Az okos feleség pokollá tudja tenni a férj és a második feleség életét

– Na, szóval, a férfi bemegy a konyhába az asszonyhoz, megmondani, hogy megint megnősült

– meséli Fahíd al Sámri kádi( Saría bíró). Az esti imádság után vagyunk, datolyát és kesudiót eszegetünk a lakásban, várjuk, hogy felforrjon a víz a kávéhoz.

– És?

– Okos ember, többször végiggondolta, hogy mit mondjon.

– És mit mondott?

– Azt kérdezte az asszonytól, hogy szereti-e a legidősebb gyerekét.

– Mit felelt az asszony?

– Azt, hogy persze, hogy szereti. Akkor a férfi azt kérdezte, hogy szereti-e a középső gyerekét.

– Erre is azt felelte, hogy szereti. Ekkor a férfi megkérdezte, hogy szereti-e a legkisebb gyerekét. Nyilván sejtitek, erre mit felelt. Hogy őt is nagyon szereti. A férfi ekkor megkérdezte: jobban szereted-e egyiket a másiknál? Az asszony persze nemet mondott. Azt felelte, mindet egyformán szereti. Ekkor a férfi azt mondta: na látod, ugyanúgy leszek veled és a második feleségemmel.

– És mi történt ezután?

– kérdezzük tűkön ülve. Mindenki árgus szemekkel lesi a jó választ.

Az nem olyan, felelte az asszony, és a kezében lévő konyhakéssel jól megvágta a férjét.

– fejezi be a mesélést a sejk. Mindannyian nevetünk.

Ezt a fajta párbeszédet jó tíz éve hallgatom a Közel-Keleten. A férfiaknál – a közös kávézás/teázás után – a legforróbb téma a második feleség megszerzése. Nincs arab férfi, aki ne fantáziálna erről.

A valóságban azonban – az elmúlt évtizedben, mióta a Közel-Kelettel foglalkozom – összesen egyszer találkoztam többnejű arabbal.

Egy analfabéta kairói taxisofőr volt egy lerobbant Ladával, a külvárosi szegénynegyedben élt. A középosztálybeliek többnyire egynejűek, bár mindenhol előfordul tervként a jövőre nézve, hogy beújítanak egy második, harmadik vagy negyedik feleséget.

Az iszlámban a többnejűség ugyanis szunna, vagyis hagyomány. Mohamed prófétának több felesége is volt, a Kegyes Korán is írja az An-Nisza szúrában, hogy egy férfinak lehet négy felesége. Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy a vallás roppantul megengedő lenne a férfiak igényeit tekintve, jobb, ha sietve hozzátesszük, hogy a Kegyes Korán is csak akkor engedi meg a többnejűséget, ha garantálni tudja a férj, hogy egyenlően bánik az asszonyokkal (gazdasági, szexuális és érzelmi értelemben). Ellenkező esetben kifejezetten tiltja a többnejűséget.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ugyanannyi időt kell minden feleséggel tölteni, ugyanannyi pénzzel és eszközökkel támogatni.

Olyan sincs, hogy összeeresztjük őket egy mézes édeshármasba. Ez ugyanis halálos bűn a vallás szerint. A többnejűséget az iszlámban úgy kell elképzelni, hogy a feleségek külön házban laknak, a férj pedig egyenlően osztja be az idejét közöttük.

Mindig a második a legnehezebb

Ha fenn is állnak a körülmények ahhoz, hogy egyenlő feltételeket tudjunk biztosítani a feleségeknek, tehát vallásilag semmi akadálya nem lenne annak, hogy egy második, harmadik, negyedik nőt is feleségül vegyünk, akkor szól közbe az emberi természet

– meséli a kádi.

Már a próféta idejéből származó feljegyezésekből is kiderül, hogy a próféta feleségei sem kifejezetten szívlelték egymást, féltékenyek voltak, ami különböző trükkökben nyilvánult meg. Például szóvá tették, ha a próféta az egyik feleségénél mézet evett. No, nem direktben, hanem összebeszélt a többi feleség, hogy rossz szagot éreznek a próféta körül, amíg a próféta rám nem jött, hogy ezt a „rossz szagot” azért érzik, mert kivételezett az egyik feleségével. Ez Mohamed próféta volt, az az ember, akinek a vallás szerint Gábriel arkangyal diktálta le Isten szavát, a Koránt.

Napjaink Ahmedjének, aki tegyük fel a példa kedvéért, könyvelőként dolgozik, ennél sokkal nehezebb dolga van.

