Eduard Heger, az egy éve kormányzó OLaNo (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) párt eddigi pénzügyminisztere csütörtöktől Szlovákia új miniszterelnöke. Az új kormányt Zuzana Caputová államfő nevezte ki, és a pénzügyminiszteri posztot Hegertől a napokban megbukott miniszterelnök, a szintén OLaNO-párti Igor Matovic vette át.
Ezzel teljesült a négyes jobboldali koalíció másik vezető erejének, az SaS (Szabadság és Szolidaritás) nevű „liberális” pártnak a követelése, és Matovic távozott a kormányfői posztról, mintegy egy hónapon át tartó politikai cirkusz után. A cirkusz részeként megbukott az egészségügyi miniszter, távozott a kormányból több más szakminiszter, aztán Matovic előbb csak feltételesen felkínálta, aztán tényleg benyújtotta a lemondását. Így most, Matovic bukása után az SaS visszaléptette a kormányba azokat a minisztereit, akik korábban sorozatban mondtak le, kikényszerítve az eddigi kormányfő távozását.
Az SaS-nak azonban minden vágya nem teljesült, Matovic ugyanis a kormányból nem lépett ki egészen, és most elemzők azt találgatják, hogy mekkora befolyása lesz az új kabinet működésére pénzügyminiszterként. Aligha lesz elhanyagolható tényező, hiszen
Ráadásul az OLaNO pártban továbbra is Matovic a főnök, nem a miniszterelnökké előlépett Heger. Ugyanakkor Heger nyugodtabb, konszenzusra sokkal inkább kész politikus, és nem egy példa volt már a történelemben arra, hogy egy szakpolitikus jobban tudta integrálni az egymással összeférhetetlen pártpolitikusokat, mivel a pragmatikus hozzáállás sokat segíthet az „egy kormányba szorult” populista és ideológiavezérelt, küldetéstudatos pártelnökök megfékezésében.
Hogy egy szlovák példát mondjunk: jelenleg az egyik legnépszerűbb baloldali politikus az a Peter Pellegrini, aki Robert Ficót váltotta három éve a kormány élén, amikor a baloldali kabinet roppant össze a botránysorozatok miatt. Pellegrini is egy gazdasági jellegű posztot töltött be, mielőtt kormányfő lett 2018 és 2020 között: a befektetésekért felelős miniszterelnök-helyettes volt.
Ki bukott nagyobbat?
Visszatérve a mostani, átalakított koalícióra, Matovic bukását az okozta, hogy miniszterelnökként szembement két liberálisnak minősített koalíciós partnerével, és Oroszországtól rendelt Szputnyik V vakcinát a Szlovákiában is tomboló koronavírus-járvány megfékezésére. A keleti oltások beszerzése ellen leginkább az SaS hadakozott, elnöke, a gazdasági miniszter, Robert Sulík pedig egyébként is személyes háborút vívott a hozzá hasonlóan arrogáns Matoviccsal.
Bukásakor Matovic azonban mintha megenyhült volna: bocsánatot kért az elmúlt egy évben elkövetett hibáiért. Miniszterelnöki búcsúbeszédében azt mondta, hogy országa az ő kormányfői működése alatt élte át a legnehezebb évet a II. világháború óta. Szerinte a legrosszabb már mögöttük van, és csak jobb jöhet ezután. Hogy igaza lesz-e, az azonban rajta is múlik majd, pontosabban annak a koalíciónak a hatékonyságán, amelynek legerősebb parlamenti frakcióját az ő pártja adja. Az új miniszterelnök, a keresztény-konzervatív irányvonalat képviselő Heger mindenesetre dicsérte Matovic „nagylelkű gesztusát”, a lemondást, és bízott benne, hogy továbbra is együtt tudnak majd dolgozni Szlovákiáért.
Matovicnál is nagyobbat bukott a korábbi egészségügyi miniszter, Marek Krajci, aki még a vakcinaválság közepette, március 11-én mondott le. Akkor úgy tűnt, ő viszi el a balhét Matovic helyett. Ám a kormányfő számítása nem jött be – őt magát most pénzügyminiszterré fokozták le a Heger-kormányban, az orosz vakcina beszerzését magára vállaló Krajci viszont nem is került vissza a kabinetbe. Helyette Vladimir Lengvarsky (OlaNO párt) lett az egészségügyi miniszter.
