Jó éjt. Malaysian három-hét-zéró,
ez volt az utolsó üzenet, amelyet a 2014. március 8-án eltűnt Malaysian Airlines MH370-es járatának kapitánya küldött éjjel 1 óra 19 perckor. A Boeing 777-es Kuala Lumpurból tartott Peking felé, fedélzetén 227 utassal és 12 tagú személyzettel. A malajziai főváros repülésirányítói arra utasították Zaharie Ahmad Shah kapitányt, hogy mivel az útitervnek megfelelően belépett a vietnami légtérbe, vegye fel a kapcsolatot a Ho Si Minh-várossal.
37 másodperccel azután, hogy az MH370-es Vietnam fölé ért, a gép eltűnt a maláj hatóságok úgynevezett másodlagos radaráról. Ez a szerkezet a sima radarnál több információval szolgál egy adott gépről, nemcsak a helye olvasható le róla, hanem az is, hogy milyen gépről van szó és milyen magasan repül. 1 óra 21 perc volt, az eltűnést pedig nem vette észre azonnal a kuala lumpuri légiirányító, mert más dolga volt, később pedig azt gondolta, hogy Ho Si Minh-városban már kezelik a dolgot.
Tévedtek, ugyanis a vietnamiak azt még látták, hogy az MH370 belép a légtérbe, de aztán eltűnt és nem is tudtak vele kapcsolatba lépni. Egy félreértés miatt késve szóltak Kuala Lumpurnak is, hogy valami nem stimmel, a két reptér csak a repülő eltűnése után 18 perccel vette fel egymással a kapcsolatot. Ráadásul az előírás szerint legkésőbb hajnali fél 3-ig értesíteni kellett volna a maláj légimentési szolgálat központját is, de egészen reggel fél 7-ig nem kezelték vészhelyzetként az eseményeket. A menetrend szerint ekkor kellett volna a gépnek Pekingben landolnia, ehelyett akkor már az Indiai-óceán felett járt.
Sem akkor, sem a következő napokban, sem az azóta eltelt öt évben nem derült ki, hogy pontosan mi történhetett, azonban a minap William Langewiesche, az Atlantic újságírója és hivatásos pilóta egy hosszú cikkben részletesen kifejtve vázolt fel egy ijesztő, de egyáltalán nem elképzelhetetlen lehetőséget:
Csendes halál
Bár nagyon sok kérdés övezi az MH370 eltűnését, Langewiesche szerint van néhány dolog, amiben biztosak lehetünk. Az egyik, hogy a gépet szándékosan tüntették el, mert az ismert repülési útvonal és a gép műszereiből érkező adatok alapján elképzelhetetlen, hogy egyszerre történt volna emberi és műszaki hiba. Arra sem utal semmi, hogy valaki elvette volna a pilótáktól az irányítást, a műholdas rendszer 30 percenként továbbra is küldte a jelentést az MH370 pozíciójáról, sebességéről és repülési magasságáról, és semmi nem utalt arra, hogy probléma lenne.
Az eltűnést vizsgáló nemzetközi csoport egyik tagja szerint azonban történt egy furcsa dolog akkor, amikor a gép Malajzia és Vietnam között elkanyarodott. Michael Exner úgy gondolja, hogy az MH370-est ekkor 40 ezer láb (12 ezer méter) magasságba emelték, miután szándékosan lecsökkentették a nyomást a kabinban. A nyomás hirtelen lecsökkenésekor az utasok néhány perc alatt, de fájdalommentesen elveszítik az eszméletüket, majd álmukban meghalnak, anélkül, hogy levegőért kapkodnának. Ennek a megelőzésére vannak ott az oxigénmaszkok minden ülés fölött, azok azonban 13 ezer láb (3900 méter) alatt működnek, 15 percre elegendő oxigénnel, vagyis ilyen magasságban hiába veszik fel maszkokat, azok semmit nem érnek.
A nyomás nemcsak valamilyen különleges esemény hatására tud lecsökkenni, például mert kitörik valamelyik ablak, hanem a gép pilótája is elő tudja idézni ezt, ráadásul úgy, hogy ő utána még órákig életben marad. A pilótafülkében ugyanis olyan oxigénmaszkok vannak, amelyek 40 ezer láb magasságban is működnek, ráadásul jóval tovább, mint az utasoké, így utána még órákig a levegőben tudja tartani a gépet.
Más jelek is utalnak arra, hogy valamelyik pilótának köze lehetett a gép eltűnéséhez. 1 óra 37-kor az MH370 nem küldte el a szokásos jelentést, mert lekapcsolták a műholdas összeköttetést. Ezután a gép átrepült Malajzia fölött, majd Indonéziát megkerülve az Indiai-óceán felé repült tovább. Ekkor (éjjel két óra körül) valószínűleg már mindenki, aki a kabinban tartózkodott, halott volt. A maláj légierő 2 óra 22 perckor észlelte a gépet utoljára a radaron, azonban három perccel később a repülő műholdas adóvevője újra bekapcsolódott, a szakértők szerint azért, mert a kabin újra nyomás alá került és minden műszer visszatért a normális kerékvágásba. Ekkor megpróbálták hívni a gépet, de az nem válaszolt. Még utoljára elfordult dél felé, majd jó eséllyel bekapcsolták rajta a robotpilótát.
