Nagyvilág

Kormányzása talán legnehezebb napjai várnak Angela Merkelre

Kemény napjai vannak Angela Merkel német kancellárnak, amit csak tetéz pártjának válsága. Közben a német gazdaságról is rossz hírek jöttek.

Ahogy az Egyesült Államokban a fegyvertartás, a németeknél a sebességhatár nélküli vezetés a szabadság egyik szimbóluma. A közeljövőben azonban az autópályákon is bevezethetik az óránkénti 130 kilométeres limitet, habár pénteken a német parlament felsőháza, a Bundesrat elkaszálta az erről szóló javaslatot. De változtatnia kell a sebességén Angela Merkelnek és pártjának is.

2018 decemberében – miután Merkel októberben bejelentette, hogy lemond pártja éléről, és kancellár is csak a 2021-es választásig marad – elnökválasztást tartott a kormányzó Kereszténydemokrata Unió. A CDU szinte folyamatosan veszít a népszerűségéből, de az egyetlen néppárt, ami megmaradt Németországban, vagyis az egyedüli olyan politikai erő, amelyik képes 30 százalék feletti eredményre a szövetségi választásokon. Ez egyben azt is jelenti, hogy noha a keresztény pártoknak sem sikerül magukban többségi kormányt alakítaniuk (Merkel előbb a szociáldemokratákkal, majd a liberálisokkal, aztán 2013 óta ismét nagykoalícióban, az SPD-vel közösen kormányoz) nélküle csak nagyon nehezen képzelhető el koalíció, és hosszú ideje az is valószínűtlen, hogy ne ők adják a kancellárt (igaz, erre egyre nagyobb esély van, nem úgy, mint egy CDU nélküli kormányra). A kongresszuson végül nagy versenyt követően a kancellár által támogatott Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) győzedelmeskedett két, a Merkel-érához képest élesebb váltást szorgalmazó jelölt előtt.

A cél az lett volna, hogy végre olyan politikus vezesse a pártot, akinek csak a CDU-ban van pozíciója, és az a feladata, hogy – eltávolodva a kormánypolitikától – újra stabil, önálló munkára is képes párttá tegye a kereszténydemokratákat, akik a tartományi választásoknak is nagyobb energiával tudjanak nekifutni. Ebből kevés valósult meg. Egyrészt, miután Merkel ügyes húzásával az addigi védelmi minisztert, Ursula von der Leyent választották az Európai Bizottság elnökévé, Kramp-Karrenbauer lett az utódja a tárca élén. A tartományi választások sem alakultak jobban, mint az elmúlt években, és noha rosszabbul sem, egy hagyományos kormányzópártnál ezek az eredmények csalódások.

Ilyen választás volt a türingiai is. AKK pozíciója nem azért rendült meg, mert pártja a radikális Baloldal (Linke) és a szélsőjobbos Alternatíva Németországért (AfD) mögött csak harmadik lett a volt keletnémet tartományban, hanem mert nem jött be a papírforma a kormányalakításkor. Mindenki azt várta, hogy az eddigi hárompárti (Baloldal-SPD-Zöldek) koalíció, bár kisebbségben, de a helyén marad. Ezt a forgatókönyvet húzta keresztül a szélsőjobboldali AfD azzal, hogy meglepetésre beállt a liberális miniszterelnök-jelölt mögé, akit a CDU is támogatott.

A szélsőjobbosok segítségével szavazták meg a liberális miniszterelnököt Türingiában
Olyan még sosem volt eddig, hogy az AfD-sek szavazatai legyenek a döntőek.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. AKK láthatóan nem uralta a pártját, ráadásul az sem tetszett mindenkinek a CDU-ban, hogy egyből új választás kiírását követelte, mondván, a szélsőjobbal bármilyen együttműködés elfogadhatatlan. Így hát bejelentette, hogy lemond a pártelnöki pozícióról (egyszersmind feladja abbéli reményét is, hogy ő lesz Merkel utódja a kormány élén), de nagyjából decemberig a helyén marad, amíg meg nem találják a CDU új elnökét. Hogy pontosan meddig, azt nem tudta megmondani, mert előbb a testvérpárttal, a bajor CSU-val, illetve a kancellári és az elnöki posztra apellálókkal is tárgyalni akart. Ebből azonban az aspiránsok nem kérnek; a pártban sokan úgy gondolják, hogy akár már tavasszal, de legkésőbb a nyár végén új elnököt kellene választani. Az pedig, hogy Kramp-Karrenbauer mit akar, másodlagos.

Hogy ez miért érdekli a visszavonulásra készülő Merkelt? Azért, mert a miniszteri pozícióját megtartó AKK az ő embere.

Új Merkel-utód

Hogy ki követi AKK-t, azt egyelőre lehetetlen megmondani. A legnagyobb esélyes Friedrich Merz, aki valaha Merkel ellen is megmérette magát, majd háttérbe vonult, 2018 decemberében viszont csak kis különbséggel maradt alul AKK-val szemben. Az egészségügy-miniszter Jens Spahn is indult a bő egy évvel ezelőtti elnökválasztáson, és Merzhez hasonlóan ő is eltávolodna Merkel politikájától, annál jobboldalibb programot szeretne érvényre juttatni. A különbség kettőjük között főleg az lenne, hogy Merz 64, míg Spahn 39 éves, vagyis utóbbi megválasztása valószínűleg generációváltást is hozna.

