Az Oroszország elleni háború árnyékában Volodimir Zelenszkij kormányának a korrupció ellen is fel kell vennie a harcot. A háború első évében az ukrán gazdaság több mint 30 százalékkal csökkent, az ország finanszírozása pedig nagymértékben függ a nyugati donoroktól, köztük a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól, akik többször kértek nagyobb átláthatóságot az ukrán kormánytól.
A nyugati szövetségesek kitartó támogatását megbolygathatja az a közelmúltban kitört korrupciós botrány, amely egészen az ukrán felső vezetésig ér. A kabinet számos fontos tisztviselőt állított fel, akik összefüggésbe hozhatók azokkal a vádakkal, melyek többek között az ukrán hadseregnek szánt élelmiszer áron felüli beszerzéséről szólnak.
A mutyizás, simliskedés kultúrája régóta mérgezi az ukrán társadalmat: egy 2016-os Transparency International felmérés szerint az ukránok 38-42 százaléka nyilatkozta azt, hogy fizetett kenőpénzt közszolgáltatásokért cserébe.
A botrány épp akkor szakadt rá az ukrán vezetésre, amikor a nyugati országok fejlett fegyverek, köztük harckocsik biztosítása mellett kötelezték el magukat. Németország Leopard 2-es, az Egyesült Államok M1 Abrams tankokat küld Ukrajnába, sőt a Pentagon azt is bejelentette, hogy hatszorosára növeli a nehéz tüzérségi lövedékek gyártását, hogy kielégítse az ukrajnai igényeket.
Az ukrán biztonságpolitikai célok elérése és az ország finanszírozása szempontjából kulcsfontosságú, hogy a nyugati államok támogatási kedve ne apadjon el, különösen akkor, ha Oroszország valóban új offenzívát indít idén tavasszal, vagy már előbb. Így Zelenszkijnek a honvédő háború mellett a kormányába vetett bizalmat is reparálnia kell.
Kleptokrácia a Szovjetunió romjain
A Zelenszkij-történetnek a kezdetektől fogva kulcseleme a korrupció elleni küzdelem. A szórakoztatóiparból érkező államfő már A nép szolgája című vígjátéksorozatban is egy az ukrajnai korrupcióba, nepotizmusba belefásult tanárt alakít, aki váratlanul az elnöki székben találja magát. Zelenszkij a fikciót átvezette a realitásba, miután a 2019-es elnökválasztáson a hivatalban lévő Petro Porosenko kihívójaként a szavazatok 73 százalékával maga mögé utasította a milliárdos csokoládémágnásból lett politikust.
Zelenszkij a korrupció fölötti győzelem sarokkövének nevezte megválasztását. Beiktatási beszédében – melyben elhíresült módon feloszlatta a parlamentet – elmondta, győzelme azt bizonyítja, hogy
Az oligarchikus viszonyok kialakulása a Szovjetunió 1991-es felbomlásában gyökerezik. Ekkor Ukrajna GDP-je még egyezett Lengyelországéval, azonban miután a csődbe ment állami vállalatokat káosz közepette privatizálták, befolyásos üzletemberek tenyereltek rá a gazdaság kulcsfontosságú ágazataira, köztük az energiaszektorra és a bányászatra. Az energiapiac irányítása különösen fontos eleme volt az oligarchák felemelkedésének: a politikai osztály befolyásolásával mesterségesen alacsonyan tartották az energiaárakat, így az olyan energaintenzív ágazatokban, mint az alumíniumgyártás brutális profitokat lehetett realizálni.
Az oligarchák a 2000-es években médiabirodalmak kiépítésébe kezdtek – a meglévő médiaeszközök fokozatos felvásárlásával vagy újak alapításával –, hogy lojális politikusok szerepeltetésével befolyásolják a közvéleményt és a választások eredményét. Ebben az időben az oligarchák javára elfogadott törvények általánossá váltak, miközben az igazságszolgáltatás politikailag vezéreltté vált.
Az ország korrupcióellenes struktúrájának kidolgozása 2014 után vett új lendületet, miután az oroszbarát Viktor Janukovics elnök felbontotta az unióval kötött társulási megállapodást, ami 2013-ban forradalomhoz vezetett a Majdan téren. A Janukovics bukása utáni új ukrán vezetés reformokat vállalt a jogállamiság és az igazságszolgáltatás területén.
