Csatahajó
Liam Neesont pár hete még túlélésért küzdő vadászként láthattuk a hómezőn (A fehér pokol), hogy most nagyjából ugyanezt tegye kissé nagyobb tűzerővel, kissé nagyobb ellenségekkel szemben a vizen. A gond most a Titanickal szemben nem a süllyedéssel, hanem az emelkedéssel van: az óceánból valami nagy és hatalmas jön elő, afféle tengeri transformer, és nem barátságos, jó, mi sem békegalambbal és fagyival várjuk, hanem 45-ös ütegekkel. Ez az a film, amelyben nem a végkifejlet a lényeg, hanem a látvány, amit mutat az is, hogy két jócsaj szerepel benne, egy sem színésznő: Rihanna szórakoztató-ipari előadó, Brooklyn Decker pedig alapvetően fehérneműmodell (amúgy Andy Roddick teniszező felesége), és ebbéli talentumait csillogtatja is. De tudják mit? Színészből elég lesz Neeson, majd ő megoldja. Peter Berg rendezőtől eddig főként pörgős, legbelül érdekes igazságmorzsákkal dolgozó akciófilmeket láthattunk (Hancock, A kriályság).
Magyarország 2011
Tarr Béla hívására Kocsis Ágnes, Mészáros Márta, Jancsó Miklós, Salamon András, Fliegauf Benedek, Pálfi György, Siroki László, Forgács Péter, Szabó Simon, Török Ferenc és Jeles András csinált egy-egy kisfilmet, hogy a tavaly megváltozott, a szakmai önkormányzatiság elvét figyelembe nem vévő filmfinanszírozás, illetve a kormány döntései, kormányzása ellen hallassa a hangját egy szkeccsfilmmé összeállva. Van itt videopublicisztika, klip, etűd, kísérleti film, poén – az összkép tarka, a vélemények gyakran egymásnak mondanak ellent. Egy nem vitatható, ez lesz az év legvitatottabb magyar filmje.
Itt nézhető meg egy részlet Szabó Simon kisfilmjéből
Mocsokváros utcáin
Ha valakinek nincs szüksége jutalomjátékra, az Robert De Niro, de ebben a filmben nagyjából úgy van piedesztálra emelve, mint egy szent ereklyéje. Nehéz annál hamisabb humanitás-mítoszt találni, mint a hajléktalan író történetét, aki el van telve önnön zsenialitásától, de elhanyagolja gyerekét (Paul Dano), aki felnőve mégis összetalálkozik vele, és ez számos konfliktust hoz. Hogy a történet valós? Annál inkább kéne tudni, amit József Attila már rebesgetett igaz és valódi különbségéről. Mert nem minden hazug mesét esik jól hallani.
Severn, gyermekeink hangja
Severn Suzuki 1992-ben szólalt fel a riói klímakonferencián egy környezeti fenyegetésekkel kevésbé terhelt Föld érdekében, a saját jövőjét féltve. Ma első gyermekét várja, és ismét felteszi (sajnos még mindig) aktuális kérdéseit.
Jean-Paul Jaud rendező a Vigyázat, ehető! – A francia bioforradalom című dokumentumfilmjében kiállt a vegyszermentes, biotermelés mellett, miközben azért érvelése nem volt mindig lehengerlően hibátlan, a csúsztatás sem állt tőle távol, és bizonyos kérdéseket nem habozott megkerülni. A Severn tulajdonképp azokról szól, akik a Vigyázat, ehető! eredeti címe alapján vádolnak minket (mármint saját gyerekeink, akik első ízben a modern társadalom történetében betegebbek, mint szüleik).Az élelmiszerbiztonság és -minőség kérdéseit most egyéb, klimatikus, állatvédő, a Föld kizsákmányolása elleniekkel is kiegészítette, így egy jóval szélesebb spektrumban tudja környezetvédő gondolatait kifejteni.
Itt lehet megnézni a film előzetesét
Szerencsecsillag
Itt az idő, hogy az iraki veteránok is rendelkezzenek romantikus filmmel. Nem is akármilyennel, a főszerepben Zac Efronnal, a Szerelmes hangjegyek sztárjával, minden tinilányok bálványával. A történettől nem áll távol a sablonosság: a férfi Irakban talál egy fotót, rajta egy szép fiatal nővel, a hátán pedig egy üzenettel.
Ami, úgy fest, megmenti az életét. Hazatérve az obsitos elhatározza, ha törik, ha szakad, megtalálja a nőt. Így is lesz, de a tündérmese tündérének van egy tündéri kisfia. A férfi nem meri elmondani, mi is hozta a házba, inkább elvállal egy állást, és lasan, de biztosan közelebb kerül megmentőjéhez.
De ember tervez, a hollywoodi dramaturgia végez, vagy legalábbis betold fél óra konfliktust a vége felirat elé, hogy a néző kicsit érzelmileg meg legyen dolgozva. Aztán rózsaszín galambpár csücsül le a két főhős szvének csordultig teli csücskére.
Torrente 4
Mi az, vonzó, mint egy leszázalékolt kamionsofőr, tiszta, mint egy álláshalmozó csatornatisztító, ízléses, mint egy Fásy Mulató Kerényi Imre rendezésében, liberális, mint egy magyar gárdista disznóölés után? José Luis Torrente, aki immár negyedszerre tér vissza, de most egy harmadik dimenzióval kiegészítve, ami sokat ígérő, hisz a rengő, izzadt has, a mocskos száj, a fejtetőre tapadt pár szál haj látványa térhatásban bontja ki az élmény virágának minden szirmát. A nyugalmazott rendpr megint csak egy nála hajszálnyival tetszetősebb szerencsétlen mellett szökkenti szárba testiséggel tarkított kalandjait,melynek során börtönbe kerül, találkozik pár világhírű futballistával és persze a rengő mellek és hullámzó fenekek sem hiányozhatnak. Az spanyol ordenáréság nagykövete tehát megérkezett. Figyelem, a film előtt egy órával fejezzünk be minden étkezést.
