Nagyvilág
Repulo(1)(1024x768).png (andersen, )

Belibbenésem Dániába [Andersen blog]

Sarkadi Dorottya
Sarkadi Dorottya

2011. 08. 24. 16:37

"Tipikus" történet a repülős helyfoglalásról, átszállás okozta izgalmak, és végül arról, hogyan vetettem be lebilincselő mosolyomat.

Korábban a témában:

Megérkezésem történetének „kicsomagolása” előtt szeretnék visszaugrani indulásom napjára.

Fodrásznál voltam, mert csinos frizurával akartam megjelenni, illetve az is benne volt, hogy ki tudja, ezek a szolgáltatások itt mennyibe kerülnek. Talán a sors fintora volt, hogy kedvenc fodrászomnak épp a repülő vészkijárata mellett lévő ülésekről tartottam élménybeszámolót. Amit erről tudni érdemes: általában plusz költségért cserébe bárki választhatja az itt kialakított nagyobb lábteret, viszont ha nem mindegyik lett elfoglalva, szabad a vásár… (Fapados légitársaságokra gondolok.) Egy ilyen lehetőséget kihasználva már utaztam itt… Miután vészkijáratról van szó, semmi nem lehet az ülés alatt, az ölünkben, nem takarózhatunk a kabátunkkal, ha éppen fáznánk. Ez még mind rendben lenne, de miután elkezdtem fürkészni a körülöttem lévő dolgokat, egy „légi katasztrófa esetén” – dokumentumot látva, szemeim tágra meredtek: mit kell tenni a vészkijárat ajtajával, a gumi csúszdával. Ilyen esetben azt sem tudnám, hogy fiú vagyok-e vagy lány, nem hogy tudjam hogy kell ésszerűen viselkedni… Ha most megkérdezném, hogy kedves olvasó, mit gondolsz, hová szólt a Budapestről Koppenhágába tartó repülőre megváltott helyjegyem? A válaszom: pontosan, a vészkijárat mellé!

Ebben a parányi országban meglepő módon 92 repülőtér van. Egyébként Dánia fővárosában található az ország legnagyobb repülőtere (neve: Kastrup, mint nálunk Ferihegy), ami egyben Észak-Európa legforgalmasabb légi csomópontja is. Mivel főhadiszállásom nem Koppenhágában, hanem Sonderborgban van, nekem is részem volt az átszállásos izgalmakban.

Kicsit görcsbe ugrott gyomorral láttam hozzá az átszálláshoz, ennek oka: soha nem volt még benne részem, főleg nem egyedül. Mindezt csak fokozta, hogy egy olyan reptéren kell megtennem, ahol azelőtt még életemben nem jártam. Kilépve a gépbő, mintha egy városba csöppentem volna, mindenfelé üzletek, kávézók, mozgólépcsők, de táblák, hogy merre találom a bőröndjeimet, semerre nem mutattak. Szerencsémre egy magyar nagymama épp hazahozta unokáit, így az ő segítségével felfedeztem a futószalagon árván szaladgáló bőröndjeimet. Az információs tábla megtalálása után azon gondolkodtam, hogy fog négy óra gyorsan eltelni, mire felfedeztem, hogy három terminál van a reptéren, és nem ott kell becsekkolnom a másik gépre, ahová érkeztem. Közel két órás bolyongás után sikerült kiderítenem, hogy a Cimber Sterling légitársasága két terminálon is megtalálható, de mivel én belföldön repülök tovább, az egyesre kell eljutnom. Persze, hogy ezzel tisztába legyek, bejártam Tolnát-Baranyát…

Az egyes terminálon szinte egy olimpiai bajnok “győzelmével” ballagtam a check in pult felé, amikor a kedves reptéri dolgozó üdvözölt Dániában, majd megkérdezte, miért csak húsz kilogrammnak megfelelő poggyászjegyet vásároltam(harmincegyet nyomtak összesen a bőröndjeim). Hirtelen nem jutottam szóhoz, valami rémlett, hogy néztem a jegyen a súlyokat, de végül elővettem az egymillió dolláros vigyoromat, elmondtam, hogy most járok először az országban, így egy ejnye-bejnyével megúsztam.

Ha legközelebb sem figyelek oda, már 800 dán koronám fogja bánni, ami cca. 30 000 forint!

A „tipi-tapi” ellenőrzésre ezek után már reszkető lábakkal érkeztem. A rendszer „komolysága” ugyanolyannak tűnt, mint bárhol máshol. Az övemet és az órámat levetették rólam, majd jót derülve 2003-as útlevélképemen tovább engedtek. Közben sms-en keresztül a dán család érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Értesítettek, hogy az egyik barátjuk ugyanezzel a géppel megy Sonderborgba, keresni fog, ő pilóta egyenruhában van, így nekem egyszerűbb lesz megtalálni őt. Ez így is lett, majd miután jól elbeszélgettük a hátralévő időt, beszálláshoz készülődtünk. Kilépve a terminál ajtaján mintha egy magángépet pillantottam volna meg. Egyszerre volt izgalmas, még sosem utaztam cca. 45 személyes géppel, és félelmetes is.

Repülő (andersen, )

Az időjárás nem sok jót ígért, szakadt az eső, de mivel egy olyan pilóta ült mellettem, aki még a repülőgép-szerelő is volt hajdanán, nyugodtan hajtottam álomra a fejem. Negyven percnyi utazás után a lábam Sonderborgban ért földet, ahol fogadó családom már izgatottan várta érkezésem.

Még több kép és nyalánkság a Facebookon!

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Image: 73861991, Demeter Szil·rddal, a Petıfi Irodalmi M˙zeum ˙j igazgatÛj·val beszÈlgett¸nk. Interj˙., Place: Budapest, Hungary, License: Rights managed, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.