A komikus az oligarchia ellen
Janukovics távozásakor a legfontosabb gazdasági szektorok és a média oligarcha-klánok ellenőrzése alatt állt. Az orosz fenyegetés miatti félelem – 2014 tavaszán egy kétes legitimitású népszavazás után az oroszok gyakorlatilag harc nélkül elcsatolták a Krím-félszigetet – megerősítette az államot, miközben a 2014 utáni nyugatbarát kormány decentralizálta az állami forráselosztást, átlátható online adatbázisokat hozott létre, két korrupció ellenes szervezet alakult és olyan kulcsintézmények függetlensége állt helyre, mint a Nemzeti Bank és az állami energiavállalat, a Naftogaz.
Zelenszkijt a politikai kultúra megváltoztatásának ígérete repítette az elnök székig, azonban hivatali idejének háborút megelőző első két éve vegyes képet mutat az oligarchák elleni fellépés terén.
Zelenszkij elnöksége alatt például a korábbi kedvező folyamatokkal szemben mind a Nemzeti Bank, mind a Naftogaz fölött növekedett a kormányzati befolyás, az elnököt pedig azzal vádolták kritikusai, hogy azoknak az ukrán oligarcháknak a zsebében van, akik Porosenko elnöksége alatt a partvonalra szorultak. Ilyen a félgengszter médiamogul, Ihor Kolomojszkij, aki a pozitív médiareprezentáció mellett biztonsági, logisztikai és jogi támogatást nyújtott Zelenszkij elnöki kampányához.
Kolomojszkij és Zelenszkij viszonyát homály fedi, azonban több személycsere az államigazgatásban – köztük az oligarcha ellen vizsgálatot indító főügyész menesztése –, a Kolomojszkij-média lejáratókampányai az elnök ellenfeleivel szemben – egyebek mellett a vakcinabeszerzést kritizáló kijevi polgármester, Vitalij Klicsko ellen – szoros szövetségre engednek következtetni, arról nem is szólva, hogy az államfő a Covid-lezárások idején Kolomojszkij munkatársának otthonában ünnepelte születésnapját.
2021 novemberében – amikor a határ menti, rejtélyes orosz csapatmozgásoktól volt hangos a sajtó – Zelenszkij aláírta az oligarcha-ellenes törvényt, amely bevezeti az oligarcha jogi meghatározását és lehetővé teszi azok nyilvántartását. Az oligarchaként számon tartott személyeknek megtiltja a politikai pártok, politikai kampányok és tüntetések finanszírozását, valamint tiltja számukra az állami vagyon privatizálását. Azonban a törvény homályos szövegezése meglehetősen széles teret ad a jogértelmezésre, így bírálói szerint a szabályok elsősorban Zelenszkij hatalmi körének megerősítését célozzák. Erre enged következtetni, hogy Zelenszkij elődje, Porosenko még a törvény hatálybalépése előtt eladta médiaérdekeltségeit.
Zelenszkij korrupcióellenes intézkedései sorolják, hogy visszaállította a tiltott meggazdagodásról szóló törvényt, eltörölte a politikai mentelmi jogot, amely sokáig óvta a korrupt képviselőket a felelősségre vonástól, és bevezetett egy mobil alkalmazást („Diia”), amellyel az ukránok a pitiáner korrupcióval átszőtt bürokráciát megkerülve tudják intézni az ügyeiket, például Covid-igazolványt regisztrálni, vállalkozást bejegyezni és jogosítványt megújítani.
A háború idején sem állt le a korrupció elleni küzdelem
Ukrajna azonban Zelenszkij hatalomra jutását követően is a korrupció melegágya maradt, hozzátéve, hogy a tíz évvel korábbi állapothoz viszonyítva javultak az állapotok.
Az európai országok közül ennél csak Oroszország ért el rosszabb helyezést. Ennek ellenére Vlagyimir Putyin előszeretettel használja az ukrajnai korrupciót a háború legitimálására: három nappal az invázió megindítása előtti televíziós beszédében azzal vádolta a kormányt, hogy „aláássa az ukrán nép érdekeit”.
Aligha meglepő, hogy az EU a korrupcióellenes reformokat nevezte meg az egyik legfontosabb, a csatlakozás előfeltételéül szolgáló lépésként, amikor nyáron Ukrajnának tagjelölti státuszt adott.
Ukrajna jövője az EU-ban van
– szögezte le Zelenszkij, melyet némileg árnyal Emmanuel Macron francia elnök kijelentése, aki májusban arról beszélt, hogy Kijev „minden valószínűség szerint évtizedekre van az uniós tagságtól”.
A tagjelölti státusz – első sorban szimbolikus – elnyerése után az Európai Bizottság azt ajánlotta Ukrajnának, hogy erősítse tovább a korrupció elleni küzdelmet, különösen a társadalom legfelsőbb szintjein, ahol „kezdeményező és hatékony vizsgálatok, valamint hiteles büntetőeljárások és ítéletek” révén érhetnek el sikereket.
