Harmincas éveink második felében járó budapesti házaspár vagyunk, túl rengeteg vetélésen és csalódáson. Béranyaprogramot tervezünk, melyre megkaptuk már a jogosultságot is. Régóta keresünk valakit, akivel ebben együttműködhetnénk, és hozzásegítene minket azon vágyunkhoz, hogy családdá válhassunk. Mi rugalmasak vagyunk, de az egészségügyi intézmény elvárása, hogy légy egészséges, 40 év alatti, aki már szült, és nem volt egynél több császára. Amennyiben komoly szándékkal rendelkezel, nagyon várjuk megkeresésed.
Rövid kutakodás után tengernyi ehhez hasonló felhívást lehet találni a különböző internetes fórumokon, ahol olyan emberek gyűlnek össze, akik béranya segítségével váltanák valóra álmukat, hogy saját gyerekük legyen. Olyan hirdetéseket is találni szép számmal, amikben nők ajánlják fel a gyermektelen pároknak, hogy kihordják a gyereküket.
Szívesen segítenék olyan párnak, akik nagyon régóta vágynak gyermekre, de valamiért mégsem érkezik meg hozzájuk a baba. Problémamentes terhességeim és szüléseim voltak, mindkét gyermekem időre született. Nem dohányzom, nem iszom, nincsen vele született betegségem nekem sem és a gyermekeiknek sem. Leinformálható, becsületes család vagyunk, ez lenne nekem az első béranyaságom.
Sziasztok. 30-as éveimbem járó kisgyermekes anyuka vagyok. Szívesen segítenék olyan párnak akinek sajnos nem lehet gyermeke. Olyan pár keressen aki tudja, hogy mit szeretne. Csak komoly szándékkal keress. Tapasztalatom van, akár saját petesejttel is vállalom. Keress, hogy valóra váljon az álmod.
Sziasztok. Szívesen vállalok béranyaságot. Tapasztalatom van már e téren. Szívesen segítek mindenben. Beszéljünk emailben, ott minden részletet elmondok.
A sort hosszan lehetne folytatni, de ebből is látható, dacára annak, hogy Magyarországon a béranyaság nem engedélyezett, akadnak, akik ezt a megoldást választják, választanák.
Az eljárás szabályozása országonként eltérő. Van, ahol a béranyaság minden formája tiltott, és komolyan szankcionálható, máshol komplett iparág épül rá. Utóbbira a két legismertebb példa sokáig India és Thaiföld volt, de a múltban ezekben az országokban olyan súlyos visszaélések történtek, hogy az elmúlt években szigorú szabályokat hoztak a jelenség visszaszorítására. Mindez azonban az európai párokat nem befolyásolja, hiszen a kontinensen is találni országokat, ahol a szülők legálisan fogadhatnak béranyát. Bár Magyarország nem tartozik közéjük, a kilencvenes években nálunk is volt törekvés arra, hogy enyhítsék a törvényt, és a dajkaanyaságot majdnem sikerült is törvénybe iktatni.
Magyarország és a dajkaanyaság
Amit béranyaságnak nevezünk, leginkább egy üzleti megállapodásra hasonlít: a genetikai szülők és a béranya között nem kell fennállnia semmilyen kapcsolatnak, még csak ismerniük sem kell egymást. Miután a két fél – akár ügynökségi segítséggel – kapcsolatba kerül, megállapodnak arról, hogy a béranya pénzért kihordja a szülők gyermekét. Ahol az ügymenet legális, ott szerződést is kötnek a felek, ami – mint látni fogjuk – kulcsfontosságú lehet.
Ezzel szemben a dajkaanyaság lényege az önzetlen segítségnyújtás, vagyis a dajkaanya – aki az egyik szülő hozzátartozója kell, hogy legyen – szívességből hordja ki a gyereket. A dajkaanyaság engedélyezése Magyarországon is terítéken volt, az 1997-es egészségügyi törvény azt a formáját legalizálta volna, amelynél a megtermékenyített petesejt a kívánságszülőtől származik, a dajkaanyának pedig közeli hozzátartozónak kellett volna lennie. A tervek szerint 2000-ben hatályba lépő rendelkezéseket azonban az 1998-as kormányváltás elsodorta. A dajkaanyaság intézményét szakmai és etikai kifogások is érték, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is ellene emelt szót, mondván,
a béranyaság törést hoz létre a genetikus, a kihordási és a felnevelési szülőség között, és sérti a gyermek jogait.
