előző két filmjével együtt kialakult ruhakölteményt, avagy egész ruhatárat lezárja – ezt lehetett sejteni, no meg azt is, hogy a rendező nem fogja összecsapni a filmet, de azért ez a 165 perces monstrum úgy meg van tömve, mint egy máját francia exportra felajánló liba. Rengeteg mindent kell felemlíteni, elmesélni, szájba rágni, Bruce Wayne miért, és hogy él visszavonultságban, aztán hogy változtak az állapotok Gotham Cityben, ahol már béke van, de Wayne-Batman jellemét is árnyalni kell, ehhez Michael Caine-nek kell elmondani pár Szomszédok-monológot 18. századi barokk díszletek közt, és még csak alig telt el egy óra. A film első perceit leszámítva (kétségtelenül látványos akciójelenet) olyan, mintha egy kamaradrámában járnánk, az egyetlen színfolt Anne Hathaway, akinek New York-i vagesz modora működik az általa megformált Macskanő-tolvaj karakterben.
Minden Batman-, sőt szuperhősös film legfontosabb pontja a Gonosz, és hát Heath Ledger Jokere eléggé magasra tette a mércét – az ő tengelyén mozgott az egész A sötét lovag. Most Tom Hardy Bane-je nagyon harmatos, nem is a színész, a karakter miatt – az izmos főgonosz afféle negatív Bud Spencer, nincs semmilyen kisugárzása, csak valami kazah Darth Vader-szerű másolatjellege. A csapda persze epikus, óriásira nő, egész Gotham City kerül veszélybe, és Batmannek magának is le kell rendeznie pár dolgot magában, éppenséggel fogságban, de egész egyszerűen a lényegre nincs idő, hely, annyi szálat mozgat a rendező egyszerre – ezzekl már az Eredetben is gond volt. Nolan végül egy meghasonlás szélén álló Gothamról beszél, ami saját belső ellentmondásai mellett az elkeseredett idegenek támadásai miatt van veszélyben, de ez az üzenet igazán működő szerkezet hiányában olyan hiteles, mint egy B-film ideológiai lózungjai. A befejezés, igaz, ami igaz, zseniális, de csak majdnem tökéletes – egy szó, mint száz, a nagy akarásnak jelentős mennyiségű nyögés lett a vége. Pár ütős pillanat és 160 perc izzadság.
The Dark Knight Rises – színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 165 perc, 2012, rendező: Christopher Nolan, író: Bob Kane, forgatókönyvíró: Christopher Nolan, David S. Goyer, Jonathan Nolan, zeneszerző: Hans Zimmer, operatőr: Wally Pfisterproducer: Christopher Nolan, Charles Roven, Emma Thomas, vágó: Lee Smith, szereplő: Christian Bale (Bruce Wayne / Batman), Michael Caine (Alfred), Anne Hathaway (Selina Kyle / Macskanő), Tom Hardy (Bane), Joseph Gordon-Levitt (John Blake), Gary Oldman (Jim Gordon), Marion Cotillard (Miranda Tate), Morgan Freeman (Lucius Fox), Juno Temple (Holly Robinson), Liam Neeson (Ra’s Al Ghul)
