Kultúra

Szervátiusz Tibor 80 éves

Július 26-án lesz 80 éves Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrász, a magyar történelem, kultúra kiemelkedő személyiségeinek megformázója.

A szász eredetű, elmagyarosodott Szervátiuszok vélhetőleg Mátyás király idején kapták szolgálattevő jelentésű latin nevüket. A család Erdély “fővárosában”, Kolozsvárott élt, Tibor a rangos piarista gimnáziumba járt, ahol a tanárok nemzeti szellemben nevelték a fiatalokat. Ő szobrász apja, Szervátiusz Jenő műtermében nőtt fel, sajátította el a fa, a kő, a vas, a réz megmunkálásának számtalan titkát, s járta Erdély falvait, városait. Megismerte a nép múltját, kultúráját, örömét-bánatát, s közben ő is faragott, székely kapukat díszítgetett.

A második világháború utolsó időszakát kamaszként egy menekülteket befogadó budapesti gyermekotthonban élte át (apját Dániába vit. Itt rögzülhetett benne az a félelem és rettegés, ami későbbi katartikus szobraiban tükröződik. 1945 áprilisában egy marhavagonban tért vissza Kolozsvárra. Érettségi után sikeres felvételit tett a marosvásárhelyi orvosegyetemen, de kispolgári származása miatt mégsem kezdhette meg tanulmányait.

Addigi munkái alapján 1950-ben vizsga nélkül felvették a kolozsvári magyar művészeti egyetem szobrász szakára. Apja nyomdokain indult, de hamarosan megtalálta saját kifejezési formáját. Mivel akkor keresett új technikákat és szerkezeteket, amikor a szocialista realizmustól való minden eltérés büntetendő volt, szobrait dugdosnia, takargatnia kellett. A tiszta formák, a konstruktivizmus állt hozzá közel, de zavarta e stílus divattá válása, s levonta a tanulságot: vissza kell térni a gyökerekhez. “Ha magyarnak születtem, a művészetet is anyanyelvemen kell beszélnem. Vállalom népem hagyományait, sorsát, történelmét, múltját, jelenét és jövőjét. Keleti szép örökségünket Nyugatba ötvözve, a Nyugat figyelmét magunkra irányítva a szobrászat nyelvén erről akarok szólni.” – f oglalta ösze. Egyéni szobrászati formanyelvét a göcsörtös, égetett felületű fa és a kő anyagának felhasználásával alakította ki.

1954-től vett részt romániai és külföldi kiállításokon, a nemzetközi figyelmet 1965-1967 között készült Kolozsvári Krisztus című fémplasztikájával váltotta ki. Budapesten először 1983-ban állított ki. Portréival – Dózsa, Petőfi, Ady, Bartók, Móricz, Szabó Dezső, Kós Károly – nem anatómiai vagy történeti hűségre törekedett, az arcokat az értékeket kifejező jelképpé formálta. Hangsúlyosak a történelmet megidéző monumentális művei, és számos székely piétát faragott e nép szenvedéseinek felmutatására.

1977 óta Magyarországon él és dolgozik. Az áttelepülés lelki gyötrelmeit ma is viseli, de reméli, így többet tud használni az erdélyi magyarságnak. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a megmunkálandó anyag természetét mindig tiszteletben tartó, az ősi és népi elemeket a modern művészet törekvéseivel ötvöző szobrászi tevékenységéért, a magyarság sorsa és történelme által megihletett munkásságáért.

Apja születésének 100. évfordulója alkalmából 2003-ban létrehozta a Szervátiusz Jenő-díjat, amelyet minden évben egy, a nemzeti kultúráért elkötelezett képzőművésznek ítélnek oda.

A miniszterelnök-helyettes azt mondta, belátják, hogy a költségvetési vétó a szándékaikkal ellentétesen mind Lengyelországnak, mind az EU többi országának anyagilag is kárt okozna és ezt nem szeretnék.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.