Nemrégiben a BBC terjedelmes tudósítást közölt egy Monika nevű, szegény családból származó 13 éves indiai lányról, aki hatalmas lélekjelenléttel az utolsó pillanatban meghiúsította – kétszer is – a saját esküvőjét. Az előkészületek közben sikerült kisurrannia a házból, és felhívnia a kényszerházasság által fenyegetett gyerekek segélyvonalát. A lefülelt szülők, kihasználva, hogy az anyakönyvvezetés meglehetősen hanyag a régióban, az állították, hogy a lányuk már 17 éves. Ugyanakkor az iskolai bizonyítványok ennek ellenkezőjéről tanúskodtak, ráadásul az országban 2006 óta 18 év alatt egyébként is tiltott a házasságkötés.
Monika jól tudta, hogy a házasság a sosem látott, 115 mérfölddel távolabbra lakó, 22 éves férfival – nővére vőlegényének bátyjával – teljes elszigeteltséget és látástól vakulásig tartó robotot jelentene számára. Nem utolsósorban tanulmányai végét, márpedig a lány tanárnak készül. A legalsó, „érinthetetlen” kasztba tartozó szülők azonban úgy gondolták, hogy döntésükkel (azon túl, hogy eggyel kevesebb éhes szájat kell majd etetniük) gyermekük javát szolgálják: a kiházasítást látták az egyetlen módnak, hogy az ellátását biztosítsák. Az idősebb lány legális esküvője ráadásul alkalmasnak tűnt a hatóságok félrevezetésére – sok család próbálja hasonló kettős ceremóniával kijátszani a szabályozást.
A lány korábban egy könyvben látta a könnyen megjegyezhető 1098-as segélyhívó-számot. Kölcsönkérte mit sem sejtő nagymamája mobilját és felhívta. A vonal másik végén Preeti Yadav aktivista megnyugtatta a tinédzsert, és a helyszínre küldte a rendőröket, akik véget is vetettek a szertartásnak. Csakhogy a szülők késő este újra megkísérelték azt lebonyolítani, így Monika újra telefonált, Preeti pedig most már munkatársaival együtt személyesen, motorral száguldott a helyszínre. A családdal közölték, hogy ha még egyszer rajtakapják őket, börtönbüntetésre számíthatnak, és aláírattak a szülőkkel egy nyilatkozatot, miszerint 18 éves koráig nem adják férjhez Monikát. Az anya, Sita – legalábbis így látta a BBC stábja – utólag még büszke is volt a lányára, amiért szembe mert szállni a hagyománnyal.
A férj általában sokkal idősebb, felnőtt férfi. A gyerekfeleségek a felnőtt nőknél is gyakrabban válnak családon belüli erőszak áldozatává. Mindezekkel összefügg, hogy az UNFPA 2014-es jelentése szerint globális átlagban a fiatal lányok vezető haláloka az öngyilkosság, második helyen pedig a szülési komplikációk állnak.
A gyermekházasság nem korlátozódik a harmadik világ országaira: április 17-én a Perspectives on Sexual and Reproductive Health folyóiratban megjelent egy tanulmány, mely szerint az USA-ban 2010 és 2014 között közel 80 ezer gyerek vált érintetté. Sokszor a tiniterhességekre gondolják a családok a fiatalok egybekelését jó megoldásnak, és az államok többsége ilyen esetben ezt engedélyezi is – csakhogy a kutatás azt találta, hogy az ilyen, elsietett házasságok 70 százaléka néhány éven belül felbomlik.
A probléma, mint az Európai Parlament Női Jogok és Nemek Egyenlősége Bizottsága nemrégiben felhívta a figyelmet, a mi kontinensünkön sem ismeretlen. Ezért azt szeretnék, hogy az EU forrásokat különítsen el a kényszer- és gyermekházasság 2030-ig elérendő teljes felszámolására.
A menekültválság idején Svédországban és Norvégiában körülbelül 150 gyermekfeleséget találtak a hatóságok (akiket elválasztottak a férjüktől és biztonságba helyeztek), de a Plan International jogvédő szervezet szerint ez csak a jéghegy csúcsa. Idén március végén nagy botrányt kavart a svéd egészségügyi és népjóléti minisztériumnak a gyermekfeleségek férjeihez szóló brosúrája, mert szerepelt ugyan benne, hogy a svéd törvények szerint a 18 éven aluli személy gyerek (és az ország nem ismeri el a házasságot, 15 éven alulival pedig tilos a szex), kimaradt, hogy a szabály figyelmen kívül hagyása börtönbüntetést von maga után. Más kultúrák tiszteletben tartásának a női és gyermekjogok tiprásáig sosem szabad terjednie: a Svédország által már ratifikált Isztambuli Egyezmény is kimondja, hogy a nők elleni erőszakra a kultúra, a vallás, a hagyomány vagy a „becsület” nem szolgáltathat igazolást.
Kevéssé köztudott, hogy ez a jogi lehetőség gyakran a bántalmazók eszközévé válik ahhoz, hogy a házasság által nagykorúsított (jellemzően hátrányos helyzetű, például állami gondozott, vagy mélyszegénységben élő roma) lányt kivonják a gyermekvédelem hatóköréből. Mint idén márciusban a Névtelen Utak Alapítvány „Mennyit érsz?” című kiállításához kapcsolódó szakmai konferencián elhangzott, a futtatóknak így remek lehetőségük nyílik a kiszolgáltatott kiskorú feletti hatalom megszerzésére, és illegális külföldre vitelére.
Már csak ebből is láthatjuk, hogy a más kulturális hátterű nők helyzetét nem azzal a céllal érdemes tanulmányozni, hogy utána a saját, helyi problémáinkat elbagatellizáljuk. Ez a tájékozódás éppen arra ébreszt rá minket, hogy még ha a nőgyűlölet mértéke és megjelenési formái a világ különböző pontjain eltérnek is, általános, globális jelenségről beszélünk – az ellenállás viszont a legreménytelenebb helyzetekben is hatékony lehet.
Antoni Rita
Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Getty Images
