Nagyvilág ep-választás
Italy's Interior Minister Matteo Salvini (R) shakes hands with Hungary's Prime Minister Viktor Orban at a press conference following a meeting in Milan on August 28, 2018. (Photo by MARCO BERTORELLO / AFP)

Jönnek a jobboldali populisták, de Orbánék áttörést hiába várnak

Bár az olasz és a spanyol jobboldal valóban erősödik, Európa másik három meghatározó államában a szélsőséges vagy idegenellenes pártok nem veszélyeztetik a politikai egyensúlyt. Sőt ellentétesek a folyamatok a populizmust saját bőrükön tapasztaló briteknél. Párizsban az Európa-párti Emmanuel Macron erősödik, a németeknél pedig a Zöldek inkább kerülhetnek hatalomra, mint az idegenellenes AfD.

Az Európai Parlament közvélemény-kutatással foglalkozó szervezete, a Kantar Public szerint az olasz Liga párt, a belügyminiszter Matteo Salvini mozgalma növeli majd várhatóan a leginkább a mandátumainak a számát az Európai Parlamentben (EP) a május végi választások nyomán, így a Liga a német CDU után a második legnagyobb párt lesz az EU törvényhozásában az Euronews szerint.  A február végi adatok szerint a szintén olasz 5 Csillag Mozgalom, Marine Le Pen francia nemzeti mozgalma, a Fidesz és a német AfD lehetnek a legnagyobb nyertesek.

Ezek után nem meglepő a napokban érkezett – a magyar kormánypárt által amúgy cáfolt – hír: a Fidesz a Le Pen vezetése alatt álló Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) pártszövetséggel tárgyal az esetleges csatlakozásról, ha kizárnák jelenlegi politikai családjából, az Európai Néppártból (EPP).  A Politico értesülése szerint a Fidesszel tárgyaló ENF tagja a német AfD, az olasz Liga, a Le Pen-féle francia Nemzeti Gyűlés és az Osztrák Szabadságpárt is. Az olasz Liga vezérét, Salvinit Orbán Viktor „hősének” nevezte korábban.

Ha most tartanák az EP-választásokat, a legnagyobb vesztesek a szocialisták lennének, akik 6 százalékot esnének vissza, a liberálisok viszont 9-ről 11 százalékra erősödnének. Gyengülne a mérsékelten jobboldali EPP is, de csak 3 százalékkal a Kantar Public szerint. Az ENF viszont több mint 3 százalékkal erősödne.

Csakhogy a valódi belpolitikai erőviszonyok ennél bonyolultabb képet mutatnak az EU öt legnagyobb tagállamában: Német-, Francia-, Olasz- és Spanyolországban, illetve az Egyesült Királyságban.

Olaszország a példa a jobboldali populizmus erősödésére

Ha a jobboldali populizmus előretörését akarja valaki illusztrálni, arra példa Olaszország. A populizmusnak itt bal- és jobboldali változata is van, ebből azonban a jobboldali a dinamikusabban erősödő. Salvini belügyminiszter idegenellenes Liga pártja a friss közvélemény-kutatások szerint a kormánykoalíción belül megerősítette a pozícióit (36 százalékon áll, vezetve a pártlistákat). Ám a Liga a tavalyi választásokon 17,4 százalékot ért el, s nagyjából ennek megfelelő a parlamenti ereje is.

A másik kormányzó populista párt, az inkább a baloldalhoz sorolható 5 Csillag Mozgalom viszont egyre rosszabbul áll. A Luigi Di Maio vezette párt most 21,4 százalékot kapna, miközben tavaly még 32,6 százalékot ért el a választásokon.

Ha az összesített adatokat megnézzük, akkor a két populista kormánypárt tavaly óta együtt 50-ről 57 százalékra kúszott fel, azaz mintha egymástól vennék el a szavazatokat. Az 5 Csillag Mozgalmon kívül még a mérsékelt jobboldal tűnik vesztesnek: Silvio Berlusconi volt miniszterelnök Hajrá Olaszország pártja a tavalyi választási eredményt, a 14 százalékos támogatottságot 8,6 százalékra „küzdötte le” az idénre. (Vagyis majdnem annyit vesztettek Berlusconiék, amennyit a populisták nyertek.) A balközép Demokrata Párt viszont változatlanul a tavaly márciusban elért 18,5 százalékon áll.

Az olasz jobboldali populizmus erősödését nemcsak a közvélemény-kutatások, hanem a tartományi választások is igazolják. Az elsősorban Dél- és Közép-Olaszországban, a menekültek és migránsok fogadásával túlterhelt régiókban érezhető az idegenellenes Salviniék térnyerése. Abruzzo tartományban februárban 27 százalékot értek el, és jobboldali szövetségeseikkel majdnem 50 százalékig jutottak. Szardínia szigetén pedig a helyi „akciópárt”, az újabban a Ligával együttműködő, regionalista párt aratott nagy sikert. A siker csábító: Berlusconiék pártjából az egyik fiumicinói önkormányzati képviselő a napokban lépett át a Ligába.

