Nagyvilág

Celofánba csomagolja a cigányozást az erősödő szlovák szélsőjobb

A magyarokat már nem szidják, Orbán Viktor politikáját dicsérik is, de masszívan roma- és melegellenesek maradtak Szlovákia újfasisztaként induló (sokak szerint úgy is maradó) szélsőjobbosai, akiknek a hétvégi választás előtti utolsó gyűlését néztük meg. Riportereink mintha időgépbe ültek volna, hogy visszaidézzék, milyen volt a vizslásodás előtti Jobbik.
Korábban a témában:

Amikor a Béke védelmezőinek útján, az Obrancov mierun gördültünk a cseh határhoz közeli Máriatölgyes (magyar lakosság híján inkább Dubnica nad Váhom) panelházai közt, még nem sejtettük, hogy egy misztikus időkapun haladunk át. Utólag azonban úgy tűnik, a szlovákiai parlamenti választási kampány komoly időzavart okozhat egy magyar állampolgár lelkivilágában. De lássuk előbb, mi zajlik az északi szomszédnál.

Szombaton parlamentet választ Szlovákia azután, hogy a vezető kormánypárt, az egykor 40 százalékos választói bázissal rendelkező, elvileg szociáldemokrata, a gyakorlatban inkább populista Smer Robert Fico irányításával lefelezte támogatottságát, a legutolsó felmérések szerint egészen a 15-20 százalékos sávig csúszott, amivel a legerősebb párt még lehet, de a többség birtokosa nem. Ján Kuciak újságíró és jegyesének országos sokkot okozó agyonlövését a kapcsolódó maffia-összefonódások és korrupciós ügyek miatt Fico sem élte túl a kormány élén, a meglehetősen szürke Peter Pellegrini váltotta a miniszterelnöki székben.

Mindez azonban nem változtat azon, hogy a Smer renoméja megkopott, tíz-, ha nem százezrek fordultak el tőle. A keletkezett űrt pedig Marian Kotleba újfasiszta pártja töltötte be, amely Dubnicán tartotta a csütörtökön beállt kampánycsend előtti utolsó fórumát, ahol mi is ott voltunk.

A Ľudová strana Naše Slovensko kackiás bajszú elnöke viszont nem ment el a magyarul A Mi Szlovákiánk Néppártnak hívott párt gyűlésére, állítólag betegség is kínozta, meg az utolsó csúcsjelölti tévévitát is szerda este tartották. Annyi baj legyen, hiszen a karrierje csúcsán félmeztelen fotókat is bevállaló Michaela Sahul műsorvezetésével öt jelölt is felszólalt a lakótelep közepén lévő szabadtéri színpadon, köztük a párt sztárjai, így Milan Uhrík alelnök, EP-képviselő, valamint a Fidel Castro szónoki képességeivel rendelkező, echte skinheadnek kinéző Milan Mazurek (aki dobált már meg muszlim családot a pozsonyi főpályaudvaron).

Viperát adott ajándékba nagybevásárlásért, mostanra pártja az Európai Parlamentbe tart
A számítástechnika-tanár Marián Kotleba útja az egyenruhás masírozástól a testvériség tagjainak adott 8,8 százalékos kedvezményen át az Európa Parlamentig.

Felpörög az időgép

A beszédeket hallgatva e hűvös februári estén tehát teljes időzavarba kerültünk. Egyfelől úgy éreztük magunkat, mintha a néppártosodás első jeleit mutató, de azért még masszívan a neonácik felé kacsingató Jobbik gyűlésén lettünk volna. Másfelől viszont eszünkbe jutott, hogy a Hlinka-romantikás A Mi Szlovákiánk pár évvel le van maradva hozzánk képest: ami Szlovákiában szélsőjobbnak tűnik, az Magyarországon rég kormányprogram, de legalábbis a Fidesz és holdudvara retorikájának része.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Lássuk, mit tudtunk meg, miközben lestük, miként tapsolnak a csekély nyugdíjból nyomorgó öregek, bólogatnak a kaotikus és tolvaj szlovák politikában csalódott középkorúak és néznek szigorúan az ifjú, bomberdzsekis neonácik. Először is azt, hogy Kotlebáék nagyon dühösek a szlovákiai cigányságra, „akik minden hónap elején a posta előtt tartják a markukat”. Mindez a valaha a cigány bűnözéssel kampányoló Jobbiktól nekünk is ismerős lehet, Szlovákiában pedig még az a fajta szociális segély dívik, amit itthon a Fidesz-kormányzat regnálása elején átszabott. A szónokok természetesen populista párhuzamot vontak: miközben az átlag szlovák nyugdíjas ugyanannyit dolgozott, mint az osztrák, alig kap nyugellátást, a szegregátumokban élő romák bezzeg munka nélkül kapják meg ugyanezt a pénzt. Elhangzott persze a rend kedvéért az is, hogy

lehet valaki szlovák, magyar vagy cigány, ha becsületesen dolgozik és él, nekünk nincs vele bajunk.

