II. Erzsébetnek minden oka megvolt arra, hogy az 1992-es évére „annus horribilisként” hivatkozzon. Ez a latin kifejezés azt jelenti: borzalmas vagy szörnyű év. Noha korábban is használták ezt a kifejezést, széles körben mégis a királynő tette ismertté, aki az 1992-es évet jellemezte így az egyik beszédében.
A lejtmenet 1989-ben kezdődött a királyi család számára, ekkor derült ki, hogy a királynő egyetlen lánya, Anna hercegnő és férje, Mark Phillips külön utakra lépnek, miközben (az azóta címeitől megfosztott) András és Sarah Ferguson, illetve Károly herceg és Diana hercegné házassága is megromlott. Andrásék szakítását 1992 márciusában jelentették be, majd a nyáron a polcokra került Andrew Morton Diana-könyve is, melyben a hercegné saját szavaival mesélt a boldogtalanságáról, házasságának megromlásáról, továbbá leleplezte Károly herceg és Camilla Parker Bowles viszonyát is.
Miközben a család jó hírét botrányok sora csorbította, a királynőt újabb tragédia érte. Ősszel tűz ütött ki az otthonában, a Windsor-kastélyban. Úgy tudni, a lángok november 20-án csaptak fel II. Erzsébet privát kápolnájában, az épület első emeletén. A renoválás alatt álló helyiségben túl közel került a függönyhöz egy 1000 wattos reflektor, ez lehetett a tűz forrása – ami igen gyorsan tovább terjedt, tekintve, hogy a kastélyban nem voltak modern tűzgátló kapuk, burkolóanyagok vagy tűzoltórendszer, faanyag viszont annál több.
A személyzet, a munkások és a katonák együttes erővel mentették ki az épületből a bútorokat, festményeket, régiségeket és más értékes tárgyakat, ebben András is segédkezett. A lángokkal több mint 200 tűzoltó küzdött 15 órán át, 4500 liter víz fogyott el, mire megfékezték a lángokat. Halálos áldozat nem volt. A tűzesetben száznál is több terem rongálódott meg, ebből 9 teljesen megsemmisült.
– ami mai árfolyammal hozzávetőlegesen 16–25 milliárd forintnak felel meg.
Újabb felháborodás: ki fizesse a restaurálást?
Komoly vitát szült, hogy végül ki állja a több tíz millió fontos javítási költséget. Az épületen nem volt biztosítás, az uralkodók pedig trónra lépésük pillanatában szokás szerint aláírnak egy szerződést a kormánnyal, melyben az összes földet és épületet átengedik – cserébe a kincstártól kapott rendszeres fizetésükért. A kastély tehát jogilag nem a királyi család, hanem a kormány felelőssége, így az adófizetőknek kellett volna állniuk a cechet – ez azonban cseppet sem tetszett a briteknek.
Országos vita alakult ki, a konzervatív kabinet pedig erős politikai nyomás alá került:
Erzsébet végül felismerte, hogy lépnie kell:
