97 százalékos feldolgozottságnál a hivatalban lévő köztársasági elnök, Emmanuel Macron 27,6 százalékon, a Nemzeti Tömörülés jelöltje, Marine Le Pen pedig 23,4 százalékon áll a francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójában. Ezzel eldőlt, hogy ők lesznek az április 24-i második forduló résztvevői, közülük kerül ki a következő francia államfő. Ahogy arra előzetesen számítani lehetett az elmúlt hetekben – és a kampány előtt éveken keresztül is –, a franciák úgy döntöttek, hogy rendezzék meg a 2017-es elnökválasztás visszavágóját, annak ellenére, hogy ez a forgatókönyv rendre korlátozott lelkesedést váltott ki a megkérdezettekből.
A hasznos szavazás győzelme
A vasárnapi szavazatarány azonban nem a korlátozott lelkesedés tanúságtétele: 2017-hez képest mind Macron (EM, centrista), mind Le Pen, mind a harmadik helyezett Jean-Luc Mélenchon (LFI, radikális baloldali) növelni tudta a szavazatszámát. Jó eséllyel persze nem a lelkesedés megtalálásáról van szó – bár figyelemre méltó a hivatalban lévő, rendkívül megosztó köztársasági elnök szavazatszámának a növekedése –, hanem arról, hogy a franciák jelentős mértékben éltek a Franciaországban „hasznos szavazatnak” nevezett taktikai szavazással, azaz igyekeztek már az első fordulóban olyan jelöltekre adni a voksukat, akiknek tényleges esélyük van a második fordulóba jutásra. Azt márpedig látni, érezni lehetett az utolsó hetekben, hogy összesen három ilyen jelölt van: Macron és vásárlóerő témájára dinamikusan építő radikális duó, Le Pen és Mélenchon.
Noha az élen nem történt felfordulás – Marine Le Pen közvélemény-kutatásokban mért folyamatos erősödése és dinamikája sem vált első fordulós győzelemmé –, de azért figyelemre méltó sorokat is találunk a fenti táblázatban. Először is megemlítendő, hogy Jean-Luc Mélenchon első fordulós lendülete, a kampányhajrá olyannyira tisztes eredményt hozott, hogy belátható közelségbe került számára a második forduló. A hasznos szavazásból a baloldalon profitáló Mélenchon szavazatszáma is nőtt 2017-hez képest, sőt 1-1,5 százalékkal maradt el csupán a második körre kvalifikáló Marine Le Pentől (23,41 vs. 21,95 százalék). Vagyis: nem voltunk messze attól, hogy bekövetkezzen egy kevéssé valószínű, de nem lehetetlen forgatókönyv: a Macron–Mélenchon második fordulós csata. A számolás során a csökkenő különbségeket látva fel is éledt az erre vonatkozó remény a radikális baloldali jelölt támogatóiban. Ez a remény reggelre elmúlt.
5 százalék alatt a régi kormánypártok, Zemmour 7 százalékon
Az eredmények igazi izgalma azonban az, hogy senki más nem tudott 10 százalék fölé kerülni, miközben a kampány során öten harcoltak a 10–30 százalékos tartományban. A történeti mérsékelt jobboldal, a republikánusok (LR) jelöltje, Valérie Pécresse kampánya legkésőbb februárban összeomlott. De arra aligha számíthattunk biztosan, hogy Pécresse az 5 százalékos határt sem éri el. Utóbbi rendkívül fájdalmas anyagi csapás, mert a francia kampányfinanszírozási szabályok szerint az számíthat a kampányköltségei 47,5 százalékának visszatérítésére, aki eléri ezt a szintet. Alatta csak 4,75 százalék az állami támogatás. Hasonlóan kellemetlen problémával szembesülnek egyébként a zöldek és a szocialisták: Yannick Jadot szintén benézett 5 százalék alá, a szocialista párizsi főpolgármester, Anne Hidalgónak pedig egy rendkívül megalázó, 2 százalék alatti eredménnyel kellett beérnie.
Ezekben a bizonyos legjobb pillanatokban még az is előfordult, hogy esélyesnek tűnt a második fordulóba jutásra. Mindenesetre Zemmour látványosan nyerte a Pécresse-szel folytatott háziversenyt, mely a jobboldal várható újraszervezéséről szól. Igaz, rögtön nem ő tűnik ebben a legerősebb jobboldali aktornak, ha feltételezzük, hogy a projekthez még a frissen erősödő, és ezzel komolyan veendő elnökjelöltté előlépő Marine Le Pennek is lesz néhány szava.
