Miközben Európa liberálisabb részén is sorra emelkednek fel a populista politikusok és politikai erők (Marine Le Pen, Geert Wilders, AfD stb.), a visegrádi négyek közül Csehország az egyetlen üdítő kivétel, ahol egyelőre nem ez az irány dominál.
Hatalmas elánnal készül ugyanis a kormányzásra egy 2011-ben alapított, a következő évben párttá alakult mozgalom, amelynek a neve önmagában egy korkép: Elégedetlen Polgárok Akciója (Akce nespokojených občanů, rövidítve ANO, ami IGEN-t jelent magyarul).
Az ANO 2011 elsöprő lendülettel tört be a cseh politikai térbe, az első nagyobb választásán, a 2013-as törvényhozásin egyből a második legerősebb párt lett, a képviselőház (alsóház) 200 helyéből 47-et szerzett meg.
Így aztán Bohuslav Sobotka szociáldemokratáinak meg kellett barátkozni a ténnyel, hogy a cseh Berlusconit bevegyék a kormányba. Az ANO alapítóját – jelenlegi miniszterelnök-helyettest és pénzügyminisztert – Andrej Babišt ugyanis sokan az olasz médiacézár-exkormányfőhöz hasonlítják, nem is alaptalanul.
A Pozsony-Prága tengely
Babiš életútja ugyanakkor annyira leképezi a közép-európai oligarchák karrierjét is, hogy körzővel se lehetne szebb ívet rajzolni. 1954. szeptember 2-án született Pozsonyban, szlovák családba. Apja csehszlovák diplomata volt, ennek megfelelően a fia is minőségi oktatást kapott, még külföldön is tanult. Egyetemi évei után a főleg műtrágyában utazó csehszlovák kereskedelmi cégnél, a Petromexnél helyezkedett el, Marokkóba küldték, egyes gyanúsítások szerint beszervezte őt a KGB és a csehszlovák titkosszolgálat, amit Babiš természetesen tagad.
A bársonyos cseh-szlovák elválás éveiben Babiš a Petromexben egész magasra kúszott. A cég azonban elkezdett széthullani, és egyik leánya, az Agrofert előbb svájci tulajdonba került, majd Babiš szerezte meg és kezdte el felfejleszteni, miközben egy ideig pereskedett a volt anyacéggel is. A szlovákból lett cseh üzletember ügyesen használta ki a kilencvenes évek vadkapitalista viszonyait, cégeket vásárolt fel, terjeszkedett az Agroferttel, amely eleinte mezőgazdasági profilú cég volt, de mára óriási, sokrétű birodalommá nőtte ki magát, talán Simicska Lajos G-nap előtti portfóliójához hasonlítható.
Babiš birodalma azonban jócskán túltesz Simicska birodalmán: a Forbes 3,3 milliárd dollárra (azaz csaknem ezermilliárd forintra) becsüli a vagyonát, amivel tavaly a világ 688., Csehország második leggazdagabb embere volt a lap toplistáján. Az Agrofert maga 33 ezer embert foglalkoztat, és mintegy 250 cég a csoport tagja. Ami miatt a régi nagybirtokos hercegekhez hasonlítják Babišt, hogy az Agroferten keresztül Csehország területének cirka egy százalékát birtokolja.
Babiš berlusconizálódása
Babišt elsősorban hatalmas médiabirodaloma miatt szokás Silvio Berlusconihoz hasonlítani. Ezen a téren is valamivel nagyobb tételekben játszik a médiaérdekeltségei egy részétől (Metropol, Class FM) kényszerűen megszabaduló Simicskánál, tulajdonában van például a szlovák Hospodarské Noviny és Novy čas, illetve a cseh Blesk és Reflex is. 2013-ban hajtott végre egy nagy bevásárlást, amikor a cseh médiafelületek mintegy harmadát megszerezte. Ekkor kerültek hozzá fontos hírportálok is, mint az iDnes vagy a Lidovky, illetve a patinás printlap, a Mladá fronta DNES is (aminek nem örült a főszerkesztő, le is mondott). A médiaportfólióba szórakoztató csatornák is tartoznak, a legfőbb kiadó cége a MAFRA, a fenti cseh lapok zömét is ez adja ki.
Babišnak még egy őrült menő étterme is van a francia Riviérán: a mougins-i La Paloma épp február 1-én kapta meg a második Michelin-csillagát.
Náš chef Nicolas právě získal druhou michelinskou hvězdu! Poprvé získala česká firma dvě. Koukněte, @Roman_Vanek. pic.twitter.com/1vruImlRGP
— Andrej Babiš (@AndrejBabis) February 1, 2016
Az új cseh miniszterelnök?
