Már majdnem fél évszázad is eltelt azóta, hogy egy New York-i tinilány, Judith Brown köddé vált egy pszichiátrián kezelt kegyetlen gyilkossal, a nála 11 évvel idősebb Richard Riesenberggel együtt – akire a kamaszlány egyik utolsó, családjának írt levelében már a vőlegényeként hivatkozott.
A mentális problémákkal küzdő kamaszlány és az őt behálózó, családja kegyetlen kiirtása miatt a bíróság által elmegyógyintézetbe küldött harmincas férfi azóta sem került elő. De az amerikai nyilvánosság csak az utóbbi években, a Vanished című, rejtélyes eltűnéseket bemutató podcast Brown esetét taglaló adásai után kezdett el foglalkozni az üggyel, amit nemrégiben a New York Post is bemutatott.
A családja vidékre költözött, ő New Yorkban maradt tanulni
Judith Brown egy népes New York-i család gyermekeként látta meg a napvilágot az ötvenes évek végén, szülei a hét testvérével együtt a metropolisz legészakibb kerületében, Bronxban nevelték fel.
A fiatal lány 1975-ben sikeresen leérettségizett az Evander Childs High School diákjaként, a családja életében azonban nagy változás állt be: a szülei Brown öt testvérével együtt anyagi megfontolásból vidékre költöztek, miután örököltek egy házat Kansas államban.
Ő pedig a nagyváros egy másik kerületébe, Queensbe költözött a nagynénje családjához, hogy New Yorkban járhasson főiskolára.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A könyvmoly tinédzser viselkedése ekkoriban nagyon furcsává vált, ami riadalmat keltett a családtagjai körében. Az unokatestvére, Maureen Drew szerint mindenki attól tartott, hogy Brown kényszerbetegségben és étkezési zavarokban szenved, illetve kábítószereket is fogyaszt.
Közben a kamaszlány 1976 augusztusában iratkozott be a LaGuardia Community College-be. Ahol a közvetlen családjának írt levelei szerint olyan órákat is felvett, amik segítettek neki a mentális problémái megértésében.
Azonban az intézmény egyik tanára egy nap felhívta Drew-t, hogy közölje vele: Brown az óráján összeomlott, és bebújt a padja alá, ahonnan nem volt hajlandó kijönni. Drew ekkor be is ment a főiskolára, majd az unokahúga és a szóban forgó tanár társaságában felkeresték New York egyik legnagyobb kórházát, az Elmhurst General Hospitalt. Itt viszont sajnos azt mondták neki, hogy számukra nem tűnik problémás esetnek a kamaszlány, ezért nem is látták el.
„Azt tanácsolták, hogy menjünk máshová” – mondta Drew, aki szerint az is közrejátszhatott abban, hogy elküldték őket, hogy akkor éppen sztrájkoltak az orvosok a kórházban. Így Brown végül egy másik helyre, az első képen is látható Creedmoor Psychiatric Centerbe került, ahol nemcsak hagyományos értelemben vett pácienseket, hanem a bíróság által kényszergyógykezelésre ítélt bűnözőket is kezeltek.
A feltételezések szerint Brown akkor ismerkedett meg Riesenberggel, amikor ide bevitték, és pár éjszakát itt is töltött. A férfi a Creedmoor egyik hírhedt páciensének számított, hiszen azért került ide, mert 1971 januárjában 60 késszúrással megölte a feleségét, majd a gyilkosság egyetlen szemtanújának, a 17 hónapos kisfiuknak is leragasztotta a száját, és megfojtotta egy hosszabbítóval, amitől aztán a munkahelyén próbált megszabadulni.
Riesenberg eleinte még azzal is megpróbálta átverni a hatóságokat, hogy antiszemita gyűlölet-bűncselekménynek akarta beállítani a gyilkosságokat. Ezért egy szappannal azt írta a fürdőszobájukban lévő tükörre, hogy „halál minden zsidóimádóra”. De a New York-i rendőröket nem tudta átverni.
Az addig a John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtér egyik éttermében szakácsként dolgozó Riesenberg mégsem került börtönbe, mivel a Queens-i Legfelsőbb Bíróság 1973-ban őrültnek találta, és csak kényszergyógykezelésre ítélte.
A feleséggyilkos Riesenbergnek szabad ki-bejárása volt az elmegyógyintézetből
Hazamentem, és azt mondtam a szüleimnek, hogy ő nem való oda. Erre a szüleim elmentek és kihozták onnan, amilyen gyorsan csak tudták
– mesélte az unokatestvér Brown kikerülésének körülményeiről. De ekkor már késő volt, hiszen az elmegyógyintézetben élő Riesenberg elkezdett találkozgatni a kamaszlánnyal, és a találkozásokból párkapcsolat lett. Drew visszaemlékezése szerint a férfi legalább egyszer járt is vendégségben a queensi otthonukban.
