Az amerikai hadsereg után a brit fegyveres erők is egyre több kínos váddal kénytelenek szembenézni az iraki fogvatartottakkal szemben tanúsított bánásmódjuk miatt. November elején kétszáz korábbi fogoly indított eljárást ellenük egy londoni bíróságon, melynek során nemcsak azt szeretnék bebizonyítani, hogy embertelenül bántak velük, vagy megkínozták őket, hanem azt is, hogy ezeket a bűnöket fogvatartóik rendszerszerűen követték el, és nem egyedi esetek voltak. Ügyvédeik szerint erre képi és videóbizonyítékok is vannak, és az ő állításaikat támasztja alá az a nemrég nyilvánosságra került, kihallgatótisztek számára írt kézikönyv is, amely több ponton is megsérti a Genfi Egyezményt. Emberjogi szervezetek ezért egy vizsgálóbizottság felállítását követelik a kormánytól.
A több mint kétszáz irakit 2003 szeptembere és 2007 áprilisa között tartották fogva, és hallgatták ki egy Bászra környéki börtönben, melyet egyik ügyvédjük egyszerűen csak a brit Abu Graibnak nevezett. Elmondásuk szerint a foglyok éheztetésnek, alvásmegvonásnak voltak kitéve, és gyakran megverték vagy harminc órán keresztül térdepeltették őket. Néhányuk szexuális megaláztatásról és elektromos sokkolók használatáról is beszámolt, és voltak akiket napokig egy egynégyzetméteres cellában tartottak fogva. Ügyvédeik szerint ezeket rengeteg videófelvétel támasztja alá, melyeket maguk a kihallgatótisztek készítettek. Az egyiken, melyen a bászrai brit bázis elleni támadással kapcsolatban hallgattak ki egy embert, az látható, hogy a kihallgatótisztek a fogoly arcába üvöltenek, miközben ő arról panaszkodik, hogy nem hagyják aludni, és két napja nem evett. A videó végén összekötözik a kezét, majd a hüvelykujjainál fogva végigvonszolják a folyosón. Ügyvédje szerint ezután még meg is verték: az első ütések hangja jól hallatszik a felvétel végén.
Az utóbbi öt évben ez már a sokadik eset, hogy hasonló vádakkal kell szembenéznie a brit hadseregnek. A legismertebb ezek közül Baha Mousa ügye volt. Az iraki hotel-recepcióst 2003-ban tartóztatták le, majd hat társával együtt egy brit bázisra szállították, ahol megverték. Két nappal később Bahát holtan találták, az orvosszakértői vélemény pedig kilencvenhárom különböző sérülést talált a testén, melyek „hozzájárultak a halálához”. Három évvel később hét katonát állítottak bíróság elé az esettel kapcsolatban, de csak egyet ítéltek el. Donald Payne tizedes bűnösnek vallotta magát embertelen bánásmód vádjában, ezzel ő lett az első olyan brit katona, aki elismerte, hogy háborús bűnt követett el.
A többiek ellen bizonyítékok hiányában ejtették a vádakat, az ügyben eljáró bíró szerint azért, mert a katonák és feljebbvalóik falaztak egymásnak. 2008-ban a hadsereg már saját maga is vizsgálódott a katonái viselkedése miatt, azonban ez a vizsgálat csak hat ügyet érintett, és arra az eredményre jutott, hogy ezek elszigetelt esetek voltak. Idén aztán a Védelmi Minisztérium kénytelen volt beismerni, hogy vannak még olyan ügyek, melyek alapján brit katonák iraki állampolgárok meggyilkolásával gyanúsíthatóak. Az egyik ilyen esetben például egy helikopter fedélzetéről rúgtak a halálba egy embert, míg két másik civil fogvatartás közben halt meg.
Kitek Kód:
A Védelmi Minisztériummal ellentétben sokan azt gondolják, hogy ezek nem voltak elszigetelt esetek. Szerintük a jogsértések rendszerszerűen történtek, az azokban résztvevő katonák pedig sokszor csak parancsot hajtottak végre, vagy a kiképzésük során tanultaknak megfelelően jártak el. Ezt támasztják alá azok a Guardian birtokába jutott kézikönyvek is, melyek az irakban szolgáló „taktikai kihallgatásokat” végző katonáknak íródtak, és melyeket a bászrai börtönben is alkalmazták. Jogászok szerint ezeknek több pontja is megsérti a Genfi Egyezményben foglaltakat, amely tiltja a fizikai és szellemi kényszer alkalmazását a foglyokkal szemben.
A kézikönyvek azt tanácsolják a kihallgatótiszteknek, hogy a fogvatartottakat megaláztatásoknak tegyék ki, valamint félelmet, bizonytalanságot, szorongást és kimerültséget idézzenek elő bennük, és arra is adnak tippeket, hogy mindezt milyen módon érjék el. Az egyik irat például azt ajánlja nekik, hogy vetkőztessék meztelenre a foglyokat, és hagyják őket meztelenül, ha „nem követik a parancsokat”. Egy másikban az szerepel, hogy a foglyokat kényelmetlen körülmények között kell tartani, és meg kell félemlíteni őket. Egy harmadik pedig arról értekezik, hogy bár egy nap 8 óra alvást kell biztosítani a raboknak, ezt nem muszáj egyhuzamban eltölteniük, ezért megszakítás nélkül csak négy óráig hagyják őket aludni.
További technikák között szerepel még az érzékszervek működésének akadályozása, például a szembekötés. A kihallgatásokat egy veszélyesnek tűnő helyen kellet tartani, mely „hallótávolságon kívül” és a médiától távol esik. Bár a konkrét kínzásokat a kézikönyv nem engedélyezte, és egyelőre annak sincs jele, hogy a britek alkalmazták volna a vízbefojtás imitálását, az ún. „waterboarding-ot”, a foglyokat a kihallgatás előtt „megfelelő állapotba” kellett hozni a fentebb említett módszerekkel. Ráadásul, mint az sok kihallgatott elmondásából kiderül, a kínzás tiltása ellenére gyakran megverték őket. További érdekesség a dokumentumokkal kapcsolatban, hogy jelentős részük már a Baha Mousa perben hozott ítélet után született.
Emberjogi szervezetek most az várják a kormánytól, hogy állítson fel egy vizsgálóbizottságot annak kiderítésére, hogy a börtönökben tanusított embertelen bánásmód mekkora részben volt betudható az egyes katonák hibáinak, illetve mekkora részben volt rendszeresített gyakorlat. Nick Harvey, a fegyveres erők minisztere szerint egy ilyen vizsgálat költséges, és nem tudná megfelelően felderíteni az egyéni sérelmeket. John Donelly, a minisztérium jogi osztályának munkatársa pedig arról beszélt, hogy a vádak egyelőre bizonyítatlanok, és már felállítottak egy független vezetésű csapatot amely minden egyes esetet megvizsgál. Harvey azt azért megjegyezte, hogy egy kormányzati vizsgálóbizottság felállítása nincs teljesen kizárva, amennyiben a saját vizsgálataik során arra utaló jeleket tapasztalnak, hogy a problémák rendszerszerűek voltak. A kormányra mindenesetre most nagy nyomás nehezedik, hiszen mind David Cameron, mind Nick Clegg azt ígérte a tavaszi kampány során, hogy ki fogják vizsgálni a hadsereg által az előző kormány ideje alatt elkövetett jogsértéseket. Az már most biztosan látszik, hogy az amerikai mellett a brit fegyveres erőknek is sok felderítetlen piszkos ügye van még Irakban.
