Nem gondolnám, hogy ez győzelem. Ez tragédia
– nyilatkozta az államügyész, miután Baltimore-ban szabadon engedtek három fekete férfit, akiket 36 évvel ezelőtt ítéltek el gyilkosságban való részvételért. Mint nemrég kiderült, mindhárman ártatlanok az ügyben. Alfred Chestnutot, Andrew Stewartot és Ransom Watkinst 1984-ben ítélték börtönbüntetésre egy 14 éves fiú, DeWitt Duckett meggyilkolásáért. Még maguk is tinédzserek voltak: Chestnut és Watkins 16, Stewart pedig 17 évesen került rács mögé.
Dzseki-csen
Az eset akkoriban nagy port vert fel. A fiatalt iskolába menet ölték meg: az ismeretlen tettes a fiú „Georgetown University” feliratú menő baseballdzsekijére vágyott, ezért kellett meghalnia az áldozatnak. Egy ilyen kabátot találtak akkoriban Chestnut hálószobájában.
Alfred Chestnut letartóztatása óta hangoztatta ártatlanságát, részben ez is volt az oka, hogy nem szabadulhatott korábban: nem volt hajlandó beismerni, hogy részt vett a lövöldözésben. Természetesen nem csak a saját igazáért küzdött. A három férfi 2019. november 25-én szabadulhatott, miután az ügyet újratárgyalták: a BBC cikkéből kiderül, hogy Chestnut még tavaly írt egy levelet egy visszaéléseket vizsgáló baltimore-i hatóságnak, hogy bizonyítani tudja ártatlanságát.
Sorry, hibáztunk
A három férfi most ötvenes éveinek elején kezdi el a felnőtt életét idekint. Ketten közülük még autót sem vezettek soha. Chestnut és Stewart a tervek szerint a családjával tölti majd a hálaadást, Watkinsnek azonban az összes közeli rokona meghalt, míg ő a rács mögött ült – ártatlanul.
Pokol volt. Nyomorúságos
– idézi a CNN Chestnutot, aki ezekkel a szavakkal jellemezte 36 éves rabságát. Mindez azután történt, hogy Marilyn Mosby államügyész leült a három férfival, és közölte velük, hogy szabadon engedik őket. Bocsánatot kért a súlyos tévedésért. Azt mondja, ennek a három férfinak nem szabadott volna látniuk belülről a börtönt.
Amint az a videón is hallható, Stewart szabadulásuk után azt nyilatkozta, hogy amikor kiderült, kiengedik őket, egy barátja megölelte, és azt mondta neki, hogy végre véget ért az utazása.
De azt válaszoltam neki: nem, az én utam csak most kezdődik. Meg kell tanulnom élni.
Az államügyész szerint súlyos szabálytalanságokat tártak fel a vád és a rendőrség munkájában: a nyomozók annak idején hamis vallomástételre kényszerítettek szemtanúkat, miközben nem vették figyelembe azokat a tanúvallomásokat, amelyekben mást neveznek meg tettesként (vagy épp nem ismerték fel a három meggyanúsított fiú egyikét sem a szembesítés során).
Az ügyet újravizsgáló jogászokat valósággal sokkolta, amikor szembesültek a rengeteg bizonyítékkal, amiket annak idején sikeresen elrejtettek a védelem és az esküdtszék tagjai elől, pedig azok egytől egyig igazolhatták volna a három férfi ártatlanságát. És eltitkolták azokat a telefonhívásokat is, amelyek a gyilkosság után érkeztek a rendőrségre: többen is jelentették, hogy láttak egy tinédzsert az említett baseballdzsekiben. Az említett gyanúsított azóta meghalt.
Hány millió egy fél élet?
Marilyn Mosby szerint a hatóságnak vállalnia kell a felelősséget a történtekért. Maryland állam törvényeiben nincs arra vonatkozóan rendelkezés, hogy az ártatlanul elítéltek számára milyen kompenzációt kell megítélni, az államügyész mindenképp változtatna a szabályozáson, és eközben bejelentette, program indult, amelynek célja elősegíteni a hamis vádak alól felmentettek társadalmi reintegrációját, támogatni az oktatásban való részvételüket, egészségügyi ellátásukat. A BBC cikke emlékeztet: októberben öt, korábban ártatlanul elítélt embernek 9 millió dolláros (2,7 milliárdos) kártérítést ítéltek meg, a 38 évet rács mögött töltő Walter Lomax 3 millió dolláros (916 millió forintos) kompenzációt kapott.