Azért tudta ezt megtenni a Ricky becenéven is ismert, manipulatív nőcsábász hírében álló Riesenberg, mert megnyerő viselkedése (és a felesége életbiztosítása után kapott pénze) révén lekenyerezett mindenkit Creedmoorban, így bármikor ki-be járkálhatott, és még egy olyan mesterkulcsot is kapott, ami az intézmény minden ajtaját ki tudta nyitni.
A kórház személyzete ráadásul állítólag nemcsak a férfitől, hanem a rokonaitól is elfogadott pénzt a privilégiumokért cserébe. Brown másik unokatestvére, Julian Quiterio azt mesélte a podcastokban, hogy 2023-ban felvette a kapcsolatot Riesenberg azóta elhunyt nővérével, aki azt mondta neki, hogy az intézmény egyik pszichiátere pénzt fogadott el a szüleiktől, hogy kedvezőbb jelentéseket írjon a férfi elmeállapotáról.
A férfi nővére szerint Riesenbergnek több barátnője is volt, amíg a Creedmoorban lakott. Egyiküket, aki szintén hátborzongató okból került ide, név szerint is megemlítette: ő Gloria Morea, az Oscar-díjra is jelölt Burt Young felesége volt, aki azután került az elmegyógyintézetbe, hogy 1972-ben halálra késelte a színész fiát.
Riesenberg szabadságát még akkor sem korlátozták jobban, amikor ő is gyanúba keveredett az évtized hírhedt New York-i sorozatgyilkosa, „Sam fia” utáni nyomozás során: a Creedmoor egyik korábbi ápolója – a férfival rengeteg időt együtt töltő – Allan Lahoff azt mondta, a sorozatgyilkos ügyében indított nyomozás alkalmával egy rövid ideig potenciális gyanúsítottként tekintettek Riesenbergre.
De mint egyszer minden, úgy Richard Riesenberg creedmoori aranyélete is véget ért. Ugyanis 1977-ben a hatóságok azt javasolták, hogy a férfit helyezzék át egy másik elmegyógyintézetbe – amit ő nem várt meg, hanem inkább április első napjaiban megszökött az általa nem sokkal hamarabb behálózott Judith Brownnal.
Ki akart jönni, mert nem akarta, hogy egy állami elmegyógyintézetben tartsák fogva. Nem vagyok meglepve, hogy soha nem kapták el, mert hihetetlenül okos volt
– mondta az egykori ápoló.
Amihez tökéletes partner volt számára 19 éves kamaszlány, hiszen Brown 1977 januárjában már azt írta a szüleinek és a testvéreinek címzett levelében, hogy hozzá akar menni feleségül.
„Valószínűleg tényleg azt hitte, hogy szerelmes belé. Azt hitte, hogy talált valakit, akibe kapaszkodhat” – mesélte Anne Brown, Judith fiatalabbik nővére. A kamaszlány a házasságkötési szándékát bejelentő levél feladását követően már csak egyetlen egyszer vette fel a kapcsolatot a családjával, amikor 1977 nyarán felhívta az egyik nővérét.
Valami olyasmit mondott, hogy: jól vagyok, ne aggódjatok miattam. Nem volt hosszú telefonhívás, és Judith gyorsan le is tette
– mondta a nyomozást felélesztő rokon, aki a hívás történetét csak másodkézből ismeri.
Lassan fél évszázada már…
Pár hónappal később az egész családot sokkolta, amikor az FBI Riesenberg után nyomozó ügynökei felkeresték őket. Brownék ekkor azt hitték, hogy az elveszett rokonukat is megpróbálják majd felkutatni a hatóságok. De hiába telt el közel 50 év az eltűnésük óta, egyiküket sem találták meg – így mindkettejüket eltűntként tartják nyilván mind a mai napig.
Mivel a hatóságok soha nem vették komolyan a kamaszlány eltűnését, ezért nem sok remény van arra, hogy a teljes igazság valaha is kiderülne. De Brown unokaöccse, az Egyesült Államok legnagyobb nonprofit ügyvédi irodájának nyomozójaként dolgozó Julian Quiterio nem hajlandó feladni a nyomozást:
Judith megérdemli, hogy megkeressük. Azt akarom, hogy elmondhassam, mindent megtettünk, hogy kiderítsük, mi történt azzal az iskolapad alatt kuporgó lánnyal, aki az egész családjának fontos volt.