Fotó: Farkas Norbert/24.hu

Ebben emlékeztetett a leginkább a néppártosodás küszöbén álló Jobbikra A Mi Szlovákiánk: nem zsidóztak, nem magyaroztak, a cigányozást pedig celofánba csomagolták. De persze az itthonról ismert sablonok előkerültek, mint az LMBT-jogok kiröhögése (Uhrík tréfálkozva adta elő, hogy Strasbourgban egy ronda nő szállt be mellé a liftbe, aztán, kapaszkodjanak, kiderült, hogy nem is nő az, hanem crossdresser férfi!), a „genderideológia” emlegetése (egy sokadrangú jelölt ennek kapcsán azt ecsetelte, miért nem szabad a szexről beszélni a gyermekeinkkel), a romlott USA és EU – a liberálfasizmus.

Többször becsmérelték a színpad mögött kucorgó, legfeljebb száz ellentüntetőt, akik Kotleba társai és a mi gyanúnk szerint is valószínűleg pozsonyi, nagyvárosi fiatal értelmiségiek, egyetemisták, olykor tinik voltak. A liberális ellentüntetők több Mi Szlovákiánk-gyűlésen megjelentek már, volt, hogy balhéba és dobálózásba fulladt a két tábor meccse. Dubnicában azonban mindössze egy 16 év körüli, gyanúsan sompolygó sihedert vezettek el a tömegoszlató fegyverekkel is felszerelt rendőrök. Mindenesetre az ellentüntetők aprócska hangládáját alaposan elnyomta A Mi Szlovákiánk hangtechnikája, a szélsőjobbosokat pedig alapjáraton ötször többen hallgatták a helyszínen (elvegyültek köztük náciellenes kitűzőt viselők is, de ebből sem volt perpatvar).

Fotó: Farkas Norbert/24.hu

Az öt hosszabb-rövidebb, nyugodtabb-dühödtebb beszéd végén a jelöltek lementek a színpadról, szelfizgettek, kezet ráztak a rajongóikkal. Két kérdésre Milan Uhríkot is el tudtuk csípni. Beszédében Orbán Viktor politikáját is dicsérte, megkérdeztük, miért. „A belpolitikáját nem értékelnénk, viszont a külpolitikában az európai színtéren a nemzetének érdekeit keményen védelmezi, ezért tiszteljük őt” – mondta, hozzátéve azt, hogy a visegrádi blokk szorosabb együttműködésére építenének kormányra kerülve. Rákérdeztünk arra is, hogy a korábban magyarellenesként is számon tartott csoport mit garantálna a magyar kisebbségnek hatalmon.

Uhrík szerint a pártjukban is sok már a magyar, a magyarlakta Dél-Szlovákiában is erősödik a támogatottságuk. „Semmilyen problémánk nincs azokkal a magyarokkal, akik dolgoznak, adót fizetnek, a gyerekeik iskolába járnak. A magyar nyelv használatával sincs a vegyesen lakott területeken, de a szlovák nyelvet mint egyetlen államnyelvet szeretnénk meghagyni” – fogalmazott Uhrík. Szerinte testvéri kapcsolatot kell kiépítenie a két népnek, hiszen mi leszünk az európai civilizáció megmentői, így az biztos, hogy

semmiképp se fogjuk kiélezni a nemzetiségi ellentéteket.

Milan Uhrík Fotó: Farkas Norbert/24.hu

Uhrík és Kotleba pártját ugyan stabilan a harmadik helyre és 10 százalék fölé mérik, mégse lesz egyszerű dolguk. Nem valószínű, hogy bárki együttműködne velük (még a magyargyűlölő Jan Slotával korábban lepaktáló Smer sem), de a szétaprózódott, sok kis párttal működő szlovák politika a választókat is nehéz helyzet elé állítja. Jellemző volt, hogy a gyűlés végén szóba elegyedtünk egy ködös tekintetű, kissé akadozóan beszélő helybélivel, akit Kotleba-szimpatizánsnak véltünk, de aztán kiderült, hogy a legerősebb ellenzéki erő, a Smer mögött második helyre mért, Igor Matovič nagyszombati médiavállalkozó vezette OĽaNO, a populista Egyszerű Emberek és Független Személyiségek híve. Pontosabban azt mondta: „Szurkolok Kotlebáéknak, de kormányt nem fognak alakítani. Szóval hajrá Matovič!” Vasárnapra kiderül, jól drukkolt-e.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.