2016. november 15-én, reggel 6.30-kor a Bundespolizei 200 helyszínen indította meg a rajtütést egyszerre 10 szövetségi állam mintegy 60 városában. Az akcióval egy napon a német kormány bejelentette, hogy betiltják az „Igaz hit” működését, mivel bizonyíthatóan több mint 140 fiatal utazott Szíriába és Irakba az elmúlt években toborzó tevékenységüknek köszönhetően.
Az elvileg békésen működő, az iszlám vallás megismertetését hirdető iszlamista szervezet működése nagyon tanulságos abból a szempontból, hogy milyen indirekt, nehezen látható módon kerül kialakításra a kapcsolat a valódi terroristák és a potenciális szimpatizánsok között.
A szervezetet Ibrahim Abou-Nagie, egy palesztin származású 52 éves férfi alapította, aki 18 éves korában érkezett még Németországba és később villamosmérnöki tanulmányokat folytatott. Bár korábbi életéről egyelőre keveset tudni, a férfi idővel a konzervatív szalafita iszlám terjesztője lett, amit elsősorban saját weboldalain, a Facebookon és a YouTube-on végzett. Tevékenysége eredményeként végül egyfajta országos hálózat alakult ki Németországban, szimpatizánsai a legtöbb német tartományban megtalálhatóak voltak.
Nagie legismertebb próbálkozása az „Olvass!” projekt volt, amelynek keretében 25 millió német nyelvű Korán eljuttatását célozták meg a lakossághoz, minden háztartásba egyet. Ez egyben kiváló toborzási lehetőséget is biztosított neki és szervezetének. Konzervatív muszlim férfiak és nők hétvégenként a német városok sétálóutcáiban állították fel standjaikat, plakátjaikat, és ajándékozták meg a járókelőket a Korán egy-egy példányával.
Fotó: Getty Images/Alexander Koerner
Németországtól Brazíliáig
Az „Igaz hit” szervezet egyszerre terjeszkedett Németországban és a külvilágban. Német források szerint volt olyan hétvége, hogy egyszerre 140 helyszínen tartottak Korán-osztogatást, és a szervezet aktivitása furcsamód a német szélsőségesek elszaporodásával is egybeesett. Bár, mint említettük nem lehet tudni, hogy a szervezet mennyiben felelős a növekvő radikalizációért (hiszen ez a folyamat egy általánosabb tendencia része a nyugati világban és az USA iraki háborúja kulcsszerepet játszott ebben), de a Szövetségi Bűnügyi Hivatal egyik elemzése szerint a „Korán-olvastató”-kampány mintegy 140 esetben szerepet játszott abban, hogy német vagy németországi fiatalok Szíriába vagy Irakba utaztak azzal a céllal, hogy valamilyen szélsőséges szervezethez csatlakozzanak.
A Korán-osztások, az Olvass! projekt külföldön is népszerűvé vált, először a német nyelvterületeken (Svájc, Ausztria), majd Nagy-Britanniában, Svédországban, Koszovóban, de még Brazíliában is voltak ilyen programok. A német hatóságok most azt is remélik a rajtütéstől, hogy kiderülnek pénzügyi részletek is, mert idáig már több mint két millió példány került kiosztásra. A helyzetüket nehezíti, hogy napjainkra a szervezet valódi transznacionális szerveződéssé vált. A Koránokat Lengyelországban nyomtatták, az adományokat gyűjtő alapítvány Svédországban működött, a Koránok megrendelője egy leicesteri brit cég volt.
Fotó: Getty Images/Christian Charisius
A német dzsihád
A közvélemény számára az ébresztőt Robert Baum halála jelentette. A Solingenből származó fiatalember az Iszlám Állam propagandavideóján, 2014 januárjában robbantotta fel magát Szíriában. A német hatóságok egyre intenzívebben kezdtek foglalkozni azokkal a német önkéntesekkel, akik egyre nagyobb számban vettek részt a szíriai polgárháborúban, elsősorban a dzsihadisták oldalán. 2014 közepére már mintegy 300 személyt tartottak nyilván, egy év múlva már majdnem a duplájukat.
A német hatóságok rendkívül transzparens módon, a legtöbb információt nyilvánosságra hozták szövetségi és tagállami szinten is. Innen tudjuk, hogy az önkéntesek 90 százaléka városokban élt, 89 százalékuk férfi és az átlagéletkoruk 26,5 év.
Németországban a 80 milliós lakosságból mintegy 4,6 millió állampolgár vallja magát muszlimnak. Ebből az Alkotmányvédelmi Hivatal mintegy 9200 személyt tart nyilván, mint a konzervatív szalafita irányzat tagját. Ez még nem azt jelenti, hogy potenciálisan ennyi szélsőséges elem van közöttük, mert becslések szerint csak mintegy ezren vannak olyanok, akik erőszakos cselekményt is hajlandóak elkövetni vagy már követtek el.
A német hátterű dzsihadisták élettörténetei változatos képet tárnak elénk, vannak, akik életüket vesztették a harcokban, és vannak, akik hazatértek és bíróság előtt állnak. Kerim Marc B. (Németországban a gyanúsítottak vezetéknevét nem hozzák nyilvánosságra a hatóságok) egy 23 éves düsseldorfi fiatal, aki Szíriában csatlakozott az Iszlám Államhoz, majd miután repeszt kapott a lábába, visszatért Németországba. Az ügyészség 16 rendbeli emberöléssel vádolja, de Kerim állítja, hogy nem ölt embert. Vallomása szerint a róla készült kalasnyikovos fotó csak a pózolás kedvéért készült, és frontvonalra nem engedték, mert nem tudott arabul, és egyébként is „túl kövér volt, hogy harcoljon”.
Bár Kerim Marc B. esetén még akár nevethetnénk is, az esetek gyakran halállal végződnek. Philip (24) és Ben Gerhardt (20) átlagos német testvérpár, átlagos tanulmányi eredményekkel, színészi és művészeti ambíciókkal. 2014-ben Philip hazatér berlini tanulmányaiból, hamarosan követi testvére is, majd egy ismerős révén megismerkednek az iszlámmal, és áttérnek. Néhány családi ebéd felett eltöltött beszélgetés jelzi csak az elvált édesapa számára, hogy gyermekeinek új vallása van, új dolgok foglalkoztatják, de nem tud érdemben beleszólni az életükbe. 2014 októberében aztán a testvérek kölcsönkérik édesapjuk BMW-jét mondván nyaralni mennek, a volt feleség másnap sírva telefonál, hogy a gyerekek Szíriába indulnak. Egy gyors telefon és a fiúk megnyugtatják apjukat, hogy Bécsben vannak, az autót vigye haza, majd jelentkeznek. Még néhány telefonbeszélgetés és videóüzenet jelzi a fiatalok útját és életét Szíriában, majd 2015 március óta semmi.