Legutóbb 2005-ben voltak próbálkozások a szabályozás enyhítésére, de azokat lesöpörték.
Ráfázhat, aki itthon próbálkozik
Ahogy említettük, a tiltás ellenére idehaza is sokakat foglalkoztat a béranyaság. Dr. Illés Blanka családjogász arról beszélt lapunknak, hogy noha évente több pár keresi meg ilyen jellegű tanácsadás céljából, amikor értesülnek arról, hogy illegális, a legtöbben azonnal letesznek róla.
Két alapvető büntetőjogi tényállás érvényes Magyarországon a béranyasággal kapcsolatban:
- a családjog megsértése
- és az emberi test tiltott felhasználása.
Ezek is további kategóriákra bonthatók a büntető törvénykönyv alapján, és aki bármelyiket megszegi, legkevesebb egy, legfeljebb öt évig tartó szabadságvesztésre számíthat. Ezen felül halmazatként okirathamisítás vagy embercsempészet is szóba jöhet, ha megpróbálja külföldről – útlevél híján titokban – áthozni a határon a csecsemőt.
Ez egyébként sem egyszerű folyamat, és csak egy szegmense annak, mennyire nehéz titokban tartani azt, ha valaki olyan gyereket akar felnevelni, akit béranya hozott világra. Egyrészt ott van a pár közvetlen környezete, a szomszédok és a kollégák, akiknek feltűnik, ha egyik napról a másikra megjelenik a háznál egy kisbaba.
És ott van a gyámhivatali eljárás, hiszen a szülő nő valahogyan örökbe kell, hogy adja a gyermeket. Furcsa lenne arra hivatkozni, hogy »Megcsalt a férjem, egy másik nőtől lett gyermeke, de én annyira megbocsátottam neki, hogy még örökbe is fogadom a másik nő gyerekét«. Ráadásul egy apasági-anyasági vizsgálat kimutatja, hogy genetikailag nem a szülő nő a gyermek anyja, tehát letagadhatatlan, hogy béranyaságból származik a gyermek
– magyarázza Illés Blanka.
Még nagyobb probléma kerekedhet, ha valamelyik fél nem tartja magát a megállapodáshoz. A konfliktusok pedig úgy eldurvulhatnak, hogy ahol nem tudják magukat szerződéssel bebiztosítani a felek, életek mehetnek tönkre.
A béranyaság egyik fő kockázata ez. Ahol legális, például az Amerikai Egyesült Államok több tagállamában, ott 30-40 oldalas szerződések oldalakon keresztül tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek védik mind a genetikai szülőket, mind a béranyát. Ahol illegális, a felek nem tudnak szerződést kötni – nem gyártanak okirati bizonyítékot sem az elkövetett bűncselekményről, tehát semmilyen jogvédelmük nincs.
Zsarolhatók lesznek
Bár pontos statisztikák értelemszerűen nincsenek, valószínűsíthető, hogy a legtöbbször az okozza a gondot, hogy a béranya nem hajlandó lemondani a gyermekről, akit a szíve alatt hordott. Mindegy, hogy ezt anyai ösztönből vagy anyagi számításból teszi, ha nincs hivatalos megállapodás, nemcsak arra van lehetősége, hogy megszegje az egyezséget, de arra is, hogy hosszú ideig a szülők nyakára járjon.
