Szeptemberben választják meg Németországban Angela Merkel kancellár utódját, aki 16 év után búcsúzik a kormányfői poszttól, úgyhogy valóban korszakváltásra készülnek a németek. Az indulók már megvannak minden pártnál, noha ez leginkább Merkel kereszténydemokrata CDU-ja, valamint a testvérpárt, a csak Bajorországban jelen levő CSU esetében nem ment egyszerűen. Ketten is versengtek a posztért, a bajor miniszterelnök, CSU-vezér, Markus Söder, valamint Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, egyben a CDU nem is olyan régen megválasztott elnöke, Armin Laschet (akinek ez utóbbi posztot sem sikerült egykönnyen megszereznie). Végül, némi meglepetésre, Laschet győzedelmeskedett. Ha Söder eddig nem is tette volna meg, a mostani hétvége után kénytelen lesz belenyugodni ebbe.
A CDU vezetősége döntött kettejük között, még csak nem is párttagság, és előválasztást sem tartottak, pedig az előzetes felmérések Söder előnyét jelezték – mind a két párt szimpatizánsai, mind a választásra jogosultak körében. Érzékelhető volt ez Laschet kancellárjelöltségének kihirdetése után is, a CDU/CSU – amely év elején még igen jól állt, aztán főként a korrupciós botrányok miatt visszaesett a népszerűsége – ekkor egészen megzuhant. Nemcsak, hogy történelmi mélységekbe süllyedt a kereszténydemokraták támogatása, hanem megelőzte őket a kancellárjelöltséget sokkal ügyesebben megoldó – és történetében először kancellárt jelölő – párt, a Zöldek is. Katasztrófa ez egy olyan pártnak, amely magát „született kormányzópártnak” szereti nevezni, vagy legalábbis annak igyekszik láttatni magát.
Az sem segített, hogy két, március közepén tartott tartományi választáson sem hasítottak, mindkettőben meg kellett elégedniük a második hellyel, és csak Baden-Württembergben sikerült kormányra kerülniük, ott is a koalíció kisebbik tagjaként. Mindezt ráadásul már a párt lascheti vezetése alatt.
Főpróba
A hétvégén újabb választást tartottak, ezúttal a mintegy 2,2 milliós lakosságú Szász-Anhaltban, az egyik korábbi kelet-német tartományban, ahol az újraegyesítés óta – nyolc évet leszámítva – végig a CDU vezette koalíció kormányozhatott, és abban a nyolc évben is csak kisebbségi kormányok tudtak az ellenében létrejönni.
A másik nagy kérdés az itteni fő ellenfél, a populista és Kelet-Németországban jóval nagyobb bizonyossággal szélsőjobboldalinak nevezhető AfD szereplése volt. A párt fő bástyái a keleti tartományok, a közvélemény-kutatásokat látva pedig nem volt teljesen kizárható, hogy a választást követően Szász-Anhaltban egyenesen a legerősebb párttá válnak. Ez nem jelentette volna azt, hogy kormányt is alakíthattak volna, többséget ugyanis önmagában egyik párt sem képes elérni, az AfD-vel való együttműködést pedig a nagy pártok – vagyis a CDU/CSU-n kívül a Zöldek, a szociáldemokraták, a liberálisok és a szélsőbalos Linke is – kizárták.
A harmadik fő kérdés az volt, miként szerepelnek a szövetségi szinten a CDU-val szinte döntetlenre mért Zöldek, illetve mennyire nyomja rá a bélyegét a voksolásra, hogy a kancellárjelöltjükkel és társelnökükkel, Annalena Baerbockkal kapcsolatban a kezdeti reménykeltő hangok komorabbra fordultak: legutóbb a szerencsétlen időben bejelentett benzinár-emelési javaslata okozott gondot, majd több helyen is pontatlannak találták az önéletrajzát.
Noha a legutolsó közvélemény-kutatás csak egy százaléknyi előnyt, huszonhét százalékot jelzett a kereszténydemokratáknak, végül 16 százalékkal előzték meg az AfD-t a voksok 37,1 százalékát begyűjtve (20 éve nem szerepeltek ilyen jól), míg a második AfD csak 20,8 százalékot szerzett. Őket követi a keleten hagyományosan szintén a szövetségi helyzetükhöz képest jóval erősebb Linke (11 százalék), őket pedig az SPD (8,4 százalék), valamint az FDP (6,4 százalék). A tartományi parlamentbe a legkevesebb szavazattal jutott be a szövetségileg nagy reményeket tápláló Zöldek (5,9 százalék).
