A berlini Kertész Imre-archívum megnyitásáról közölt beszámolót szombaton a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német lap “A Nobel-díjat csak iróniával lehet elviselni” címmel.
A FAZ szerzője, Andreas Kilb beszámolójában kifejtette: Kertész, aki műveiben “összekötötte Kafka szemléletét Auschwitz és Buchenwald tapasztalatával”, a csütörtöki, felolvasással egybekötött ünnepség végén igen nehezen állt fel kerekesszékéből, hogy egy biccentéssel kifejezze köszönetét a közönségnek.
“Aki látta (a 83 éves írót), nem tudta elkerülni, hogy feltegye magában a kérdést, vajon ez az utolsó nyilvános fellépése volt-e” – jegyezte meg az újságíró.
A rendezvényen Kertész Imre 2002-ben és 2003-ban keletkezett naplóbejegyzéseiből hangzottak el részletek. Ebben az időszakban a Nobel-díjjal és a Felszámolás című regény befejezésével két olyan esemény történt az író életében, amelyek örömet szereztek neki, de meg is rendítették, mindebből pedig “a harag, a mizantrópia és a gyengédség” egyedül Kertész Imrére jellemző keveréke állt elő. Az irodalmi Nobel-díjat például csak iróniával elviselhető abszurditásként írta le naplójában – áll a FAZ cikkében.
A magyar író több mint egy évtizede Berlinben él, és a város sokkal inkább emlékezteti gyermekkora Budapestjére, mint a mai Budapest. “Ez az ő köszönete”, pedig “mi tartozunk köszönettel” – írta Andreas Kilb.
Kertész Imre munkásságának dokumentumaiból a Berlini Művészeti Akadémián hoztak létre archívumot. Ebben őrzik egyebek mellett a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért és a K. dosszié című kötetek, valamint számos esszé és beszéd kéziratát, továbbá az író 1961 óta vezetett naplóit, 1988 óta keletkezett levelezését.
A Spiegelben is
Kertész pár napja a Der Spiegel című hetilapnak nyilatkozott szintén abból az alkalomból, hogy megnyílt a harmincötezer oldalnyi összeállítás tartalmazó, tudományos kutatásokat szolgáló archívum.
Kertész szerint „jó kezekbe került” az életműve. Arra a kérdésre, hogy miért Németországban helyezte el iratanyagát, elmondta: „Úgy érzem, itt jobban megértenek, mint a hazámban, Magyarországon. Ott a legnagyobb jóakarattal sem lehetne úgy megőrizni az anyagot, mint Berlinben, ahol évek óta élek.”
Beszélt arról is, hogy nem akar több könyvet kiadni, és visszavonulásának nem Parkinson-kórja az oka. „Nem szeretnék már írni. Az életmű, amely oly szorosan kötődik a holokauszthoz, számomra lezárult. Ha sikerült, ha nem.”