Spanyolországban a mérsékelt jobboldal juthat hatalomra

Spanyolországban elsősorban a katalán szeparatizmus, illetve autonómia-igények okoznak gondot. Tavaly ugyan megbukott a korrupt jobboldali Néppárt, de az utánuk kisebbségi kormányt alakító spanyol szocialisták nem tudták stabilizálni a hatalmukat.

Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök rá volt utalva a baszk és katalán regionális pártok szavazataira, amelyek a madridi központi hatalom gyengítésében érdekeltek. Ám a szocialisták nem akarják szétverni Spanyolországot. A konzervatívok idején eldurvult autonómiaviták így valamivel enyhébb formában ugyan, de folytatódtak. Sánchez képtelen volt kompromisszumot találni, így időközi választások következnek az Ibériai-félszigeten, a katalánok ugyanis az ellenzék mellé álltak a 2019-es költségvetésről szóló szavazáson. (A teljesen következetlen katalánok tehát most annak a jobboldalnak a kezére játszottak, amely brutális erőszakkal csapott le Barcelonában a függetlenségi népszavazást megkísérlő helyiekre.)

A felmérések szerint most a jobboldali Néppárt érhet el relatíve jó eredményt. Bár a szocialisták náluk még mindig több szavazatot kapnának, csakhogy az ő szövetségeseik – elsősorban a Podemos nevű párt – gyengébbek a Néppárt potenciális partnereinél, a kisebb jobboldali pártoknál. Ráadásul a szélsőjobboldal Spanyolországban is erősödik. Négy évtized után először kerülhetnek be a madridi parlamentbe ilyen erők.

Mindazonáltal az április 28-ai szavazáson várhatóan egyik párt sem éri el az abszolút többséget. A szocialisták lehetnek ugyan a legerősebbek 115-117 mandátummal (az egyik felmérés szerint), de ez nem lesz elég nekik a többséghez. A szélsőjobboldali Vox egyes számítások szerint a 350 parlamenti helyből 46-ot szerezhet, mások csak 16 mandátumot jósolnak nekik.

A konzervatív Néppárt 75-77 mandátumra számíthat. A középjobb (időnként liberálisnak is nevezett) Ciudadanos párt viszont 44-47 további helyet szerezhet a parlamentben, s ha ehhez a két párthoz a Vox nyíltan vagy a háttérből támogatva csatlakozna, akkor többségbe kerülnének a jobboldali erők.

Madrid, 2019. február 10.
Pablo Casado, az ellenzéki Spanyol Néppárt elnöke beszél a Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök és kormánya elleni tüntetésen a madridi Columbus téren 2019. február 10-én.
MTI/EPA/EFE/Fernando Alvarado
Pablo Casado, az ellenzéki Spanyol Néppárt elnöke beszél a Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök és kormánya elleni tüntetésen a madridi Columbus téren 2019. február 10-én. Fotó: /Fernando Alvarado /MTI/EPA/EFE

Mindez a német Spiegel szerint a katalánokra üthet vissza: a Vox és a Ciudadanos ugyanis időnként még a Néppártnál is radikálisabb állásponton van. Sőt: a Néppárt is jobbra csúszott az új vezető, Pablo Casado irányítása alatt. A Ciudadanosszal együtt megszüntetnék a katalán önkormányzatot, a Vox pedig minden regionális autonómiát eltörölne.

Németország: vegyes a kép, de a Zöldek előbb kerülhetnek hatalomra, mint az AfD

Bár Németországban is erősödik az AfD, de itt nagyjából kifutotta magát a bevándorlóellenes párt. Stabilan 10 százalék fölött vannak, de a 15 százalékos lélektani határt valahogy sosem tudják tartósan átlépni a közvélemény-kutatásokban.

A CDU új pártvezetése viszont némi mozgást hozott a német politikába. A Zöldek pár hónappal ezelőtt erősödtek, és már 20 százalékon is állt a népszerűségük, amivel a második legnagyobb pártnak számítottak néhány hétig. Azóta gyengülő tendenciát mutatnak, de még mindig 15 százalék körül állnak. Így erősödtek a pletykák, miszerint az évek óta „gyengélkedő” szociáldemokraták helyett új koalíciós partnerként a Zöldek jöhetnének számításba a keresztény középpártok számára. Azaz a CDU és bajor testvérpártja, a CSU nem a nagykoalíciót folytatná adott esetben a jövőben, hanem esetleg a Zöldekkel állna össze.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az AfD ne lenne erős: az előző európai választásokhoz képest az utóbbi években feltűnt párt a német szélsőjobboldalt jelenítheti meg hamarosan az Európai Parlamentben, ami komoly figyelmeztetés a hagyományos politikai erőknek. Ugyanakkor az utóbbi hónapokban a CDU-CSU jelentősen erősödött: tavaly október-novemberben egyes közvélemény-kutatók 24-25 százalékot mértek az uniós pártoknak, de most 29-31 százalékon állnak. S még a hosszú évek távlatában gyengén szereplő szociáldemokraták is az utóbbi hónapokban némileg erősödtek.