Ukrajnának az uniós konvergenciakritériumokhoz való közeledéséről az EU idén márciusban, majd októberben közöl jelentést, de a korrupció visszaszorítását célzó folyamatokról elmondható, hogy meglepően gyorsan haladnak a háború kirobbanása után. A nyáron kinevezett főügyész, Olekszandr Klimenko érkezése új lendületet adott a korrupció elleni harcnak: több vesztegetési ügyet is felgöngyölítettek és magas rangú tisztviselők kerültek bíróságra vagy előzetes letartóztatásba.
Zelenszkij elfogadta továbbá azt a törvényjavaslatot, amely felszámolja a notórius Kijevi Kerületi Közigazgatási Bíróságot. Az intézményt az a Pavlo Vovk vezette, aki az ukrán korrupció szimbólumává vált. Az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) több felvételt hozott nyilvánosságra, melyeken hallható, amint a kerületi bíró különböző korrupt ügyleteket bonyolít és azzal viccelődik, hogy senki ne kételkedjen a bíróság „politikai prostitúciójában”.
Ukrajna a háborús erőfeszítések részeként öt olyan stratégiai fontosságú céget is államosított, melyek oligarchák kezében voltak. Köztük volt a vezető olajtermelő, az Ukrnafta és az ország legnagyobb finomítója, az Ukrtatnafta, melyek Zelenszkij régi szövetségesének, Kolomojszkijnek a tulajdonában voltak.
A kép azonban így sem teljesen pozitív, a Velencei Bizottság és az EB is felszólalt a törvénytervezet ellen, amely az alkotmánybírók kiválasztási folyamatába beiktat egy olyan hattagú tanácsadó testületet, amelyben három kormányzati tisztviselő és három független szakember foglal helyet. Így az alkotmánybírák kiválasztásáról a független delegáltaknak politikai képviselőkkel kell egyezkedniük, ami növeli a befolyásolás lehetőségét.
Háborús korrupció
Múlt héten a háború kitörése óta eltelt szűk egy év legsúlyosabb korrupciós botránya robbant ki. Az ukrán felső vezetés több tagja is gyanúba keveredett: Vaszil Lozinszkijt infrastruktúráért felelős miniszterhelyettest őrizetbe vették, miután a hírek szerint 400 ezer dolláros kenőpénzt fogadott el generátorok importja során, míg Olekszij Reznyikov, a háborús időkben példátlan jelentőségű védelmi tárca vezetője a helyi média értesülése szerint erősen túlárazva vett élelmiszert a hadseregnek. Reznyikov egyelőre maradt a székében, ugyanis a védelmi minisztérium tagadja a vádakat és parlamenti vizsgálóbizottság fölállítását kezdeményezi. Vacseszlav Sapovalov védelmi miniszterhelyettes, aki a hadsereg élelmezéséért és ellátásáért felelt, mégis távozott a kabinetből. A tárca indoklása szerint, habár a vádak megalapozatlanok, a tisztviselő felmentésével azt remélik, helyreáll az ukrán nép és az ország nemzetközi partnereinek bizalma.
A botrány kitörése után példátlan lemondási hullám vette kezdetét. Cikkünk megjelenéséig Sapovalov mellett az ukrán felső vezetésből távozott:
- Kirilo Timosenko, az elnöki hivatal helyettes vezetője,
- Olekszij Szimonenko, ukrán főügyész-helyettes (a hivatalos indoklás szerint azért, mert háborús időkben Spanyolországba utazott nyaralni a családjával),
- Kijev, Szumi és Dnyipropetrovszk megyék kormányzói, Olekszij Kuleba, Dmitro Zsivicsenko és Valentin Reznicsenko,
- valamint a Kijev által ellenőrzött Zaporizzsja és Herszon megyék élén álló, Olekszandr Sztaruh és Jaroszlav Janusevics is.
Sajtóértesülések szerint Reznicsenko és Kuleba kormányzók is maguk kérték felmentésüket tisztségükből, míg a többi vezető közös megegyezéssel távozott. Ukrán sajtóértesülések szerint több esetben nem korrupciós vádak húzódnak meg a távozás hátterében, ugyanis Kirilo Timosenko helyét Olekszij Kuleba veszi át, Kirilo Timosenko pedig a herszoni kormányzói hivatal élére kerül.
A botrány kirobbanása utáni, vasárnapi videóbeszédében Zelenszkij leszögezte:
Ezekre egyelőre várni kell, de addig is Zelenszkij a kormányzati tisztségviselőknek megtiltotta, hogy magánügyben külföldre utazzanak, így egyedül hivatalos út esetén léphetik át az országhatárt.
