Most a máktermesztés az egyetlen lehetőség a túlélésre – mondta egy afganisztáni gazda nemrég a New York Times riporterének. A Kandahar tartományban élő negyven év körüli földműves nem sokkal azelőtt szerelt fel egy napenergiával működő vízszivattyút, hogy az amerikai újságírónak interjút adott volna. A férfi sok társához hasonlóan máktermesztésből tartja el a családját, amit igen hatékonyan segítenek az olcsó és rendkívül gazdaságos, zöld energiára épülő vízszivattyúk, amelyeket még 2014-ben, a korábbi nyugatbarát kormány támogatásával kezdek el telepíteni a gazdák a dél-afganisztáni máktermelő vidékeken.
Idén április elején azonban fordulat következett be. Az iszlamista tálib mozgalom által vezetett afgán kormány ugyanis bejelentette, hogy harcot hirdet az ópium ellen.
Zöldenergia és mezőgazdaság Afganisztánban
A napelemekkel működtetett szivattyúk a hagyományos és drágábban működő dízeles vízszivattyúknál jóval mélyebbről is képesek felhozni a vizet, és ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az elsivatagosodó területeken újra termőre fordítsák a földeket. Egy termelő az amerikai lapnak arról beszélt, hogy – ennyivel több vizet lehet felszínre hozni egy jól működő napelemes vízszivattyúval.
A gond azzal van, hogy a nagyobb bevétel reményében a gazdák igen jelentős része az ópium alapanyagául szolgáló mákgubó termesztésére állt rá. Sok pénzt ugyan ezzel sem lehet keresni, mert a földművesek az ópiumbiznisz legalsó lépcsőfokán állnak – náluk mindenki többet keres a mákon a kereskedőktől a droglaboratóriumok működtetőiig –, de még így is nagyobb a hasznuk rajta, minta ugyanezekkel az eszközökkel búzát vagy gránátalmát öntöznének.
Afganisztánban pedig nagy szükség van a bevételre, mert az amerikaiak tavaly nyár végi kivonulása óta a gazdaság lényegében összeomlott, a munkanélküliség az egekbe szökött, és az ENSZ Élelmezési Világprogramjának (WFP) igazgatója szerint tavaly ősszel az embereknek már 90-95 százaléka nem jutott megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez, a helyzet pedig azóta tovább romolhatott.
Az ópiumtilalom ellentmondásai
Az ópium elleni harc egyik eszköze, hogy egyes helyeken a rendőrség lefoglalja a napelemeket. Ha viszont ezt megteszik, azzal nemcsak a mák termesztését akadályozzák meg, de azt is, hogy a gazdák más, kevésbé jövedelmező, ám legális haszonnövények termesztésére álljanak át. Az új szabályozás pedig pontosan ezt célozná.
A tálibok elvileg még arra is hajlandóak voltak, hogy a már növekedésnek indult mákgubókat a gazdák még betakarítsák, és utolsó körben értékesítsék. Ennek viszont az a feltétele, hogy második körben újabb mákgubók ültetésről már nem lehet szó. Az, hogy a tilalomnak a gyakorlatban hogyan szereznek érvényt, a helyi viszonyoknak megfelelően tartományonként vagy akár településenként is eltérhet.
Az ENSZ Word Drug Report 2021 című jelentése szerint a világ ópiumtermésének jelenleg több mint 80 százalékát Afganisztán adja, messze megelőzve ezzel az e tekintetben Mianmart és Mexikót. Míg Afganisztánban az évtized végén potenciálisan 6300 tonna száraz ópiumot állítottak elő évente, addig az utóbbi két országban ugyanez az érték 400 tonna körül alakult.
Az ópiumtermelés visszaszorításának igénye Afganisztánban nem először merül fel, de a mindenkori kormányok és az uralmat épp kiszolgáló korrupt tisztségviselők nem igazán tudnak ellenállni a magas jövedelemmel kecsegtető kísértésnek. Miután azonban a NATO az amerikaiak vezetésével bevonult Afganisztánba, és nyugatbarát kormány került hatalomra, a máktermesztés újra virágzásnak indult. Jól mutatják ezt az elmúlt évtized máktermesztésbe bevont földterületek nagyságát jelző adatok. Az országban 2009-ben még csak 123 ezer hektáron termesztettek mákot, addig 2020-ban már 224 ezer hektáron.
A tálibok áprilisi javaslata szerint ezeken a területeken most olyan alternatív haszonnövények termesztésére kellene átállni, mint a búza, gránátalma, kömény és mandula. Az, hogy a gazdák élelmiszernövények termesztésébe kezdjenek, még akkor is jó ötletnek tűnik, ha egyébként ezzel a bevételeik radikálisan csökkennének.
A gond nem is ezzel van. A változást két tényező azonban mindenképpen fékezi. Az egyik, hogy a nagy teljesítményű napelemes vízszivattyúk és a nagyobb vízigény miatt a sivatagos területek mélyebb földrétegibe lefúrt kutak várhatóan hamar ki fognak merülni. A másik, hogy bár úgy tűnik, a tálib mozgalom felsővezetésében konszenzus alakult ki az ópiumtilalommal kapcsolatban, a helyi és regionális, középszintű vezetőknek továbbra is érdekében áll az ópiumkultúrák fenntartása. Ez ugyanis a korrupt vezéreknek jelentős bevételt generál.
A jelek a New York Times cikke szerint már most is azt mutatják, hogy helyi szinten a vezetők hajlamosak félrenézni ennek érdekében. Egy Helmand tartományban élő fiatal ópiumkereskedő például azt mondta, hogy egyes gazdák a tavaszi betakarítás után már valóban mandulát, köményt vagy bazsalikomot ültettek, de mások nyugodt szívvel hagyták figyelmen kívül a tilalmat, és ültettek mákot a második betakarítás reményében is.
A forrás szerint az ópiumpiacok továbbra is a megszokott módon működnek számos területen. Más vélemények szerint a tálibok viszont eleve azért lengették be az ópiumtilalmat, mert annak árfelhajtó hatása van. A máktermesztésre berendezkedett déli tartományokban az ópium ára a tilalom bejelentése után szinte azonnal megugrott. Több gazdálkodó szerint a kilogrammonkénti ár azonnal nagyjából 180 dollárra nőtt a korábbi 60 dollárról.