Meglebegtette az indulását Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, Armin Laschet is. A másik két említett jelölt is innen, Németország legnépesebb tartományából származik, amely így a legtöbb küldöttet delegálja a pártkongresszusra, ahogy a Bundestag CDU-frakcióján belül is onnan érkeznek a legtöbben. Laschet pedig élvezi a frakció támogatását, ami fontos lehet a későbbiekben. Bár mindhárman szinte biztosan jelöltetik magukat, egyikük sem jelentette ki még egyértelműen, hogy indul az elnöki székért.

A fő esélyes egyértelműen Merz, egy csütörtökön közölt közvélemény-kutatás szerint a szavazók 40, a CDU/CSU-törzsszavazók 69 százaléka ítéli őt jónak kancellárjelöltként. Más kérdés, hogy a népesség 42 százaléka kifejezetten rossz ötletnek tartja ezt. A második legkedveltebb lehetséges jelölt a németek szemében a CSU-elnök, egyben bajor miniszterelnök Marcus Söder (31 százalékkal), tőle csak egy százalékponttal marad le Laschet, míg Spahnt egyelőre 24 százaléknyian támogatják.

A CDU előző elnökválasztási kongresszusán Jens Spahn, Annegret Kramp-Karrenbauer és Friedrich Merz. Fotó: Odd ANDERSEN / AFP)

Noha ezek a mérések is fontosak lehetnek a döntésben, ha nem lesz több jelölt a CDU élére, hanem már az elnökválasztás előtt megállapodnak a párton belüli erők, annak könnyen Laschet lehet a nyertese. Kevésbé megosztó személyiség, mint a másik két lehetséges induló, így egy tárgyalásos megoldásnál befutó lehetne.

Hogy mikor kerül pont az ügy végére, az egyelőre kérdéses, mint ahogy az is, hogy Merkelnek milyen hatása lesz az előkészületekre. Merz-cel ugyanis például kifejezetten rossz a kapcsolata. Tény, hogy a párton belül többen azt szeretnék, hogy a kongresszusra már csak egy jelölt maradjon, mert a CDU már így is megosztott, egy belső kampány pedig tovább növelné a széthúzást. De az sem dőlt még el biztosan, hogy a pártelnöki székért folyó verseny egyben a kancellárjelöltségért is megy-e, vagy esetleg két körben döntsenek – AKK lemondása merőben új helyzetet teremtett.

Van gond elég

Mondhatnánk, hogy a jövő ősszel esedékes választásig, vagyis a leköszönéséig Merkel már igazán hagyhatná a pártja dolgait, addig csak kihúzza valahogy a kormány élén, de ez nincs feltétlenül így. Ha Merz lesz a pártelnök (és egyszersmind a kancellárjelölt), lehetséges, hogy mielőbbi választást akarna, ugyanis nemcsak Merkel centrista politikája nem tetszik neki, hanem a jelenlegi nagykoalíció iránya sem – mint ahogy az SPD új vezetése sem nagy híve a baloldali párt támogatottságát teljesen felemésztő közös kormányzásnak. De Merkelnek az sem jönne jól, ha a saját pártja támogatását nem tudná megszerezni egy-egy döntéshez az utolsó évében.

Pedig lenne feladata bőven a kancellárnak, mintsem hogy a pártügyekkel foglalkozzon. Pénteki hír, hogy a statisztikai hivatal adatai szerint a tavalyi utolsó negyedévben megállt a gazdasági növekedés Németországban (egész pontosan 0,0279 százalékkal nőtt a GDP az előző negyedévhez képest, ami stagnálásnak nevezhető). Ez az előzetes jóslatoknál rosszabb adat, a szövetségi kormány még két hete is növekedésről beszélt. Az exportnehéz német gazdaságnak ráadásul ekkor még nem kellett szembesülnie a Kínában áldozatait szedő koronavírus, a kereskedelmi háborúk, valamint a brexit hatásaival. Meglehet, hogy a gazdaság recesszióba csúszik, ami persze rossz hír a német gazdaságtól nagyban függő magyarnak is.

Aktuális feladat a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia lebonyolítása is. A konferencia péntektől vasárnapig tart, az először a találkozón megjelenő Emmanuel Macron francia államfőn és Justin Trudeau kanadai miniszterelnökön kívül ott lesz az Egyesült Államok három minisztere (köztük a külügyért felelős Mike Pompeo), az amerikai képviselőház elnöke, Nancy Pelosi, a NATO-főtitkár Jens Stoltenberg, valamint Oroszország, Irán és India külügyminisztere is. Olyan témák kerülnek szóba, mint a líbiai és jemeni polgárháború, illetve a közel-keleti feszültség. Bár egyikre sem valószínű, hogy most találnak megoldást, a találkozó hasonló szerepet tölt be biztonság- és külpolitikában, mint a gazdaságban a davosi Világgazdasági Fórum. Itt is megjelenik majd természetesen Merkel, illetve a védelmi politikáért felelős AKK, akik így helyben vannak, hogy tárgyaljanak a bajor CSU-t vezető Söderrel a párt jövőjéről is.

Kiemelt kép: KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance

Ajánlott videó mutasd mind

Fű alatt osztja az adófizetői százmilliókat a Magyar Turisztikai Ügynökség

Egyedi döntésekre hivatkozva, nyilvánosan meghirdetett pályázati felhívás nélkül kap pénzt Zoób Kati divattervező, Balatonboglár fideszes önkormányzata vagy éppen egy nagyvállalkozó Kis-Balaton melletti kalandparkja. A Tiborcz István volt üzlettársához köthető bodajki kastély is az eddig titkolt közpénzcsap révén újulhat meg.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.