Nagyvilág
andersen-eskuvo-3(1024x768).png ()

Esküvő – dán módra [Andersen blog]

Sarkadi Dorottya
Sarkadi Dorottya

2011. 09. 06. 12:38

Mojn mindenkinek! Következzék életem első lagzi tudósítása egyenesen Dániából!

Korábban a témában:

A mojn sok mindent jelent, többek között, hogy: szia, viszlát, jó napot.

2 napja érkeztem, amikor fogadó családomtól meghívást kaptam: tartsak velük augusztus 13-án egy hamisítatlan dán lakodalomba. Ez az invitálás újabb bizonyítéka volt annak, hogy egyenlő félként tekintenek rám. A meghívás délután 2 órára szólt, a Padborg városkában lévő Bov templomba (ha valaki hiányolná a polgári esküvőt, az már korábban megvolt). Mi, vagyis Anja, Michael, Laura, Agnes és én a vőlegény oldaláról érkeztünk, „családtagként”, aki nem más, mint az anyuka, Anja fiútestvére!

Az ifjú párt, vagyis Malenét és Robertet nem sorolnám a hirtelen elhatározásból házasodók közé, hiszen már 3 közös gyermek boldog szülei. Egyébként ez egyáltalán nem ritka itt, hogy 1-2 gyerek után kötik össze az életüket…

Amint megszólalt a zene az apró templomban, a menyasszony és a vőlegény bevonultak, én pedig máris feladatot kaptam. A 2 tréfás kedvében lévő gyermek az ölembe dobta az énekes könyvet. Először azt sem tudtam hol az eleje a könyvnek, nemhogy megtaláljam az oldalt és az ének számát. Ezek után jött a legviccesebb rész, próbáltam olyan énekhangot kiadni, ami teljesen el tud vegyülni, így már foglalkozhattam a nyelvtörő gyakorlatokkal…

Ha valaki azt hinné egy vagy két dallal mindez letudva, ki kell ábrándítanom!

Egy kis ízelítő, az egyik dán énekből:

Til bryllups fest så dejlig, er med som vennepar
for os ja rigtig fredelig, er sommer bryllup klar,
vi fandt det fine tøj, og siger pøj-pøj-pøj,
syng bare med i bedste stil, der står en del på spil.

A szertartás után kifelé menet a templomból, két sorban felsorakoztak Robert barátai, kollégái:

A fehér ruhába öltözöttek, kezükben egy fából készült tárggyal: tejtermékkészítők, az egyen mezben lévők, kézilabdás csapattársak.

Az első helyszínt követte a második. A família és én autóba pattantunk, és meg sem álltunk Bolderslev városáig. Az autóban megkérdeztem, hogy hová sietünk ennyire, és a többiek miért nem jönnek? Kiderült, mi lettünk megbízva azzal a nemes hagyománnyal, ami ilyenkor szokás. Az újdonsült házasok otthonában, mindent, ami az esküvő előtti időből származik szétszerelnek, kiszórnak, kiöntenek, vajjal bekenik az ablakot, ilyenkor a wc papír is konfettiként szolgál. Vagyis mindennek, ami a házasság előtti időből érkezett, mennie kell, hogy legyen helye az új „közös”-nek. Ebben az esetben különösen mókás volt, mert nem tipikus friss házasokról volt szó. De én így is csak álltam megdöbbenve, mint aki nem hisz a saját szemének…szegény Malene és Robert biztos tudta, hogy ez is benne lesz a forgatókönyvben, de nem hittem volna, hogy ilyen „borzasztó” lesz a végeredmény:

andersen esküvő 1 ()

Dolgunk végeztével, már suhantunk is a parti helyszínéül választott középiskolába, ami Krusa városában van. Az iskolához tartozó kollégiumban volt a szállásunk.

Itt ért utol a végzet, nyelvek kavalkádja várt rám. Amit a dánokról tudni érdemes, kevés olyan ember van közöttük, aki nem beszél az anyanyelve mellett németül vagy angolul. Az én esetemben az utóbbi a nyerő. Ehhez képest mégis az egyik leglelkesebb asztaltársam egy olyan rokon volt, aki egyik felében lengyel, a másikban német. Több mint tíz éve került be a családba, de lehetetlen küldetésnek deklarálta a dán nyelvet.

