Nagyvilág

Bukásra ítélt a szudáni ENSZ-művelet

Nevetséges dolognak tartja a mostani nemzetközi beavatkozást Bíró Gáspár, aki hat éven keresztül az ENSZ speciális emberi jogi jelentéstevőjeként dolgozott Szudánban a kilencvenes évek közepén. Szerinte a nemzetközi szervezet fegyveresei nem lesznek képesek megoldani a konfliktust, melynek okai több évtizeddel ezelőttre nyúlnak vissza.

Röviden

Egyhangúlag jóváhagyta az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT), hogy 26 ezer békefenntartó teljesítsen szolgálatot a polgárháború sújtotta nyugat-szudáni Darfúr tartományban, ahol évek óta tart a polgárháború. Az öldöklésnek eddig mintegy 200 ezren estek áldozatul, mintegy kétmillió ember pedig otthona elhagyására kényszerült.

Melyek voltak az indító okai ennek a helyzetnek, mi vezetett idáig?

1993-ban, mint az ENSZ speciális emberi jogi jelentéstevője, figyelmeztettem a szervezet emberi jogi bizottságát, hogy nagy baj van. Erre akkor senki nem reagált. Amikor Szudánban elkezdtem dolgozni, kértem, hogy vigyenek el Darfurba. Erre mindig azt mondták, hogy nem, mert ott annyira bizonytalan a helyzet, hogy nem tudják garantálni a biztonságomat. Ezt el is hittem nekik. Finoman fogalmazva a helyzet már akkor nagyon képlékeny volt. Jelentéseimmel visszatértem a dologra 1996-97-ben, ismét nem követte reakció a figyelmeztetéseimet. Most pedig látjuk a hírekben, hogy mi van.

Mi tartott ennyi ideig az ENSZ-nek?

Nyilván a nemzetközi közvélemény nyomása játszotta a főszerepet a jelenlegi akcióban. A sajtóhírek arról szólnak, hogy ez a konfliktus 2002-2003-ban tört ki. Ez nem igaz, ez régebbi ügy, ami már 30-40 éve kezdődött, és alapvetően a legelőkről és a vízről szól. A Szahara terjed déli irányba, és azok a szabad nomád törzsek, akik a sivatag mezsgyéin, Darfur északi részén éltek, rákényszerültek arra, hogy délebbre vonuljanak. Ez már számos konfliktust kirobbantott a múltban, de ezek lokális törzsi ellentétekk maradtak, a törzsfőnökök megoldották őket. Érdekes, hogy 2002-2003-ban a szudáni kormányzat ebben részt vállalt, nevezetesen úgy, hogy felfegyverezte a dzsandzsavíd milíciákat, ezek aztán teljes pusztításba kezdtek a területen. Senki nem tudja igazán, hogy miért volt érdeke a kormánynak ez a lépés. Még csak vallásilag sem lehet elhelyezni a konfliktust, mert itt muzulmánok háborúznak muzulmánok ellen.

Esetleg etnikai okokra vezethető vissza?

Ez sem állja meg a helyét. Ezen elmélet szerint a konfliktus arról szól, hogy az északi arab törzsek nekimentek a déli fekete törzseknek. Egyébként számos elmélet látott most napvilágot, az egyik természetesen az olajról szól, mégpedig hogy Darfurban is vannak olajlelőhelyek. Ezzel magyarázzák azt, hogy a kormány szerepet vállalt a konfliktusban. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a konfliktus legalább 30-40 éve tart.

Milyen forgatókönyvek lehetnek most?

A 26 ezer főt kitevő ENSZ békefenntartói egység odaküldése teljesen nevetséges. Szudán önmagában egyharmad európányi terület. Ezen belül Darfur tartomány körülbelül Franciaországnak felel meg. Az Afrikai Uniónak voltak már régebben próbálkozásai, ezek teljesen csődöt mondtak. Nem is tudom elképzelni, hogy ez a 26 ezer ember hogyan tudna ekkora területen bármit is elérni. Nem is beszélve az időjárási viszonyokról. Arra már afrikai obsitosok figyelmeztettek, hogy európai ember számára elviselhetetlen a környék: napközben 45 fok van árnyékban, éjszaka akár mínusz kettő fokig is lehűl a hőmérséklet. Ezt valahogy túl kell élni. Az ott működő segélyszervezetek egy-két havonta cserélik a személyzetet, mert egyszerűen nem bírják elviselni a körülményeket. Ehhez hozzá kell adni azt, hogy a dzsandzsavíd milícia jól fel van fegyverezve, nagyon mozgékony, soha nem lehet tudni, honnan, mikor vagy éppen miért támadnak éppen. Summázva: ez az egész békefenntartó művelet teljesen abnormális.

Lehet, hogy az ENSZ is tudja, ez nem megoldás a kialakult helyzetre?

Szerintem pontosan tudják – ha megkérdeztek katonai szakértőket. Szigorúan katonai szempontból már most azt lehet mondani, hogy bukott művelet.

Milyen megoldás létezhet akkor?

Nagyon egyszerű a helyzet: meg kell bízni a helyi törzsfőket, hogy egyezzenek meg. Az elmúlt több évszázadban ezt jó párszor megtették már. Az északi állattartó nomád törzseknek végül is jogos a követelése, vízhez kell jutniuk valahogy. A fehér ember megjelenése előtt is sikerült az ilyen jellegű konfliktusokat megoldani, ezért nem teljesen világos, hogy a szudáni kormány miért avatkozott bele ebbe az egészbe. Amikor Afrikáról beszélünk, minden viszonylagos. Tudjuk azt, hogy Csád és Szudán nyugati szomszédai beavatkoztak ebbe a konfliktusba. Itt most területi, törzsi viták vannak. Az lenne a legjobb, ha a kormányzat kivonulna az egészből, és hagyná a törzseket egyezkedni. Egy nemzetközi beavatkozás egészen biztosan nem segít.

Nemcsak a szudáni, hanem a világ több más konfliktusának hátteréről is olvashat a FigyelőNet hamarosan induló Válságtérkép mellékletében. Magyarázatok, térképek, beszámolók, linkek egy helyen.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik