A szerdai, mindenképpen kompromisszumként értékelhető megegyezés lényege, hogy 50 százalékos Gazprom-részesedéssel közös vegyesvállalatot hoznak létre, RosUkrEnergo néven, mely a következő öt évben a Gazpromtól köbméterenként 230 dollárért vásárolt földgázt továbbadja Ukrajnának 95 dollárért.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy az oroszok a cég birtoklásán keresztül, annak arányában hozzájárulnak az ukránok hirtelen ötszörösére emelt költségeihez, másrészt azonban az újonnan alapított cég vesztesége könnyen eltűnhet, ha Türkmenisztánból szerez olajat. Hiába jelentette be ugyanis az ukrán miniszterelnök nemrég, hogy országa 40 milliárd köbméter földgáz megvásárlásáról kötött egyezséget Türkmenisztánnal, a Gazprom már korábban növelte megrendelését a türkmén féltől, így gyakorlatilag elhappolták a földgázt Ukrajna elől. A türkmén földgáz 50-60 dolláros ára pedig azt jelenti, az új vegyesvállalat nem csupán költséget termelhet; ha ebből a szállítmányból látják el Ukrajnát, azzal kompenzálhatják ráfordításaikat.
Csökkent a bizalom
Az egyezség másik lényeges pontja, hogy a Gazprom ezer köbméterenként és száz kilométerenként 1,60 dollár tranzitdíjat fizet Ukrajnának az eddigi 1,09 dollár helyett, ami abból a szempontból, hogy végre tisztázódott, a piaci körülményekhez igazodott az egymásra utalt függőségi rendszerből kialakult viszony, leginkább az Európai Uniónak kedvez. Van is mit javítani az orosz–ukrán konfliktus uniós megítélésén, hiszen elemzők szerint azzal, hogy január elsején Putyin elzárta a csapokat, túl messzire ment. Nem csupán azért, mert az uniós országok körében megrendült a bizalom a keletről jövő gáz eladója iránt, de felhívta az európai közvélemény és a politikusok figyelmét a kontinens oroszfüggőségére, akkor, amikor még a Gazprom is teljes mértékben uniós vevőinek megrendeléseitől függ.
Az orosz olajóriás forgalma ráadásul igen érzékenyen érinti kenyéradó gazdáját is, hiszen mint arra Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezetője az InfoRadiónak adott nyilatkozatában rámutatott, a Gazprom adóbefizetése az orosz költségvetés 20-25 százalékát jelenti.
Ukrán öröm
A Gazprom (és ezen keresztül Putyin) presztízscsökkenése mellett fontos leszögezni, hogy az orosz elnök alig került közelebb eredeti tervéhez: bár a vegyesvállalaton keresztül megvetették lábukat Ukrajnában, amiből a későbbiekben lehet még tovább építkezni, nem sikerült megvásárolniuk az ukrán gázvezetéket.
Mindez megmagyarázza, hogy ukrán elemzők szerint az egyezség – ami közelebb áll az ukrán célhoz, mint az oroszhoz – valójában vereség Moszkva számára. „Oroszország nem tudta megnyerni ezt a mérkőzést. Úgy értem, világos, hogy Oroszország erősebb, mint Ukrajna, hogy az övé az energiaforrás, és hogy Ukrajna valójában nem független az erőforrásokat tekintve, de Oroszország nem tudta érvényesíteni az akaratát” – mondta Olekszander Dergacsev független ukrán szakértő.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
