Véleményem szerint nincs komoly jogi relevanciája, hogy az incidens pontosan milyen vizeken történt és annak a víznek milyen a státusza. Jelen esetben azt kell vizsgálni, hogy a halálos áldozatokhoz vezető fegyverhasználat az adott körülmények között mennyire volt jogszerű vagy jogellenes – nyilatkozta lapunknak az incidens kapcsán Lattmann Tamás nemzetközi jogász.
„Nem számít” a nyílt tenger
A nyílt tengeren egy adott állam haditengerészete csak nagyon szűk feltételekkel állíthat meg más államokhoz tartozó civil, kereskedelmi vagy egyéb hajókat (hadihajókat egyáltalán nem). Ugyanakkor a szóban forgó területre nem a nyílt tengerre vonatkozó jogi előírások alkalmazandóak, mert Izrael hivatalosan már több éve – igaz, sok más állam, illetve az ENSZ által is vitatott jogosságú – tengeri blokádot tart fenn a gázai partoknál – emlékeztet a szakértő. Az ilyen helyzetekre vonatkozó, a tengerjogban kialakult szabályok alapján a blokádot fenntartó államoknak joguk van a blokádon áthaladni kívánó hajókat ellenőrizni – mondta a szakértő. Cél, hogy ne juthasson át se hadianyag, se semmi más, ami a fegyveres konfliktusban valamelyik félnek az előnyére szolgálhat.
A jelen vitában Izrael állam érvelése jelentős részben a blokád létére épül. Az alap helyzet ezek szerint nem az, hogy Izrael ezeket a hajókat a nyílt tengeren „megtámadta”, hanem hogy a blokád végrehajtásának ellenőrzése miatt arra szólította fel őket, hogy kíséret mellett hajózzanak egy kikötőbe, ahol ellenőrizték volna a hajó rakományát.
Izraeli haditengerészek a haifai kikötőben, amint a segélyflotta elleni hadműveletre készülődnek május 29-én (fotó: MTI/EPA)
3 éve blokád alatt
Izrael szigorú büntetőintézkedéseket tart érvényben a Gázai övezet ellen azóta, hogy a Hamasz radikális palesztin szervezet 2007 júniusában kizárólagos irányítása alá vonta a területsávot. A büntetőintézkedések szerint oda csak az emberi élethez feltétlenül szükséges áruk juthatnak be. A Földközi-tenger partján húzódó, 362 négyzetkilométer területű övezetben másfél millió palesztin zsúfolódik össze. A népsűrűség a világon az egyik legnagyobb, több mint 4000 fő négyzetkilométerenként. A lakosság több mint 80 százaléka külföldi segélyből él, amelyet az ENSZ juttat be a területre. A lakosok több mint fele a szegénységi küszöb alatt tengődik, az aktív korú népesség 40 százaléka munkanélküli. A területnek nincsenek természeti forrásai, gyakorlatilag nincs ipara, és krónikus vízhiánnyal küzd.
Habár az ügy részleteiről nagyon sok mindent nem tudunk, annyi bizonyos, hogy a hajókon utazó személyek nagy többsége nem tényleges segélyszervezeti alkalmazott vagy önkéntes volt, hanem politikai aktivista. Maga a küldetést szervező csoport sem elismert segélyszervezet, hanem a „Szabadságot Gázának” nevű politikai csoport, ráadásul maga a művelet is, saját maguk által is beismerten politikai célokat szolgált. Ezzel nyilvánvalóan az izraeli haditengerészet is tisztában volt, éppen ezért jelezte napokkal előtte, hogy nem fogja őket engedély nélkül átengedni. Amikor a hat hajó nem volt hajlandó együttműködni, akkor az izraeli kommandósok helikopteren leszálltak a török flottila fedélzetére.
Az izraeli hadsereg által készített infrakamerás felvételek alapján úgy tűnik, hogy paintball fegyver jelenik meg valamelyik ember kezében, a sötét hajófedélzeten a dulakodás közben az izraeli kommandó bizonyára nehezen állapíthatta meg, hogy milyen típusú fegyvert fogtak rájuk. Időközben kiderült, hogy azt ők maguk vitték a fedélzetre, amit az egyik katonától a dulakodás során vettek el, ám ez arra utal, hogy izraeli oldalon az emberélet kioltására alkalmas eszközök alkalmazásának szándéka a kezdetekkor még nem volt meg.
A blokád jogosságát nem vizsgálják
Akárhogy is történt, a haláleseteket ki kell vizsgálni, de ennek a vizsgálatnak várhatóan nem lesz tárgya, hogy Izrael jogosan tartja-e fenn a tengeri blokádot – nyilatkozta Lattmann Tamás. Az ENSZ szerint az izraeli blokád teljes mértékben jogellenes, de ennek véleménye szerint nincs jogi relevanciája a konkrét halálesetek kivizsgálása szempontjából.
