Görögországot lehet mediterrán, de lehet balkáni államnak is nevezni. Ami biztos: pénzügyi értelemben fegyelmezetlenek. Akkora adósságot halmoztak fel, akkora statisztikai hamisításokat követtek el 2004-ben és 2008-ban, és olyan drága olimpiát rendeztek 2004-ben, hogy évtizedek óta Athén csodájára jár a világ. Hiszen
Az, hogy nem izgatja őket, abból is látszik, hogy most éppen azon pártok egyikét juttatták hatalomra, amelyik egy kétpárti (szocialista PASZOK kontra konzervatív Új Demokrácia, ÚD) váltógazdaság korábbi tagjaként a legutóbbi pénzügyi és gazdasági krízisbe taszította az országot. Ez a PASZOK-ÚD-váltógazdaság eredményezte azt, hogy a görög államadósság 2012-ben már elérte a GDP 165,3 százalékát, és az ország 2010-2012 között két nagy hitelcsomagra és átütemezési megállapodásra kényszerült, mintegy 240 milliárd dollár értékben. Négy évvel ezelőtt, 2015-ben ezért bukott meg az Új Demokrácia a választásokon.
A konzervatív ÚD párt tehát ennek az országot a csőd szélére sodró politikának a dacára nyerte meg most a választásokat. Az ÚD július 7-én majdnem 40 százalékot kapott, 83 mandátummal növelve parlamenti helyeinek számát. Így most 158 honatyája ülhet be a törvényhozásba. Az eddigi fő kormánypárt, a baloldali Sziriza csak 31,5 százalékig jutott, 59 mandátumot veszítve, így csak 86 képviselője maradt a parlamentben. (A harmadik helyen végző mérsékelt baloldal 22 mandátumot szerzett: ez a KINAL nevű párt részben a PASZOK politikai örököse.)
Az ÚD miniszterelnök-jelöltje, Kiriakosz Micotakisz hétfőn már át is vette a kormányrudat elődjétől, a baloldali Sziriza miniszterelnökétől, Alekszisz Ciprasztól. Micotakisz – akinek már az édesapja is kormányfő volt – hétfőn délelőtt fel is esküdött miniszterelnöknek Athénban. A Micotakiszok egyébként rokonságban állnak az ország legendás államférfijával, Eleftheriosz Venizelosszal, az 1910 és 1933 közötti nyolcszoros miniszterelnökkel, aki persze szintén csődbe juttatta országát…
Sokan – így például az Aljazeera – feltették a kérdést: ezzel véget ér-e a populizmus korszaka Görögországban. A válasz nem könnyű, hiszen több populista és szélsőséges párt is eltűnt, meggyengült vagy vereséget szenvedett a mostani választásokon. Mégis, éppen a most hatalomra kerülő – mandátumainak számát 83-mal növelő – győztes párt, az ÚD ígér adócsökkentést, ami alighanem sokaknak hangzik ígéretesen.
De nézzük előbb a populisták helyzetét: Görögországban többségében ilyen pártokat találunk, akkora a válság az országban. A munkanélküliség 18 százalékos, a kivándorlás óriási mértékű, és sokéves gazdasági hanyatlás után az utóbbi időben kimutatott 2 százalékos növekedés gyakorlatilag érzékelhetetlen a lakosság számára.
Mindeközben a szélsőjobboldali Arany Hajnal párt most be sem jutott a parlamentbe, ám erősödött a jobboldalon a populista (mások szerint: szélsőjobboldali) hangokat pengető Görög Megoldás párt. Ez utóbbi újonnan került be a parlamentbe, tíz mandátummal. A görög Kommunista Párt nem változtatott korábbi mandátumainak a számán, ha ezt a politikai erőt is a populisták közé soroljuk, akkor azért őket sem nevezhetjük sikeresnek. A mostani választáson el sem indult a szintén populistának minősített párt, a Független Görögök nevű tömörülés, amelyik eddig a Szirizával kormányzott együtt.
