Ezen a napon immár 224. napja volt Belgium igazi kormány nélkül: a tavaly júniusi választások óta mindmáig ügyvezető kabinet látja el a legszükségesebb teendőket, miközben a holland nyelvű flamand, illetve a franciaajkú vallon pártok képviselői végeláthatatlan és meddő tárgyalásokat folytatnak egymással arról, milyen közös platformon lehetne politikai felhatalmazással bíró kormányt alakítani Belgiumban.
A flamand-vallon feszültségek alapja az, hogy a mind gazdagabb Flandria egyre kevésbé hajlandó saját adóbevételeinek jelentős részét a fejletlenebb Vallónia támogatására fordítani, így megerősödtek azok a flamand pártok, amelyek a tartományok egymástól való eltávolodását, függetlenedését követelik. A tavaly június óta legerősebbnek számító flamand párt az önálló Flandria megteremtését tekinti távlati céljának. Ezt lépcsőzetesen akarja megvalósítani, és olyan államreformot követel, amely utat nyithat ennek a folyamatnak. A vallon pártok ezt a törekvést igyekeznek fékezni.
Külön vita tárgya Brüsszel, amely többségében franciaajkú, de hivatalosan kétnyelvű, és önálló államigazgatási egységet képez Flandria és Vallónia között. A Brüsszel környéki települések hivatalosan Flandriához tartoznak, de közülük többnek jelentős a vallon lakossága, miközben a flamandok a “Flandriában flamandul” jelszavát hangoztatva igyekeznek nyelvhasználati, illetve egyéb jellegű intézkedésekkel elvágni az ott élő vallonok kapcsolódását saját népközösségükhöz.
A vasárnapi tüntetést a politikai életben ismeretlen, magukat pártoktól függetlennek mondó fiatalok szervezték. A demonstráción elhangzott jelszavak tanúsága szerint “szégyenletesnek” tartják, hogy még mindig nincs kormánya Belgiumnak. A szónokok “nyílt és tisztességes párbeszédet” követeltek a két népközösség pártjai között.
