Az elmúlt két amerikai elnökválasztáshoz hasonlóan úgy tűnik, hogy a magyar kormány ismét elköteleződött Donald Trump és a republikánus tábor mögött. A Fidesz hátországa és az amerikai nemzeti konzervatív jobboldal között látványosan nagy a barátság, ami már túlnőtt Orbán Viktor és Donald Trump személyes kapcsolatán: elég csak megnézni a kormányzat hátterében működő személyek és szervezetek (például Orbán Balázs vagy az Alapjogokért Központ) nemzetközi tevékenységét.
Biztos vagyok benne, hogy a magyar jobboldal számára nagyon csábító lehorgonyozni a trumpista MAGA-tábor mellett (Make America Great Again), nem csak azért, mert a volt elnöknek és a republikánusoknak jó esélyük vannak győzni a novemberi amerikai választásokon. A Fidesznek nehéz a nemzetközi térben olyan szereplőket találnia, akikkel/amelyekkel ilyen jó a kémia, és ahonnan ilyen sok dicséretet kaphat a magyar családpolitika, a nemzetvédelem, a woke-ellenesség vagy a migrációs politika. Ráadásul számos, egyébként a szabadságjogok mellett hivatalosan elköteleződött jobboldali amerikai gondolkodó
- vagy nincs tisztában a magyar demokrácia minőségének romlásával,
- vagy nem érdekli,
- vagy akár még támogatja is annak egyes elemeit.
Ennek ellenére ez a stratégia sok buktatóval jár, kockázatos, és egyáltalán nem biztos, hogy előremozdítja a magyar érdekeket. Sőt, ha komolyan vesszük az Orbán-kormány külpolitikai céljait, azokból sem következik egyértelműen ez a stratégia.
Washingtonnal jó viszonyt kell ápolni, bárki is vezeti
Nehéz úgy meghatározni Magyarország külpolitikai érdekeit, hogy abban az Egyesült Államokkal való pozitív reláció ne játszana fontos szerepet. Még az Orbán-kormány által folytatott egyensúlyozást is erősítené, ha Washingtonnal jobbak lennének a kapcsolatok: Továbblépve még egyet, ha el is fogadjuk az amerikai kvázi-hegemónia végét, abból sem következik, hogy ne kéne jó viszonyt ápolnunk a NATO legerősebb államával és országunk egyik legfontosabb gazdasági partnerével.
Sőt, ha populista oldalról nézzük a kérdést, és teljesen alárendeljük a külpolitikát a kormánypártok belpolitikai érdekeinek, abból sem következne a magyar-amerikai kapcsolatok aláásása: hazánkban ugyan csak minimálisan, de továbbra is népszerűbb az USA, mint fő nagyhatalmi vetélytársa. Mindezek miatt nincs meg az a luxusunk, hogy ne törekedjünk stabil kapcsolatokra az Egyesült Államokkal, bármelyik párthoz is tartozik az aktuális elnök.
Pártpolitikai kérdéssé tenni már közép távon sem szerencsés
A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy az Egyesült Államokkal való jó kapcsolatok fenntartásának kifejezetten rossz módja, ha csak az egyik nagy párttal törekszünk látványosan együttműködésre. Szaúd-Arábia és Izrael is például Trumpra épített: négy év alatt valóban sok mindent sikerült elérniük, azonban mindennek meg lett a böjtje Joe Biden alatt. Rijádnak és Tel-Avivnak évek után sem sikerült rendezni a kapcsolatait Washingtonnal, így a mai napig kifejezetten érezhető a bizalmatlanság a felek között.
Az ilyen mértékű hektikusságot középhatalmak el tudják viselni, egy Magyarországhoz hasonló kisállamnak viszont inkább kockázatokat jelent. Eredményeket egy baráti Fehér Házzal négy, de akár nyolc év alatt is nehéz elérni, ráadásul – még ha ez sikerül is – egy kormányváltás után mindez a visszájára fordulhat. Az amerikai külpolitikai kormányzat nem cserélődik le teljesen az aktuális választások után, így a demokrata vezetés idején felhalmozódott rossz tapasztalatokat megőrzi az intézményi és a személyes emlékezet is.
Mi van, ha Biden nyer – mi van, ha Trump?
