A 60-as évek mítosza rock and rollal, ellenállással, az idő folyásával (lásd még „Te milyen viszonyban vagy ezzel a Pierre-rel? – Köszönőviszonyban. – És ő is köszön neked?” avagy a Szukics Magda nem színvonal) sokkal inkább mítosz, mint valóság. Ami a valóság, az személyes, konkrét, kopik, múlandó, ami a mítosz, az jótékony hazugság, lelkesedésből fakadó manipuláció. Tán ezért is ad hitelesebb képet a korról (vagy az emberről?) a Megáll az idő, mint András Ferenc filmje, A nagy generáció (figyelem, ugyanaz a forgatókönyvíró!), melyet a bemutatása (1986) óta támadtak a kritikusai. Most lemérhetjük, hogy nekünk mit mond – 18:10-től a Filmmúzeumon.
A Nácivadászok sorozat Klaus Barbie-val folytatódik, jóllehet a lyoni hóhér történetére inkább illik a közelmúltban bemutatott, róla szóló dokumentumfilm címe: Az ellenségem ellensége. A szadista, igazi náci Barbie a háború után valahogy elkallódott, többek közt egy horvát pap segítségével jutott el Dél-Amerikába, ahol az USA hathatós segítségével elhelyezkedett, sőt rendvédelmi-politikai tapasztalatait is kamatoztathatta: Bolíviában továbbra is kínozhatott embereket. A CIA végül lemondott róla, ekkor (persze álnéven) gazdasági pályára lép – utazgat, így Párizsba is eljut, ahol koszorút visz (!) az általa halálra gyötört francia ellenálló, Jean Moulin sírjára a Pantheonban. Végül újságcikkek fényképeiről ismerik fel, a többi már a nácivadászok dolga. Ez utolsó fázist idézi meg a National Geographic műsora 21:00-tól.
Azon magyar filmek között, melyek az utóbbi években nem átallottak a hétköznapi valóságból kiindulni (nincsenek túl sokan), egy történetet úgy elmondani, hogy az több (épp most három) szereplő (Tompos Kátya, Elek Ferenc, Rába Roland), karakter párbeszédéből bomoljon ki izgalmasan, téttel, nem elkenve semmit, nem mítoszokba menekülve, nem lírai elképzeléseket fotografálva, nem kétmondatos karaktereket összefércelve – ebben a mezőnyben az egyik, ha nem a legjobb Dyga Zsombor Köntörfalak-ja. Itt csupán a néhol barokkosan túlzó szlengen és a kissé túlbodorított dramaturgián kell túltennünk magunkat, de ezek nüanszok, melyekről a néző boldogan felejtkezik meg, hisz végre egy normális magyar mozit lát. 21:10, Duna TV, ki tudja, mikor lesz megint hasonló filmünk.
Oroszország egyre fontosabb ország, nemcsak a gáz és az olaj miatt, hanem mert ismét nagyhatalom lehet belőle, méghozzá nem is a demokrácia legerősebb fellegvára. A mai Moszkva és orosz társadalom helyzetéről az irodalom viszonylag sokat tájékoztat minket (tessenek szívesek lenni Pelevint olvasni), de a filmek ritkán jutnak el hozzánk. Ezt a hiányt most enyhítheti a 20 cigaretta című film, melyben a főhősnek épp szülő feleségéhez kéne eljutnia, de ez nem is olyan könnyű az orosz fővárosban. Kis keleti utazás 21:40-től az m1-en.
Vissza a mítoszokhoz: a nagy sikerű és elismert On the Spot dokumentumfilm-sorozat következő része Indiába, Varanasiba visz minket, ahol Cseke Eszter és S. Takács András a Gangesz-parti rituális és szakrális helyet mutatja be – itt halnak meg az emberek. A nyugati (és némely keleti) szemnek botrányosan közvetlen halálhoz fűződő viszony másban is megnyilvánul, halálkultusszal, rítusokkal, no és persze az élettelen emberi test természetességével. Igazi tévés utazás ez olyan régiókba, melyek már túl vannak a hétköznapi valóságon, ez már lelki-szellemi vándorlás 22:35-től a Spektrumon.