Időközben a könyvtárban kávé, tea, sütemény és torta várta a meghívottakat. Igencsak meglepődtem, hogy az asztalon ott volt az esküvői torta. Kicsit fordítottnak éreztem az étkezés menetét…később felfedeztem, hogy minderre miért volt szükség: a vacsora körülbelül négy óra múlva érkezett meg, így a násznép éppen nem halt éhen…

andersen esküvő 2 ()

Ezután átmentünk a tornateremben felállított asztalokhoz, megpillantottam a menüt: Foretter: Lakseruller, Salater: Salat m. forskellige dressinger og flutes, Hovedretter: Helstegt pattegris m.flodekartofler. Desserter: Islagkage, Natmad: Grillpolser. Finnyás ember lévén, féltem a vacsorától, hogy lesz-e vajon olyan, amit megeszek…

andersen esküvő 3 ()

Odáig voltam az örömtől, hogy nekem is csináltak névkártyát. Aranyosak, mert az r betűvel küzdenek a nevemben beszéd közben, az i-ről meg már nem is beszélek, leírva legtöbbször y lesz belőle. Az r betűről azt hallottam, hogy csak az a dán tudja kimondani, aki valamilyen másik nyelvet is tanult az anyanyelvén kívül, mert ha nem, egyszerűen képtelen kiejteni.

Miután mindenki elfoglalta a helyét, az immáron már férj hasznos információkat osztott meg a vendégsereggel, (körülbelül 100 ember) merre van a vészkijárat, a wc, a dohányzórész. Közben köszönet a feleségnek a gyermekekért, a szülők beszélnek a felségről és a férjről is. Újabb dalok is előkerültek, a legkülönfélébb módokon: szív alakú papíron, papirusztekercsnek álcázva, csak a nők énekelnek a székre felállva, majd ugyanezt a férfiak.

Jól „megénekeltetik” az embert mielőtt jönnének a számomra értelmezhetetlen fogások.

Az ivászathoz viszont már az első pillanatokban hozzáfognak és kiabálják, hogy egészségedre mindez dánul: skal, akkor mindenkinek kutya kötelessége inni! A legnépszerűbb a sör, majd ezt követi a fehér és a vörösbor.

Gondolom nem meglepő, hogy megannyi skal után felmerült a kérdés, hogyan mondják magyarul? Az essedrétől elkezdve az egészsegdrén keresztül volt ott minden, később megállapodtunk: maradunk a cheersnél! Ha már a magyar nyelv előkerült, lelkes angolul alig beszélő szomszédom az asztalnál bevetette, hogy miről is vagyunk mi híresek a világon.

Íme:

1.)   paprika
2.)   Lánchíd
3.)   szexfilmek

A harmadiknak bármit el tudtam volna képzelni, de ennél a szónál megakadt a torkomon a Bacardi kóla.

Mielőtt azt gondolnánk, mindenhez alkoholt isznak, tévedés! Rengeteg tejet isznak, például amikor lasagne volt a vacsora, ahhoz is! A legelképesztőbb ételekkel együtt tudják fogyasztani, mintha csak vizet innának!

Az est folyamán a feleségnek meg kellett mutatnia a harisnyakötőjét, amit mi általában arra használunk, hogy valami kék is legyen rajtunk, a régi babona szerint. (új, régi, kék) Ahogy hallottam a bevállalósabb esküvőkön előfordult, hogy a férj lábára átkerült. Méghozzá a legegyszerűbb módon: letolta a nadrágját és felvette.

Ha a férj vagy a feleség feláll az asztaltól, az ellenkező nem megrohamozza az ott maradt félt: szabad „csókot lopni”.

Hála istennek a nyelv okozta ijedelemnek, nem volt alapja. Az előétel: lazacos tortilla volt, egy kis ráksalátával, majd egy ropogósra sütött fél malac gördült be, amihez besamelles krumpli volt, saláták tömkelegével. Desszertnek sacher torta érkezett, de ahogy láttam addigra már mindenki tele volt, így nem volt nagy sikere.

Vacsora után, elérkezett az idő az első közös tánchoz, amit elég sajátos módon adnak elő a dánok. A pár ajándékba kap két darab falécet amelyre, mindkettőjük lábméretének megfelelő lábbeli van rögzítve. Miután felcsatolták, kezdődhet a TÁNC:

A buli hajnal négyig tartott, közben a grillkolbászkákat is elpusztítottuk.

Életem egyik legjobb esküvője volt, ahol mindenki összeszedte apró nyelvtudását, még ha csak annyi erejéig, hogy megkérdezze, hogy ízlett az étel, és nem fázok-e vagy lenne-e kedvem táncolni.

A Facebookot továbbra is csak ajánlani tudom annak, aki még több fotóra, érdekességre lenne kiéhezve!

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.