A BT kedden közzétett, óvatos fogalmazású hivatalos elnöki nyilatkozatában Izraelt kimondottan az akció miatt általában nem ítélte el, viszont bírálta azokat a cselekményeket, amelyek a gázai segélyflottilla elleni izraeli támadás során emberéleteket követeltek, és gyors, tárgyilagos, hiteles, illetve átlátható vizsgálatot követelt az ügyben.
Lattmann Tamás szerint a nyilatkozat szövege az egész gázai övezet problémájára utal, nem csak az incidensre, amiből arra lehet következtetni, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács maga is erősen bizonytalan a konkrét esemény megítélésében. Az ügy bonyolultságát éppen az adja, hogy a katonai műveletre olyan körülmények között került sor, amelyek miatt utólag nagyon nehéz lesz egyéni felelősséget megállapítani. Kérdés az, hogy az ENSZ BT nyilatkozatát az ügyben követi-e majd kötelező érvényű határozat.
Az események láncolata
Vasárnap, május 30.
16.00 – Egy, a ciprusi felségvizek közelében összegyűlt, hat hajóból álló flottilla elindul Gáza felé. A járművek a következők: a török Mavi Marmara utasszállító hajó (amelyet az IHH iszlám jótékonysági szervezet bérelt ki és amely a hajóraj mintegy 700 utasából 581-et szállít a fedélzetén), a görög Eleftheri Meszogejo teherszállító és Szfendoni személyszállító hajó, a kiribati lobogó alatt hajózó Defne Y teherszállító, valamint az amerikai zászló alatt közlekedő Challenger-1 és Challenger-11 hajó.
20.00 – Egy tucatnyi izraeli hadihajó, köztük a Szaar 5 osztályú Lahav korvett, útnak indult Haifa és Asdod kikötőjéből, hogy a segélykonvojt elfogja a nemzetközi vizeken.
Hétfő, május 31.
03.00 – Nemzetközi vizeken, Haifától mintegy 120 kilométerre nyugatra a külföldi hajóskapitányok figyelmen kívül hagyják a hangosbemondókon angolul közölt felszólítást, hogy forduljanak vissza, különben Asdodba kísérik őket. A rohamcsónakokon érkező, vagy helikopterekről leereszkedő kommandósok megkezdik a vízi járművek fedélzetére történő behatolást.
A hatból öt hajót kevés személyi sérülés árán, gyorsan ellenőrzésük alá vonnak, noha az aktivisták hangosan tiltakoznak a velük szemben alkalmazott bánásmód ellen.
A Mavi Marmarán azonban rosszra fordulnak a dolgok. A rossz tervezés vagy az akció rossz kivitelezése miatt az izraeli tengerészgyalogosoknak a fedélzetre érkező első maroknyi csoportját gyorsan körbeveszi a botokkal és esetleg késekkel is felfegyverkezett túlerő.
Izraeli források szerint a gyors hajófoglalásnak indult akció túszdrámába torkollott: a tömegoszlató eszközökkel és festéklövedékekkel felszerelt kommandósokat a padlóra teperték és lefegyverezték, s azok már az életükért rettegtek. Néhányan közülük a vízbe vetették magukat. Mások előrántották a lábukra szíjazott, vészhelyzet esetére magukkal hozott pisztolyukat. Rövid időn belül 9 aktivista – többségében törökök – életét veszíti.
05.00 – A Mavi Marmara végül az izraeliek kezére kerül, megkezdődik a magyarázkodás. A katonák azt állítják, hogy elsőként őket vették tűz alá. Mint mondják, a tüntetők talán a fedélzetre érkező első tengerészgyalogosoktól szereztek fegyvert. A túlélőket azonban őrizetben, a világtól elzárva tartják, így nem egyértelmű, hogy mi is történt a felső fedélzeten.
14.00 – A hajók izraeli ellenőrzés alatt egymás után megérkeznek Asdodba, ahol az utasokat kihallgatásra partra szállítják. Néhányukat sebesülésekkel kezelik. Mivel telefonjaikat elveszik, az ő verziójukat az eseményekkel kapcsolatban nem hallgathatja meg a külvilág.
16.00 – Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, miután kétszer is változtat útitervén, lerövidíti kanadai látogatását, és felhívja az Egyesült Államok elnökét, Barack Obamát, hogy lemondja a keddre tervezett fehér házi találkozót.
Kedd, június 1.
02.00-tól – A flottillával érkezett több tucat aktivistát kitoloncoltatás céljából a Tel-Aviv közelében található Ben-Gurion nemzetközi repülőtér elkülönítő központjába szállítanak. A kitoloncoltatás egész nap tart.
22.00 – Az izraeli kormány az összes fogva tartott palesztin aktivista kiutasításáról döntött, ez egyben szabadon engedésüket is jelenti.