Laschet és a CDU nyugodtabb lehet
A CDU elnöke vereség esetén nagyon rossz helyzetbe kerülhetett volna, hasonlóba, mint elődje, Annegret Kramp-Karrenbauer, aki a türingiai balhé után kénytelen is volt búcsúzni az elnökségtől. Egyébként sem tartják kritikusai egy karizmatikus vagy éppen programjában erős vezetőnek Laschetet, még úgy sem, hogy sikerült elhappolnia Söder elől a kancellárjelöltséget.
A sors fintoraként pont annak a miniszterelnöknek köszönheti az újabb lendületet Laschet, aki nyíltan kiállt korábban Söder jelöltsége mellett, ahogy pártja tartományi szervezete is.
Siker a CDU-nak és egészen nagy siker Reiner Haseloffnak
– hízelgett Laschet a Söder „barátjának” nevezett kollégájának, de persze ezzel saját magát is dicsérte, mint aki a jó csapatban, a „hatalmi harc győzteseivel” játszik.
Bár a pártok alapvetően tartózkodnak az AfD-vel való együttműködéstől, az FDP-ben és a CDU-ban is vannak, akik ezt hibának tartják. Így például a CDU- és a CSU-tagokat magába foglaló, de nem a párt hivatalos egyesületei közé tartozó konzervatív Werteunion (Értékszövetség) és annak német-amerikai vezetője, Max Otte is, akik a választás(ok) előtt többször is kifejezték az AfD-vel szembeni szimpátiájukat. Ettől a CDU vezetősége próbált elhatárolódni. De mások is akadnak a pártban. Haseloffnak például tavaly meg kellett válnia a belügyminiszterétől (egyben akkor még a párt tartományi vezetőjétől), Holger Stahlknecht-től, aki egy interjúban egy politikai vita miatt az addigi SPD-vel és Zöldekkel közös Kenya-koalíciót (ez a pártok színeiből – fekete-piros-zöld – adódó név) felmondta volna, és szemezett az AfD-vel, amely támogathatná a kisebbségi kormányukat.
Az tény, hogy az AfD-nek nehéz nemet mondani. Sokkal egyszerűbb lenne a helyzete a kereszténydemokratáknak, ha nem kéne szinte mindenkivel összefogniuk, hogy többséget szerezzenek. Márpedig, ha a szélsőségektől távol tartják magukat (vagyis a Linkétől is), erre van szükségük: az AfD a második legnagyobb erő az öt keletnémet tartományban, részben emiatt van szükség Kenya-koalícióra Szászországban és Brandenburgban is.
De – egyelőre – a szavazók is inkább úgy érzik, hogy az AfD-vel nem lehet közösködni, legalábbis erre enged következtetni, hogy egészen sok, 35 ezer korábbi nem szavazót sikerült az urnákhoz csábítaniuk. Talán az utolsó felmérések szoros versenyt prognosztizáló eredménye miatt alakult így, meg amiatt, hogy az egyébként is népszerű, a korrupciós botrányokban nem érintett Haseloff most már évek óta azzal kampányol: ő az, aki úgy képes kormányozni, hogy közben demokrata is.
Még egy következtetést levonhat a CDU: hiába gondolják a párton belül is többen, hogy jobbra kéne tolódni, ez a tartományi választás éppen azt mutatja, hogy inkább a centrumpolitikának van jövője. Laschetnek pedig végül is ez egy ajándék, jól jöhet ki abból, hogy nem mutat semmilyen konkrétabb jövőképet vagy programot, amivel meg lehetne különböztetni a merkeli korszaktól, továbbra is folytathatja a kivárás politikáját. Az emberek ugyanis inkább választják a nagy és kormányzóképes pártokat, hogy elkerüljék az AfD kormányra kerülését, ez volt tanulság 2019-ben Türingiában és Szászországban is.
Bukta és remény az AFD-nek
Az AfD jócskán a közvélemény-kutatások alatt teljesített, összejött a CDU üzenete, hogy aki a demokrácia mellett van, az rájuk szavaz és nem a populistákra. Nemhogy megszorították volna a kereszténydemokratákat, még veszítettek is a 2016-os eredményükhöz képest 3,5 százalékot. Ami pedig talán még látványosabb: 2016-ban 15 közvetlen mandátumot szereztek, míg a CDU 27-et, most mindössze egyet, a többi 40 a CDU képviselőié lett.
Ugyanakkor mégsem érezhetik magukat túlzottan csalódottnak.
Az is kiderült, hogy az AfD-nek nem sikerült a koronavírus-járványból profitálnia, bármennyire is próbálkozott megnyerni a vírusszkeptikusokat, az összeesküvéselmélet-hívőket, a korlátozásokkal elégedetlenkedőket.