Trendforduló Párizsban? – Macron népszerűsége már nem tud tovább zuhanni

Franciaországban hosszú ideig tartott Marcon elnök mélyrepülése a közvélemény-kutatásokban. Ám az elmúlt hetekben megfordulni látszik a trend. Igaz, már annyira alacsony volt az államfő népszerűsége, hogy ezt alulmúlni nehéz lett volna. De van, amiből talán még jobban elegük van a francia átlagpolgároknak: az utcán randalírozó sárgamellényesekből, akiket ugyan az orosz külföldi propagandagépezet lelkesen támogatott, de akik az utóbbi időben inkább a rombolással, mintsem értelmes elképzelésekkel hívták fel magukra a figyelmet.

Így a franciák 63 százaléka most már azzal értene egyet, ha abbahagynák a demonstrációkat a kezdetben népszerű tiltakozók. Macron most már elmondhatja magáról: róla kevésbé rossz a franciák véleménye, mint a sárgamellényesekről, az elnök elutasítottsága ugyanis „csak” 61 százalék. Macron népszerűsége az egyik kutatás szerint „csillagászati” magasságokba emelkedett – 28 százalékra ugrott, amit öt pontos javulás. Az államfő az elmúlt héten erőteljes európai egység melletti kampányba fogott, és a francia sajtó szerint elsősorban az olasz és a magyar populizmussal szemben pozícionálja magát.

Februárban egy másik kutatás szerint (amely eltérő bázist használt) négy százalékponttal emelkedett Macron népszerűsége, és így már 39 százalékon állt a politikus. Egy harmadik népszerűségi vizsgálat szerint – ezt a Politico idézi – 32 pontra, illetve százalékra emelkedett Macron megítélése. Akármelyik közvélemény-kutatást fogadjuk el, Franciaországban egyértelműen az Európa-párti elnök erősödött az utóbbi hetekben, nem a szélsőséges tiltakozók növelték a „rajongói táborukat”.

Valódi trendforduló: a britek már a bőrükön érzik a populizmus hatását

Az Egyesült Királyság politikai élete a legkövethetetlenebb az Európai Unión belül. Sőt: immár az is lehet, hogy az Európai Unión kívül folytatják a „kavarást” az egymással acsarkodó brit elitek. Mindez a populizmussal párosulva hosszabb távon pusztító hatású lehet. Viszont most a két nagy párt vezetősége komoly pofont kapott: mindkét pártból képviselők léptek ki az elmúlt hetekben, s a Politico elemzése szerint a független képviselők 11 fős csoportja a londoni fiatal szavazók számára a legattraktívabb politikai erővé lépett elő néhány nap alatt.

A választók egynegyede állítólag fontolgatná, hogy a TIG néven emlegetett csoportra szavazzon a Politico-Hanbury közvélemény-kutatása szerint. Különösen a populista vezetésű Munkáspárt aggódhat a TIG miatt: szavazóik majdnem egyharmada meginoghat a független csoport miatt. Egy másik hír is mutatja a britek kiábrándulását a populizmusból és az azzal párhuzamosan kifejtett idegengyűlölő politikából. Az Ipsos MORI közvélemény-kutatása szerint 48 százalékuk jó véleménnyel van a bevándorlásról, amit csak egynegyedük (26 százalék) tart károsnak. (Összehasonlításul: 2011-ben még a szigetlakók 61 százaléka állt negatívan a migránsokhoz.)

Egy másik közvélemény-kutatás viszont a Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt számára lehet jó hír: az Observer által megrendelt felmérés szerint immár a konzervatívokkal azonos a támogatottságuk a választók körében (37-37%). Ugyanakkor az Observer is igazolja a két nagy pártból való kiábrándultságot: a választók 41 százaléka szerint a „két nagy” egyaránt szélsőséges irányba mozdult el az utóbbi időben. A toryk megítélése kicsit rosszabb: 39 százalék vélekedik így róluk, de a Munkáspártról is 37 százalék mondott hasonló ítéletet. A választók kétötöde, 40 százaléka szerint egy új párt jobban képviselné őket – ez egybecseng a Politico elemzésével.

Mindez mutatja, hogy a populizmusból éppen ott van a leginkább az embereknek elege, ahol a legnagyobb hatást érte el a 21. században: az Egyesült Királyságban, ahol a brexit bizonytalanságai miatt kereskedők, bankárok és iparvállalkozók hagyják el sorozatban az országot.

Ajánlott videó mutasd mind

Refuelling with unleaded petrol at a petrol station in Bad Homburg vor der Hˆhe, photographed in January 1985.

Nyolcvan éven át mérgeztek minket tudatosan

A benzin ólmozása egyszerű alkohollal kiváltható lett volna, ám literenként egy centért, és az iparág feletti kontrollért cserébe az „olajipar” a már akkor is méregként ismert ólmot választotta.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.