Szétesett élet
A hivatalos jelentés azt a lehetőséget részesítette előnyben, hogy gépeltérítés történt, ezt az elméletet azonban az Atlantic újságírója szerint nehéz alátámasztani. A pilótafülke ajtaja nemcsak külön meg volt erősítve, de elektromos zár volt rajta, illetve be is volt kamerázva. Ha még ezt sikerül is feltörni, a géprablók egy csapóajtón és egy létrán keresztül tudtak volna eljutni a pilótákhoz, és ezt nehéz lett volna megoldani észrevétlenül. Az MH370 mégsem küldött veszélyjelzést és Zaharie kapitány utolsó bejelentkezésekor sem hallani semmi gyanúsat. Az utasok között sem találtak egyetlen gyanús személyt sem, és semmilyen terroristacsoport sem vállalta a felelősséget az eltűnésért.
Langewiesche úgy véli, hogy ha sem műszaki hiba, sem terrorcselekmény, sem más ok nem okozhatta a balesetet, akkor egyetlen magyarázat marad: valamelyik pilóta okozta a tragédiát. A gépet a felszálláskor a 27 éves elsőtiszt, Fariq Hamid vezette, és ez lett volna az utolsó gyakorlórepülése, mielőtt megkapta volna az engedélyt, hogy önállóan is vezethessen 777-est. Fariq az őt ismerők szerint boldog volt és optimista, az esküvőjére készült, így nehezen elképzelhető, hogy öngyilkos küldetésre készült volna.
Annál több jel utal viszont Zaharie-ra. A hivatalos jelentések szerint az 53 éves, háromgyerekes, nős férfi jó pilóta volt, aki szerette a családját és szívesen játszott repülőszimulátorral. Nem volt nyoma apátiának, szorongásnak vagy ingerlékenységnek. Az életmódjában, személyes kapcsolataiban, szokásaiban nem állt be jelentős változás, és nem vették észre, hogy zárkózottá vált volna – állította a rendőrség.
Egészen mást mondtak viszont Zaharie ismerősei az Atlantic újságírójának:
Vágyakozott egy férjes, háromgyerekes asszony után, és szabályosan rajongani kezdett két modellért, egyikükkel még kommentekben flörtölni is próbált – eredménytelenül. Többen úgy vélik, hogy hivatalos változattal ellentétben Zaharie egyáltalán nem volt jól, sőt klinikai depressziótól szenvedett.
Az FBI szakértői találtak egy másik nyomot is, amely arra utalhat, hogy Zaharie tervezetten vitte halálba az utasait. Megnézték milyen utakat „járt be” a repülőgépszimulátorral és találtak egyet, amely nagyjából megegyezett az MH370 utolsó útvonalával. A maláj hatóságok nem foglalkoztak vele, de a már említett független vizsgálócsoport másik tagja, Victor Ianello azonban behatóan tanulmányozta azt. Megállapította, hogy ez volt az egyetlen olyan szimuláció a gépen, amelyet Zaharie nem úgy játszott le, hogy beállított a kezdő és végpontokat és hagyta, hogy a szimulátor végigmenjen az útvonalon, hanem közben többször is megváltoztatta a beállításokat. Mivel nem egy képzésre szánt szimulációs eszközről van szó, hanem egy sima Microsoft-termékről, Zaharie nem azért játszotta végig ezt az útvonalat, hogy tanuljon, hanem azért – véli Iannello – hogy ezzel üzenje meg, mire készült.
William Langewiesche Kuala Lumpurban találkozott egy pilótával, aki hosszú évek óta ismerte Zaharie-t. Ő is arra jutott, hogy a kapitány volt a bűnös, akinek megszokott élete egyik napról a másikra szétesett.
Nem tudom felfogni. Nagyon nehéz összeegyeztetni azzal az emberrel, akit ismertem. De nem lehet más következtetést levonni.
Az egykori kolléga arra is tudott magyarázatot adni, mi történhetett Fariq-kal az elsőtiszttel: Zaharie mindig mindent alaposan ellenőrzött, csak meg kellett kérnie Fariqot, hogy nézzen meg valamit a kabinban és már egyedül is maradt a pilótafülkében.
A hatóságok hallgatása
Az, hogy ennyi mindent nem tudunk az MH370-es sorsáról, Langewiesche szerint felveti a hatóságok felelősségét is. Ott van például a maláj légierő, amely pontosan tudta, hogy a gép délnyugati irányba tartott, mielőtt eltűnt az Indiai-óceán fölött, mégis napokig hagyta, hogy éppen a másik irányban keressék a gépet. Aztán ott van a légiügyi hatóság, amely több órás késéssel nyilvánította vészhelyzetté a szituációt. És ott van a rendőrség – az újságíró álláspontja az, hogy ők tudhatják a legtöbbet a tragédia hátteréről.
Vannak azonban olyanok, akik nem adják fel a keresést, például az amerikai Blaine Gibson. A férfi eredetileg jogász volt, majd évekkel ezelőtt Dél-Kelet Ázsiába költözött. A repülőszerencsétlenség egyik évfordulóján elment egy megemlékezésre, ahol megismerkedett az MH371 egyik utasának lányával, akit frusztrált, hogy a hatóságok nem jutnak semmire. Gibsont elkezdte érdekelni az ügy, és a következő években sorra járta az Indiai-óceán partvidékét, Mianmartól Mozambikig, hogy az óceán által a partra mosott hordalékot átkutassa: az MH370 néhány tucatnyi darabjának egyharmadát Blaine Gibson találta meg.
A gép darabjai és a repülő útjáról rendelkezésre álló adatok arról tanúskodnak, hogy a Boeing 777-es 6 órán keresztül volt a levegőben. Ezután elfogyott az üzemanyaga, leálltak a motorok és percenként 15 ezer lábat (4500 métert) süllyedve zuhanni kezdett, fedélzetén az órákkal korábban halálos álomba szenderedett utasokkal és személyzettel. Amikor elérte az óceán felületét, a becsapódás ereje miatt az MH307 olyan apró darabokra hullott, mint a konfetti.
Kiemelt kép: VCG/VCG via Getty Images