Ha az anya mégsem adja át a gyermeket, akkor az apától tartásdíjat követelhet, és meg is fogja kapni, hiszen egy apasági perben ki fog derülni, hogy genetikailag ki az apa, és a jövedelme 20 százaléknak megfelelő havi tartásdíj megfizetésére fogják kötelezni
– mondja Illés Blanka, hozzátéve, az is megeshet, hogy a béranya egyre több pénzt kér, majd folyamatosan visszajár, akár évente beállít és kér még pár millió forintot a gyermeket nevelő szülőktől. Tanácsadásai során ezért azt szokta mondani a hozzá fordulóknak:
Persze a szóbeli megállapodást felrúghatják a genetikai szülők is. A béranyaságot jellemzően olyan nők vállalják, akiknek pénzre van szükségük, a legtöbbször komoly összegekre, és ha nem kapják meg (és akár gyermek is rajtuk marad, például mert valamilyen veleszületett rendellenesség miatt a pár „nem tart rá igényt”), az számukra kezelhetetlen helyzetet okozhat. Ilyen esetben pedig legfeljebb annyit tehetnek, hogy tartásdíjat követelnek a genetikai apától, ami azonban nem oldja meg a problémáikat.
Kiút vagy tévút?
Sokféle egészségügyi oka lehet annak, hogy egy pár képtelen gyermeket világra hozni, és sokan szeretnék elkerülni az örökbefogadást, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyermekük az ő biológiai leszármazottjuk legyen. Nem beszélve azokról a meleg párokról, akiknél kizárt, hogy közös gyermekük legyen, és az örökbefogadási listákon is – ahol eleve csak egyedülállóként szerepelhetnek – megelőzik őket a családosok.
Nem hanyagolható el az a szempont, hogy a vérségi kötelék még mindig nagyon fontos, és nem csak a tradicionális társadalmakban. Máig sok családban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a gyermek hasonlítson a szüleire, vigye tovább a család genetikai örökségét. Az örökbefogadás másról szól: a gondoskodni vágyásról, egy már megszületett gyermek befogadásáról. Szép és önzetlen gesztus, amiben nincs semmiféle genetikai önzés. De sokan nem csak a gondoskodást látják a gyermeknevelésben
– ezt már Sándor Judit, a CEU tanára, Bioetikai és Jogi Központjának vezetője mondta lapunknak. És bár a béranyasággal ellentétben a dajkaanyaság célja nem a profit, hanem a családi segítségnyújtás, tapasztalatai szerint még ettől is jobbára idegenkedünk, mondván, az anyaság nem megosztható.
A szakértő leszögezi, nincs jogunk elítélni azokat a szülőpárokat, akik, ha tehetnék, a béranyaságot választanák, de vannak olyan etikai határok, amelyeket nem szabad átlépni. Mint fogalmazott:
A cél nem szentesítheti az eszközt. Nem akarhatok minden áron anya lenni, ha ez más nők kizsákmányolásához vagy kihasználásához vezet, vagy ha perrel veszem ki a csecsemőt a kezükből.
A CEU bioetikusa hangsúlyozza, hogy sem az in vitro kezelésekre járó párokat, sem a gyermekteleneket nem szabad, hogy diszkrimináció vagy társadalmi kirekesztés érje. Ironikus módon szerinte itthon a kormány családtámogatási politikája is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki a béranyaságot fontolgassa. Például, ha egy család a CSOK vagy más állami támogatás miatt vállalkozik több gyermekre, de az első születése közben egészségügyi komplikáció miatt az anya méhét el kell távolítani, felvetődhetne, hogy a további gyermekek megszületéséhez béranya segítségét vegyék igénybe, ha erre volna jogi lehetőség. Ebben az esetben nyilván – részben legalábbis biztosan – anyagi okból folyamodnának ehhez az eljáráshoz.
Minél távolabb van egymástól a kihordó anya és az anyaságra vállalkozó nő, illetőleg a felnevelő szülők, annál több etikai probléma adódhat, kezdve a szülés programozásától a kizsákmányoláson át addig, hogy a szülőanyának nincs lehetősége arra, hogy a későbbiekben láthassa a megszületendő gyermeket felcseperedni. Ez teljesen idegenné teszi ezt a szolgáltatást, és mind a béranyát, mind a gyermeket tárgyiasítja. Ha viszont egy adott országon belül, a kapcsolat fenntartásával történne a dajkaterhesség, akkor már nem csak szolgáltatás jellegű lenne az eljárás
– mondja Sándor Judit.