Két hét nagy tétekben
Utóbbinak élete legfontosabb kampánya következik. 2017-ben nem volt valódi esélye a győzelemre. Nemcsak a két forduló közötti vitát rontotta el, hanem a híres-neves köztársasági front is olyan mértékben fogott össze ellene, hogy egy döntetlen vitaeredmény sem valószínű, hogy változtatott volna a helyzetén. Most azonban máshogy állnak a dolgok. Le Pen kiküszöbölte a 2017-es hibákat, és eleddig ügyesen verte vissza az olyan ellenfelek támadásait, mint Zemmour és Pécresse. A mérések most tisztán 45 százalék fölé teszik a várható második fordulós eredményét azzal, hogy az utóbbi napokban folyamatosan szűkült az olló Macron és Le Pen között. Az első kérdés tehát, hogy Le Pen meg tudja-e ragadni a lehetőséget, s képes lesz-e folytatni a dinamikus erősödést, amivel látványosan nyitottá teheti a versenyt. A két forduló közötti vita április 20-án döntő jelentőségű lehet. Ha Le Pen a vártnál jobban szerepel, esetleg eléri, hogy Macron hibázzon, ne tűnjön egyértelmű győztesnek, az százalékokban mérhető következményekkel járhat, ahogy a rossz szereplés is azzal járt 2017-ben.
Egyelőre mindkét fél azzal van elfoglalva, hogy démonizálja a másikat, és megpróbálja megadni a két forduló közötti kampány alaphangját: Le Pen arra szólított fel, hogy mindenki álljon mögé, aki nem akarja Macront, Macron és köre pedig örömmel nyugtázta, hogy a kiesők nagy része a köztársasági elnök támogatását ajánlotta a választók figyelmébe, mint javasolt második fordulós döntést. Olyan jelöltek is így tettek, akik korábban azt sugallták, hogy nem adnak majd tanácsot a szavazóiknak a második fordulós szavazatukra nézve (kiemelten fontos, hogy az a Mélenchon is így tett, akinek a szavazóbázisa előzetesen azt jelezte a közvélemény-kutatóknak, hogy szétszavazna Le Pen, illetve Macron között, és sokan otthon maradnának).
A támogatások bezsebelése nagy lépés Macron számára az elnökség felé, a kérdés már csak az, hogy a szavazók követik-e a kiesett jelöltek javaslatait. Az est során az elnök maga is hosszan értekezett a szélsőjobb elleni fellépés szükségességéről, ami előre jelzi, hogy nemcsak a programokra épülő pozitív meggyőzés, hanem a mobilizációra törekvő negatív kampány is szerepet kaphat a következő napokban. Egyetérthetünk azokkal az elemzésekkel, melyek szerint a felek ugyanarra játszanak, csak eltérő előjellel:
A legfrissebb, vasárnap esti mérések szerint a második fordulós kampány enyhe Macron-előnnyel indul. De
- ha tovább szűkül az olló,
- ha Le Pen lendületben marad (és nem elijeszt az esélyeivel),
- ha a mérsékelt történelmi pártok teljesen elkedvetlenítik a szavazóikat a most induló belső harcokkal és leszámolásokkal,
- ha Le Pen nem rontja el a vitát,
akkor nem kizárt, hogy 24-én este izgalmas pillanatokat élünk meg. Most először nem tökéletesen esélytelen, hogy Marine Le Pen az Élysée lakójává váljon, noha fogadást úgy érdemes az eredményekre kötni, hogy az ember szépen akkurátusan Macronra tesz többet – mégiscsak ő az esélyesebb. És amúgy is, itt nemcsak Le Pen játékos: az első fordulós kampány végén, előnye tudatában kellemeset szunyókáló Emmanuel Macronnak is lesz néhány szava az eseményekhez, a kampánycsapata tegnap este gyakorlatilag egészpályás letámadást ígért.
Kérdés, hogy a megélhetés, az életszínvonal ügyével nagyot szakító Le Pen és Mélenchon szavazóinak mit tud mondani a francia köztársasági elnök. Két hete van rá, hogy megmutassa.
