Rövid életű egység
A Hamász Izrael ellen indított háborúja rövid időre elérte a híresen megosztott izraeli politikai paletta rövid életű, részleges egységét. A kisebb kihagyás után 2022 decemberében a hatalomba visszatérő Benjamin Netanjahu népszerűsége már a terrorcselekményt megelőzően is megingott a nyugati sajtóban is sokat tárgyalt, megosztó igazságügyi reform nyomán. A veterán miniszterelnök fő kihívójává korábbi hadügyminisztere, Benny Gantz lépett elő, aki egy új formáció, a Nemzeti Egység élén kínált alternatívát a Netanjahuban csalódott, mégis jobbra húzó szavazók számára. A Netanjahu vezette koalíció az ortodox judista és revizionista cionista pártok részvétele nyomán sok szekuláris, azaz az állam és egyház szétválasztása mellett állást foglaló, akár jobboldali szavazó szemében visszássá vált, ezen választópolgárok támogatására pedig jó eséllyel számíthattak a Netanjahu személyével szembehelyezkedő jobboldal erői.
A Hamász által tavaly október 7-én indított támadás alapjaiban keverte újra az izraeli politika lapjait. Az ország történelmétől nem idegen módon a támadást követő negyedik napon szűk egységkormány alakult, azaz a Gantz vezette Nemzeti Egység csatlakozott a Netanjahu vezette koalícióhoz (a liberális-centrista Yesh Atid a radikális pártok jelenlétére hivatkozva távol maradt a szövetségtől).
A Nemzeti Egység támogatása Netanjahu számára is nagyobb mozgásteret engedett, illetve lehetővé tette, hogy adott esetben háttérbe szorítsa a szélsőségesebb koalíciós partnereinek kompromisszumot nem tűrő követeléseit. A rövid életű egységkormánynak végül a Nemzeti Egység hasadása, illetve a párt koalícióból való kilépése vetett véget, miután Netanjahu nem mutatta be Gázával kapcsolatos jövőbeli terveit a Gantz által megszabott határidőre. Az egységkormány létrejöttének legnagyobb vesztese a volt hadügyminiszter pártja lett, melynek támogatottsága érdemben csökkent a koalíció elhagyása után, és Gantz is elvesztette korábbi, fő kihívói pozícióját. A felbomlást persze a kormányzás minősége is megsínylette, Netanjahu ezt követően kizárólag revizionista-cionista koalíciós partnereire támaszkodhatott.
Változó közvélemény
A kormány előtt álló legfőbb nehézséget a gázai háború körül kialakult negatív nemzetközi közvélemény és a sokak által kívánatosnak tartott tűzszünet feltételeiről alkotott, sarkosan eltérő nézetek jelentették. A legnehezebb morális és biztonságpolitikai dilemma továbbra is Hamász kezén lévő, közel száz túsz kiszabadítása, illetve a terrorszervezetnek tett engedmények között bontakozott ki. Egy júliusban közzétett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek kétharmada támogatta a konfliktus lezárását a túszok szabadon engedéséért cserébe.
Aligha véletlen, hogy a fentebb említett közvélemény-kutatásban a megkérdezettek közel fele válaszolt úgy, hogy a háború folytatása a miniszterelnök személyes politikai érdeke, és kétharmada vélte azt, hogy Izrael egyáltalán nincs közel a Netanjahu által ígért teljes győzelemhez. Emellett persze a túszcsere igen rossz precedenst teremthet, hiszen ösztönözheti további izraeli túszok elrablását, vagyis a háború folytatása mellett nem pusztán a fundamentalista koalíciós partnerek érvei, hanem komoly biztonságpolitikai megfontolások is szólnak.
Ezzel együtt a Netanjahu-kormányzat népszerűségvesztése nem vezetett a hagyományosan békepárti baloldal erősödéséhez. A Netanjahu-vezette Likud tavaly november óta folyamatosan erősödik a közvélemény-kutatásokban (igaz, igen alacsony bázisról indult a párt népszerűségét megtépázó igazságügyi refom miatt), aminek az egységkormány szétesése csak újabb lökést adott. A Benny Gantz által vezetett Nemzeti Egység visszaesése Netanjahunak, illetve a szintén jobboldali, erősen szekuláris, hagyományosan orosz bevándorlók pártjának tekintett Yisrael Beitenunak kedvezett. A pártok közti vándorlás így sokkal inkább a jobboldali pártok közti „belharc” eredménye, semmint a baloldali és jobboldali pártok közti erőviszonyok megváltozásának. (Ez a megállapítás a kétezres évek vége óta alapjaiban írja le az izraeli politika folyamatait, amikor is a biztonságpolitikai kérdésekben keményebb álláspontot képviselő, a 2005-ös gázai kivonulást ellenző jobboldal megigazultan térhetett vissza a hatalomba a 2008-as gázai háború kitörése nyomán.)