Ugyan csak októberben lesznek a csehországi választások, az ANO 2011 már most akcióba lépett, programot hirdetett, Babiš pedig lerázta magáról a híreszteléseket, hogy esetleg indulna a jövőre esedékes államfőválasztáson. Ezzel pedig gyakorlatilag be is jelentkezett a miniszterelnöki posztra. Őt és a pártját jól jellemzi a párt jelszava:
Babiš szólamai egyszerűek, akár a kő: azt mondja, leszámol a jelenlegi korrupt establishmenttel (aminek mellesleg ő is tagja már). Egyébként elég pragmatikus, nem olyan harcias az EU-val, mint Orbán Viktor, tudja, hogy a pénz Brüsszelből, na meg Berlinből jön, ezért nem akarja összeakasztani velük a bajuszát. Üzenetei egyelőre célba találnak, a tavalyi regionális választást simán nyerte az ANO.
De vajon hol volt eddig az a 30 százaléknyi választó, aki most a felmérések szerint Babišra és az ANO-ra akar szavazni? Kérdésünkre Jakub Janda, a prágai Think-Tank Evropské Hodnoty (Európai Értékek) intézet közéleti és politikai helyettes igazgatója az MSZP példáját hozta fel 2010 előttről. A magyar szocialistákhoz hasonlóan ugyanis a korábban hatalmon lévő konzervatív ODS (Polgári Demokrata Párt) is számos korrupciós ügyet halmozott fel, ezért hatalmasat bukott 2013 környékén. Ebbe az űrbe nyomultak be a szocdemek és az ANO.
Babiš retorikája pedig ráépült erre: azt állítja, korrupt az egész politikai elit, de majd ő, az outsider leváltja azt. A logikája egyszerű: mivel neki már sok pénze van, nem azért akar hatalomra kerülni, hogy lopjon. A vagyonát persze újra meg újra feltúrták az oknyomozó újságírók, de igazán botrányos szálat nem sikerült kifésülni belőle, legfeljebb Babiš Gólyafészek becenevű birtokán szivároghatott el némi brüsszeli pénz. Ahogy Janda fogalmazott:
Babiš képes a potenciális botrányokat is túlélni.
Mindenesetre ha az ANO ilyen népszerű marad és 30 százalék körüli eredményt ér el, nem lehet majd megkerülni. Elméletileg persze van esély rá, hogy a többi párt egy nagykoalíciót alakítva összefogjon ellene, de ez elég valószínűtlen forgatókönyv. Ahogy arra is kevés az esély, hogy az ANO egyedül tud majd kormányozni, ehhez alighanem szüksége lesz egy partnerre. Két-három párt jöhet szóba, köztük a mostani partner szocdemek és a kereszténydemokraták.
Orbán is, meg nem is
Janda szerint Babiš és Orbán politikájában akadnak hasonlóságok, de különbségek is. Babiš például követi az orbáni retorikát a migráció és az iszlamizmus terén, az EU-t és Németországot viszont kevésbé ostorozza. A menekültkvótát elutasítja, a cseh haderőt jobban felfegyverezné, és kifejezetten óvatos az oroszokkal szemben.
Az elemző állítja, Babiš nagy előnye, hogy ügyesen kommunikál (ezt a Twitterén is lehet látni), de a PR-csapata se ma kezdte, így jobbára leperegnek róla az ellenlábasok támadásai. Ráadásul kormányon is jól teljesít az alá tartozó pénzügyi tárcával együtt. Tavaly költségvetési többletet mutatott a cseh államháztartás, nagyon alacsony a munkanélküliség (3,7 százalék) és szintén az uniós átlag fölötti mértékben, 2,5 százalékkal nőtt tavaly a GDP. A legrizikósabb feladatot, a kiskereskedelmi kasszák elektronikus bekötését is sikerült kisebb zökkenőkkel, de jól megoldania.
Babiš politikai előretörését januárban próbálták megállítani a cseh képviselők. Elképesztő fölénnyel (72 százalékkal) elfogadtak ugyanis egy olyan törvényt, ami megtiltja minisztereknek, hogy médiacégük legyen, illetve hogy olyan vállalatban legyen 25 százaléknál nagyobb tulajdonrészük, amelynek szerződése van az állammal, vagy EU-s támogatások felhasználója. Babišt ennyivel persze nem tudták kigolyózni, tulajdonosként kivonult a cégekből, amelyeket trösztbe szervezett (ami semmire sem garancia a cseh tröszttörvény kiskapui miatt). De nem is adta fel, panaszt emelt az Európai Bizottságnál, és szövetségese, a jövőre újrainduló Miloš Zeman államfő is visszadobta először a törvényjavaslatot, de Babiš közben gesztusként közölte:
Ha már Trump és a család: Babiš valamiben gyökeresen különbözik a dandy életmódjával is a gyakorta hírekbe kerülő Donald Trumptól vagy Silvio Berlusconitól. Magát munkamániásként festi le, aki alig alszik és folyton a munkán jár az esze, és aki egy üzleti vállalkozásként vezetné Csehországot is. A magánélete sem olyan izgalmas, volt osztálytársnőjével kötött első házassága kilencvenes években ért véget, azóta van együtt jelenlegi élettársával, mindkét kapcsolatból két gyereke született.