Kellemetlen eredmény a Zöldeknek
A Zöldek nem túl rózsás helyzetből indultak el Szász-Anhaltban, eleve Kelet-Németországban gyengébbek, itt is épp bejutottak a helyi parlamentbe öt éve az előző választáson. Egyes felmérések azonban azt mutatták, hogy akár meg is duplázhatják a szavazataik számát, hasonlóan a márciusi Rajna-vidék-Pfalzban történtekhez. Ez viszont nagyon nem jött össze. Noha 0,7 százalékponttal erősödtek, ez igen csekély a remélt eredményhez képest, ráadásul még a – szövetségi szinten is egyre jobban álló – liberálisok is beelőzték őket, pedig nekik 2011-ben és 2016-ban sem sikerült megugraniuk az ötszázalékos küszöböt.
Ugyanakkor sokat nem is remélhettek, Szász-Anhaltban rengetegen a szénbányák bezárása miatt váltak a rendszerváltás után munkanélkülivé, az energiaátmenet pedig pont a Zöldek egyik fő követelése. Baerbock literenkénti 16 centes benzinár-emelési javaslata pedig errefelé még rosszabbul hangzik, hiszen itt alacsony a népsűrűség, és sokan élnek távol a városi központoktól.
A pirosak veresége
Tulajdonképpen ez a választás a jobboldali pártok sikere, ha az FDP-t is ide soroljuk, a szavazatok több mint 60 százalékát hozták el – emelte ki a Linke vezetője, Susanne Hennig-Wellsow.
És valóban, ha az AfD nem is lehet teljesen elégedett, a Zöldeknek inkább csalódás volt ez a voksolás, az SPD-nek és a Linkének kifejezetten katasztrófa, történelmi vereség. Két választással ezelőtti helyzetükhöz képest felére csökkent a választóik aránya, noha az SPD most „csak” két százalékkal, a Linke öt százalékkal – szavazatainak egyharmadával – kapott kevesebbet. Az SPD tovább töpörödik, és bár eddig sem volt rá igazán sok esélyük, most még inkább úgy tűnik, nem lesznek versenyképesek az őszi szövetségi választásokon. A Linke pedig éppen egy olyan keleti tartományban sorvad tovább, amelyet korábban a bástyájuknak, saját területüknek tudhattak. Ma már inkább igaz ez az AfD-re.
A jövő
Az eredmény a Zöldeknek egyben azt is jelenti, hogy akár ki is maradhatnak a tartományi kormánykoalícióból, hiszen a többséghez elegendő a CDU-SPD 49 mandátuma a 97 fős törvényhozásban. Ha mégis biztosabb többséget akar Haseloff, jöhet egy Németország-koalíció (CDU-SPD-liberálisok, utóbbiak sárgával) vagy egy Zimbabwe-koalíció (előbbiek kiegészülve a Zöldekkel), de a Jamaika-koalíciónak (CDU-FDP-Zöldek) is meglenne a többsége. Nagyobb, mint kizárólag a szociáldemokratákkal.
Mindez pedig nem túl jó hír az ökopártnak a szeptemberi szövetségi választás előtt, mikor éppen a legújabb felmérések szerint a CDU, ha nem is sokkal, de visszaelőzte őket a teljes német lakosság körében. Márpedig ezen dőlhet el, hogy ki lesz Merkel utódja, mert jelenleg úgy tűnik, a kereszténydemokraták és a Zöldek együtt megszerezhetik a többséget. A kérdés inkább az, Laschet vagy Baerbock lesz-e a vezetőjük. Erre a koalícióra látni a legnagyobb esélyt, bár kisebb pártokkal (SPD, FDP, esetleg Linke) együtt is meglehet a kellő mandátumszáma a két pártnak egymástól külön is, nincs szükség újabb „nagykoalícióra” Németországban.
A CDU-nál pedig most azért inkább optimisták, mert a 2017-es választásra is egy elég kínkeserves helyzetben úgy fordultak rá, hogy egy meglepő méretű tartományi győzelmet arattak (éppen Laschet pártelnöki elődjének, Annegret Kramp-Karrenbauernek a vezérletével) Saar-vidéken – emlékeztetett Ralph Brinkhaus, a CDU bundestagbeli frakcióvezetője. Csakhogy ősszel nem a szövetségi szinten alig több mint 10 százalék körüli AfD a fő kihívója a 24–27 százalékos CDU/CSU-nak, hanem 20–25 százalékos Zöldek. Laschet pedig az ökopárt és a szociáldemokraták jelöltjénél is kevésbé népszerű aspiráns a kancellári tisztségre.