Ha el is vesz egy második feleséget, mert meg tudja teremteni a feltételeket, az okos feleség mindig tudja úgy intézni, hogy pokollá tegye a férj és a második feleség életét

– meséli a kádi.

Hallottam egy férfiről, akinek a felesége dühöngve bár, de elfogadta, hogy a férje feleségül vett egy másik nőt is. Elhatározta, hogy pokollá teszi az életüket. Egyszerűen átküldte a gyerekeket az új feleséghez, arra kérve őket, hogy csináljanak minél nagyobb káoszt a másik háztartásban. Ez olyan remekül sikerült, hogy a férje elvált a második asszonytól, mert nem tudta nevelni a gyerekeit.

Arab feminizmus

Mielőtt azt gondolnánk, hogy a nőknek nincs beleszólása a férfiak többnejűségébe a Közel-Keleten, érdemes megismerkednünk a szárnyait bontogató arab feminizmussal, ami az elmúlt harminc évben át is rajzolta az arab országok térképét, már ami a többnejűség kérdését illeti.

Az arab feminizmus, ellentétben az európaival, elfogadja a vallást mint a társadalom legfőbb szervezőjét, a híres arab feministák nem is tettek mást, minthogy a saját magyarázatukkal látták el a Korán többnejűségre vonatkozó szúráját.

Érvelésük szerint a szúra nem a nők tárgyiasítását szolgálja, hanem éppen ellenkezőleg: azt biztosítja, hogy a nők ne szenvedjenek hiányt egy alapvetően férfiak dominálta társadalomban, ahol legtöbbször csak a férfiak tudnak munkát vállalni. A leghíresebb, két női iszlám vallástudós, Amina Wadud és Ászmá Bárlász meggyőződése, hogy az iszlám alapvetően a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozza, a kérdéses szúra pedig csak bizonyos feltételek együttállásakor engedi meg a többnejűséget, a vallás egyébként egyáltalán nem támogatja azt.

Egy férfi csak akkor vehet el második nőt is feleségül, ha

• az első felesége nem tudja szexuálisan kielégíteni, mert tisztesebb és kevésbé megalázó a nő számára, hogy a férfi házasságon kívül esetleg prostituáltakkal akarja kiélni vágyait,
• az első felesége meddő, nem tudnak utódokat nemzeni,
• ha anyagilag olyan helyzetben van, hogy gondját tudja viselni egy özvegynek és gyermekeinek a muszlim közösségből.

Wadud és a többi arab feminista azt hangsúlyozza, hogy az iszlám ismeretében a szúra azért született, hogy felszámolja a háremek intézményét, melyeket rabszolganőkkel töltöttek fel – és, hogy az elárvult gyermekek, illetve az özvegyek számára biztonságot nyújtson. Ha azonban egy férfi nem tudja biztosítani az egyenlő bánásmód feltételét, hiába áll fent bármelyik feltétel, a házasság nem tekinthető érvényesnek az iszlámban.

Egy is sok

Az arab feministák érvelése nyitott ajtókon döngetett a muszlim országokban. Törökország elsőként tiltotta be a többnejűséget, de jelenleg gyakorlatilag nincs olyan arab ország, ami törvényekkel ne szabályozná azt.

A legtöbb esetben az első feleségnek mindenféleképpen kell a hozzájárulása a dologhoz, de gyakran a különböző vallásügyi hivatalok beleegyezése is szükséges, amelyek elvileg ellenőrzik, hogy teljesülnek-e az előírt vallási feltételek. Hogy hogyan, arról e sorok írójának elképzelése sincs.

Tunézia például éppen ezért tiltotta be a többnejűséget: az állami álláspont szerint ugyanis

nincs olyan, hogy bárki egyformán tudna szerelemmel szeretni több embert.

Bár a fejletlenebb vidékeken, a nyomornegyedekben még előfordul a többnejűség, ami elsősorban a kilátástalan szegénységgel magyarázható, az arab nagyvárosokban és társadalmakban már egyfajta celebritásnak számít az a férfi, akinek egynél több felesége van. Egyáltalán nem általános.

Apámnak van egy jemeni barátja.

– meséli a kádi kávézás közben.

Fiatalkorukban hatalmas nagy szája volt, hogy ő bizony négynél kevesebb feleséggel nem éri be. Harminc év után találkoztak újra apámmal, apám pedig rákérdezett, hogyan áll a feleségekkel. Egy volt neki, és már ez is sok volt. Egy nőt is nehéz boldoggá tenni, testvérek.

– zárja érvelését.

A többnejűség hagyomány (szunna), és nem kötelező. Jobb a békesség.

Miután végzünk a kávézással, a férfiak hazamennek a feleségeikhez.