A mostani koalíciós belharcot tehát Sulíkék látszanak megnyerni, és az SaS népszerűsége is emelkedik, de ez nem biztos, hogy tartós folyamat. A nyugati sajtó ugyan Sulík „nyugat-orientáltságát” emeli ki, minthogy szembeszállt az „orosz befolyásszerzési kísérlettel”, a Szputnyik-vásárlással szemben. Sulík megítélése azonban nem ennyire egyértelmű:
Összességében a kormányválság a legtöbb jobboldali szereplőnek ártott: a négyes koalíció zöme megsínylette Matovic bukását, a koalícióba vetett bizalom egyre csökken (csak a már említett SaS tudta növelni a szavazótáborát az utóbbi időben közülük), és a tavaly megbukott baloldali populisták közben újjászerveződtek.
Az ellenzékbe szorult baloldalon a politikai korrupcióba belefulladt Smer (Irány), amelyet Fico korábbi miniszterelnök vezet, folyamatosan gyengül, de ha most tartanának választásokat, akkor a parlamentben a legnagyobb párt a Ficóékról levált Peter Pellegrini-féle, szintén baloldali Hlas (Hang) párt nyerne utcahosszal. A Hlas népszerűsége immár a 25 százalékos lélektani határt is elérte. A választókat tehát láthatóan nem zavarja, hogy Fico helyett annak utódja kerülne most hatalomra, ha előrehozott voksolást tartanának.
Szintén emelkedik Caputová államfő korábbi pártjának (az elnöknő elvben nem „pártpolitizál”), a Progresszív Szlovákiának a tábora. Így folyamatosan fogy a levegő a Matovic-Heger páros koalíciója, azaz az OLaNo és a vele szövetkező három másik tömörülés, az SaS, a Za Ludi (Az Emberekért) és a Sme Rodina (Család vagyunk) pártok körül.
Kísért a múlt
Szlovákiát ugyanis kísérti a múlt, még akkor is, ha olyan jobboldali politikusok kormányozzák, akik baloldali populista kormányokat buktattak meg egy éve. Merthogy ebben az új jobboldali garnitúrában vannak olyanok, akik nagyon régi erőkhöz, még a meciari idők populizmusához kötődnek, és erre éppen akkor derült fény, amikor nyilvánosságra hozták a Heger-kormány tervezett névsorát.
Caputová államelnök rögtön lecsapott az egyik jelöltre, és megakadályozta meg a kinevezését. A jobboldali radikális Sme Rodina által jelölt munkaügyi miniszterrel, Jozef Hlinkával nem az volt a baja Caputovának, hogy fogalma sincs a szociálpolitikáról és a munka világáról, hanem az, hogy erősen összefonódott bizonyos régi, nagyon zavaros és veszélyes belügyi-titkosszolgálati körökkel. Vladimir Meciar köreihez is kötődött, annak a Gustav Krajci belügyminiszternek (1996-1998) volt a tanácsadója, aki ellen korábban eljárás indult, majd amnesztiát kapott, az amnesztiát felfüggesztették, végül aztán mégis megúszta a felelősségrevonást, de a szlovák belpolitika egyik legvitatottabb személyisége volt hosszú évekig.
Hlinka kötődött ugyanakkor egy friss botrányhőshöz is: a Sme Rodina által jelölt volt szlovák titkosszolgálati főnök, Vladimír Pcolinsky közeli munkatársa volt. Mindez azért nem tűnik előnynek mostanában, mert Pcolinskyt épp a napokban tartóztatták le, így egyéves regnálás után megbukott a SIS élén. A szlovák legfőbb bírói testület pedig három napja hosszabbította meg előzetes letartóztatását.
Csütörtökön így hiába nevezte ki Zuzana Caputová az új kormányt Eduard Heger vezetésével, a munkaügyi miniszteri poszt egyelőre betöltetlen.
Boris Kollár parlamenti elnök Sme Rodina pártja tehát komoly tehertétel az átalakított koalíciós kormánynak. Nélkülük nem lenne többsége a koalíciónak, a Sme Rodinával együtt viszont egy időzített bombát tartanak a kormányban. A most bukni látszó miniszterjelölt, a Sme Rodina honatyája, Hlinka ugyanis nemrégiben együtt szavazott a szlovák parlament legszélsőségesebb, szélsőjobboldali pártjával, a Marian Kotleba-féle LSNS-szel (A Mi Szlovákiánk Néppárttal) egy LMBT-ellenes javaslatnál, ami kivívta a tényleg liberális Caputová nemtetszését.
Kérdés, hogy a vírus okozta egészségügyi, gazdasági és társadalmi válságot mennyire tudja kezelni ezek után a négyes jobboldali koalíció. A kulcskérdés pedig az lesz, hogy tud-e majd közvetíteni a jobboldali populisták (Matovic, Sulik és Boris Kollár között) az új miniszterelnök, az állítólag tényleg jó konszenzusteremtő készséggel rendelkező Heger.