A baloldali populista pártból, a Szirizából kivált az elégedetlen egykori pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz és tavaly pártot alakított. Ez az MeRA25 elnevezésű tömörülés nem tartotta elég radikálisnak a Sziriza kormányzását, és most kilenc mandátumot szerzett. Varufakisz gyakorlatilag a Sziriza eredeti programját folytatná, amelyet azonban a miniszterelnök Alekszisz Ciprasz „szögre akasztott” 2015-ben a hatalomra kerülésük után, amikor Görögországot a pénzügyi és gazdasági összeomlás fenyegette.
(Emlékezhetünk: az első kettőt még többek között az ÚD tárgyalta ki, amely mostani győztesként Görögország tekintélyének megőrzését tartja fontosnak a világ előtt…) Így 2015-ben elmaradt a Varufakisz-féle pénzügyi forradalom, viszont Görögországot sem törölték le a pénzügyi világ térképéről.
Ciprasz viszont gyakorlatilag elárulta eredeti radikális balos programját, szigorú megszorításokat léptetett életbe, és megingatta saját baloldali szavazótáborát. Hiába tartottak 2015-ben még időközi választásokat is, azt még megnyerték ugyan, és át is alakították a kormányt, de alapvetően megroppant a párt népszerűsége az elmúlt négy év alatt.
A Sziriza annyira követte a Nyugat elvárásait, hogy nemcsak pénzügyi téren, hanem a nemzetközi politikában is komoly engedményeket tett. Így Görögország a Balkán stabilitását és Macedónia NATO- és EU-integrációját elősegítve történelmi megállapodást kötött az északi szomszéddal annak új nevéről. Így Észak-Macedóniát elismerte az athéni baloldali kormány, ami tovább rontotta a szélsőségesek és a nacionalisták szemében a megítélését.
A jobboldali Új Demokrácia mostani óriási győzelmében ez nagy szerepet játszott. Ez a konzervatív párt, akárcsak az újonnan parlamentbe került Görög Megoldás ellenzi ugyanis a macedónok névváltoztatását és ennek athéni elismerését.
Persze a most hatalomra kerülő Micotakisz ugyanazokkal a problémákkal szembesül majd, mint populista, de „megszelídült” elődje, Ciprasz.
Kemény munka kezdődik ma
– mondta hétfőn az új miniszterelnök a Kathimerini nevű görög újság angol nyelvű internetes kiadása szerint, és alighanem igaza van, hiszen az általa szintén megígért állásteremtés ugyancsak nehéz feladatnak ígérkezik.
A görögök ugyanis úsznak továbbra is az államadósságban, és a gazdaság is gyenge. Kérdéses, hogy az ígért adócsökkentés hatásos lesz-e. Ugyanakkor Athén nem véletlenül úszhat az adósságban kétszáz éve: a Nyugat mindig kisegíti – ha bele is szólt időről időre a görög belpolitikába. Hellász ugyanis stratégiai helyen fekszik: tőle keletre van Törökország. Már a 19. századi függetlenség elnyerésekor is fontos volt a nyugati támogatás, de jelenleg a NATO délkeleti szárnyán Törökország a legerősebb katonai hatalom.
Ám a törökök egyre közelednek Erdogan elnök alatt Oroszországhoz. Görögország tehát továbbra is fontos a Nyugatnak: a NATO legmegbízhatóbb tagja a délkeleti szárnyon. Éppen ezért Athén pénzügyi fegyelme a Nyugat számára évszázadok óta másodlagos kérdés (még akkor is, ha időnként az eurózóna stabilitását veszélyeztetik a görögök). A török bizonytalanság még pénzügyi téren is nagyobb az utóbbi időben. Hétfőn a nemzetközi pénzpiacokat például az mozgatta meg, hogy Erdogan elnök leváltotta a nemzeti bank elnökét Ankarában. Ez a török líra árfolyamát rögtön megingatta, hiszen a nemzeti bank függetlensége miatt aggódnak a befektetők.
A Szirizát ezért büntették most meg a szavazók. Kérdés viszont, hogy az Új Demokrácia él-e vagy ismét visszaél a voksolók bizalmával Athénban.
Kiemelt kép: ANGELOS TZORTZINIS /AFP