Ezen túl persze ott van a magától értetődő kockázat, hogy a választások kimenetelét nem láthatjuk előre. Ha a demokraták győznek, ők biztosan nem felejtik el Orbánék republikánus kötődéseit. Már ma is nagy árat fizetnek a magyar állampolgárok ezért a politikáért, gondoljunk csak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény felmondására vagy a magyar állampolgárok vízummentességének szigorítására. Biden győzelme esetén akár további lépéseket is tehet még Washington.
Ráadásul egy esetleges újabb Trump-kudarcot követően nem tudni, hogy az amerikai jobboldal milyen irányba változna. Ugyan első ránézésre egyértelműnek tűnhet a MAGA-tábor uralma a republikánusok között, ez korántsem olyan erős, különösen nem egy választási vereséget követően.
Trump győzelme esetén sem oldódna meg azonnal az összes problémánk. Az előző republikánus kormányzás alatt nem sikerült a magyar diplomáciának érdemi eredményeket elérnie. Ez persze a második Trump-ciklusban változhat – a magyar támogatás és a nemrég lezajlott személyes találkozó Orbánnal feltehette az országot a térképre –, mégis nehezen lehet látni, hogy pontosan mit is akar így elérni a magyar kormány.
Ráadásul ma Trumpra építeni sokkal kevésbé éri meg, mint korábban: szemben 2016-tal most már csak négy évig maradhat hatalmon a republikánus elnök. Ez az idő pedig nagyon kevés lenne bármelyik kisállamnak érdemi eredmények elérésére.
Van-e érdekegyezés a világpolitikában?
A jobboldali közbeszédben persze sokan értekeznek arról, hogy Trump számos kérdésben ugyanazt mondja, amit Orbán – és ez elég is. Való igaz, hogy
- identitáspolitikai kérdésekben,
- a migrációval kapcsolatban,
- vagy a balliberális elit provokálásában nagy egyetértés van.
Az is megfelel a valóságnak, hogy a Trump-kormány nem indított háborúkat (bár Szíriában ő is rakétázott).
A régi-új elnök új ciklusának világpolitikai hatásai ettől A nagyhatalmi versengésben Trumpban legalább annyira megvan a harcos nacionalista hozzáállás, mint a Putyinnal és más vezetőkkel való jópofizás. Kínával a republikánus vezetés kifejezetten agresszív, ráadásul, ha az orosz elnök és a kínai vezetés Trump kormányzása alatt tett volna olyan lépéseket, amelyeket tettek például Ukrajna kapcsán, az talán még erősebb válaszlépést váltott volna ki a republikánus elnökből, mint Bidenből.
A szomszédunkban zajló háború gyors lezárását Trump is zászlajára tűzte, ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy jót tenne a magyar biztonságnak vagy akár a kormány érdekeinek. Egy rossz, oroszoknak kedvező béke felbátoríthatná Putyint, és a jövőben több más konfliktushoz vezethet a környezetünkben, ez pedig további bizonytalanságot jelenthet hazánknak. Ahogy az előző, úgy egy új Trump-kormány is könnyen feszültségekhez, számos területen instabilitáshoz vezethet, nem a jobboldali sajtó által vágyott világbékéhez.
Inkább konnektivitásra lenne szükség
A rövid távú és szimbolikus győzelmek helyett tehát jobban megérné hazánknak stabil kapcsolatokat építeni az Egyesült Államokkal – annak belpolitikai folyamataitól függetlenül. Magyarország egyes döntéseiből fakadó negatív megítélése (lásd például a svéd NATO-csatlakozás kérdését) miatt ehhez sokévnyi diplomáciai építkezésre van szükség, de nem lehetetlen a feladat.
A jó és hasznos szövetséges imázsának megteremtése csak az első lépés lenne egy okos magyar külpolitikai stratégiában. Magyarország nemzetközi megítélésének javítása hozzájárul hazánk biztonságához, érdekérvényesítő képességéhez és befolyásának növeléséhez. Ahogy a magyar kormány a konnektivitást képviseli a világpolitikában, úgy ezt képviselhetné az amerikai kapcsolatokban is, és érdekalapon építhetne kapcsolatokat minden irányba. Ha Putyinnal vagy Hszi Csin-pinggel háttérbe tudjuk tenni az értékkülönbségeket, akkor biztosan meg tudjuk tenni ezt Bidennel is.