Külföldön várnak minket
Az említett jogi és etikai akadályok ellenére Magyarországon is sokan vannak, akik érdeklődnek a dajkaanyaság és a béranyaság iránt, és nem is kell messze menniük ezért. Európában is akad nem egy olyan ország, ahol nemcsak legális az eljárás, de az egyes klinikák olyan szolgáltatásokat is nyújtanak, amelyek kiküszöbölik az átveréseket. Ezekbe rendszerint beletartozik az anyagi kompenzáció, a béranya lemondása a gyermekről és a nyílt örökbefogadás is.
Ukrajna a laza szabályozása miatt népszerű a gyermektelen párok körében, a világ minden tájáról érkeznek oda béranyát kereső párok. Ez akkor is reflektorfénybe került, amikor a koronavírus-járvány miatt 51 újszülött ragadt az országban, mert a beutazási korlátozások miatt a genetikai szülők nem tudtak értük menni.
Egy ungvári klinika úgy hivatkozik magára mint a legjobb választásra szlovák és magyar párok számára. A kívánságszülőknek biztosítják a magyar nyelvű kapcsolattartást, és kiemelik, hogy a klinika mindössze 30 kilométerre van a magyar határtól, így a távolság sem lehet akadály. Még a megfelelő béranyát is segítenek kiválasztani a a gyermekre vágyó szülőknek, az érdeklődőknek pedig különböző csomagokat kínálnak az olcsó kezelésektől kezdve olyan plusz szolgáltatásokig, mint a sofőr és az elhelyezés ötcsillagos szállodában.
Egy cseh klinika szintén magyar nyelven hirdeti, hogy indokolt esetben a meddőségi problémákat béranya alkalmazásával is tudják orvosolni. Itt a kívánságszülőknek maguknak kell gondoskodniuk a béranyáról, a cseh törvények ugyanis nem teszik lehetővé, hogy az intézmények béranyákat közvetítsenek ki.
Grúzia szintén paradicsomnak számít azon párok számára, akik harmadik fél bevonásával oldanák meg a gyermekáldást. Egy tbiliszi intézet magyar nyelvű honlappal várja az érdeklődőket, pár kattintás után pedig az is kiderül, hogy afféle franchise-hálózatként jelen vannak Afrika, Ázsia és Dél-Amerika több országában. A klinikán készségesen válaszoltak lapunk kérdéseire. Elmondásuk szerint leginkább angol nyelvterületű országokból, Angliából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából, valamint Svédországból és Lengyelországból járnak hozzájuk béranyát fogadó párok, míg Magyarországról évente átlagosan alig több mint tízen keresik fel őket.
A kezelések ára 30 ezer dollártól kezdődik, a felső határ pedig 60 ezer körül van. Az árakat nagyrészt az befolyásolja, hogy a szülőpár rendelkezik-e saját petesejttel, vagy donorra van szükségük, és az is plusz költségekkel járhat, ha nem áll rendelkezésre saját spermium. A kívánságszülőknek segítenek a megfelelő béranya kiválasztásában, és nem titkolják, hogy bár vannak olyan nők, akik tényleg csak segíteni szeretnének, a béranyák elsöprő többségét a pénz motiválja.
Mindezek ellenére a klinika munkatársa szerint a béranyasághoz való hozzáállás az utóbbi években egyre jobb Grúziában. Ehhez hozzájárulnak a profi körülmények, és a vitás ügyek számának minimalizálása is, aminek köszönhetően a legtöbb béranya és szülő pozitívan nyilatkozik az eljárásról, ami nyitottabbá és bátrabbá tesz mindenkit.
Kérdeztük azt is, hogy össze tudnának-e bennünket kötni a velük kapcsolatban álló magyar párokkal vagy béranyákkal, de mint írták, mindenki kategorikusan elzárkózik attól, hogy újságíróval beszéljen, amit leginkább azzal lehet magyarázni, hogy Grúziával ellentétben Magyarországon a béranyaság tilos. Ezt pedig csak alátámasztja az, hogy hiába kerestük a cikk elején szereplő hirdetések feladóit, a mai napig nem kaptunk választ egyiküktől sem.
Illusztráció: Csóti Rebeka / 24.hu
