Közélet

Karanténnapló koronavírus-járvány idején – 7–10. nap

Nem győzhet le minket a szorongás. Az elfoglaltság fontos, innen nézve különösen hasznos a digitális oktatás. A városban, ahol lakom, mindenkinek szerzett szájmaszkot az önkormányzat, és azt is megszervezte, hogy ha koronavírusos lesz a gyerekét egyedül nevelő szülő, akkor a távolléte alatt egy óvodában védőfelszerelésben vigyáznak a gyerekre.

Még a cudar idő beköszönte előtt, a hétvégén elültettem egyik fiammal közösen egy sárgabarackfát. Két almafa mellé került, azokat tavaly ültettem, és már van rajtuk néhány bimbó, szóval ha nem viszi el a fagy, és ápolom rendesen, akkor idén termés is lesz. Ez tartott vagy fél óráig. Aztán le is permeteztem a fákat (vannak szilvafák is, és a héten, ha kicsit melegebb lesz, anyámhoz és apósomékhoz is átmegyek, ott másfajta gyümölcsfák vannak). A gyereknek is jó volt kimozdulni, és lassan meg fogja érteni, milyen fontos a gondozás. Nekem is jó volt kikapcsolni.

A munkámból adódóan napi sok órában jönnek szembe a hírek a koronavírus-járványról, természetes, hogyha valaki ekkora dózisban kapja a katasztrófahíreket a valóságról, ijesztőnek gondolja a helyzetet. Ezt, úgy hiszem, egyelőre még tudom kezelni, de sok embert érthető okból nyomasztanak a körülötte folyó dolgok. Ráadásul többet vagyunk a négy fal között, többet netezünk, és sokan még nem telítődtek, keresik a legújabb fejleményeket az egész világot – egészségügyileg és gazdaságilag, szociálisan is – megfektető kórságról. És hiába vannak a reménykeltő történések (mint az új fertőzöttek számának immár ötödik napja tartó csökkenése Olaszországban, vagy a pardont nem ismerő dél-koreai intézkedések hatására visszaszoruló vírus, vagy hogy megtalálták a magyarországi genomját a vírusnak), de annyi országból érkeznek még hírek a helyzet romlásáról, és amúgy is fogékonyabbak vagyunk a megdöbbentő, bajt jelző hírekre, hogy sokan pánikba eshetnek.

Pláne úgy, hogy cégek, egész szektorok azonnali elbocsátásokkal reagálnak arra, hogy még az optimista becslések szerint is két-három hónapig nulla bevételük lesz. Van, ahol már hatalmas mentőcsomagot dobtak az államok a nehéz helyzetbe került tíz- vagy százezreknek, korábbi bérük nagy részét megkapják az elbocsátottak vagy a gyerekükkel otthon maradók, idehaza ehhez képest egyelőre erőtlen intézkedéseket jelentettek be.

Ráadásul nincs egy fix pont sem, hogy tudnánk, meddig tart ez az állapot. Három hónap múlva elvonul a járvány? A nagy meleg valóban fékezi a terjedést? Vagy ha újra tömegközlekedésre szállhatnak az emberek, ismét utazhatnak külföldre, megint előjön a kór? Esetleg egészen addig nem leszünk biztonságban, amíg ki nem fejlesztik és tömegessé nem teszik a vírus elleni oltást? De hát az még hosszú idő. A legelső esetben gyors lehet a gazdaság kilábalása, az emberek, akiket most fizetés nélküli szabadságra küldtek vagy elbocsátottak, esetleg a fizetésük egy részéről kénytelenek lemondani, de megőrizhetik a munkahelyüket, szóval ők pár hónap múlva újra elhelyezkedhetnek, visszatérhetnek dolgozni, jön pénz a számlájukra. A legrosszabb, elhúzódó esetben viszont tartós, hatalmas munkanélküliséget szül a járvány.

Tömegesen veszítettük el a biztonságérzetünket. A folyamatos pánik viszont bénítólag hat. Nem lehet hagyni, hogy elhatalmasodjon rajtunk a szorongás.

Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov

Teljesen másként élem meg, ha akár csak autóba ülök, mert be kell vásárolnom magunknak és az otthon maradásra kért szüleinknek, vagy ha játszom a gyerekekkel, megterítünk az ebédhez, jó idő esetén kimegyünk az udvarra, és megint másként, ha leülök a számítógép elé, és híreket olvasok vagy írok. Mivel legalább hosszú hetekig fog tartani az elszeparálódás, ezért hót zicher, hogy árt, ha nem tudunk elszakadni a géptől, hírektől, közösségi oldalaktól. Elég lehet annyi, hogy észben tartjuk: komoly a gond, az otthon maradással, az utcán, üzletekben szájmaszk viselésével, vitaminok szedésével sokat tehetünk azért, hogy egyrészt csökkentsük a saját kockázatainkat, másrészt másoknak se okozzunk bajt mi magunk. Aztán naponta csak kevés időt szánjunk arra, hogy tájékozódjunk.

De a lelki teher elviselésében segítenek önkéntes pszichológusok is. És kollégáim is igyekeznek ötleteket adni, hogy ne csavarodjon be az ember.

Az elfoglaltság fontos gyógyszer

Innen nézve hasznos az is, hogy az úgynevezett digitális oktatás elfoglaltságot jelent. Nem sokat. Naponta 2-3 órát tölt az egyik gyerekem azzal, hogy a tanára online tanácsot ad, feladatot oszt, utána megcsinálja a kölök a feladatot. A másik, Down-szindrómás fiamra jóval kevesebb feladat jut.

Feleségemmel beosztottuk kétórás sávokra, hogy melyikünk van a gyerekekkel, addig a másik itthonról dolgozik – szerencsések vagyunk, hogy van munkánk, és mindketten home office-olhatunk. Azért is szerencsések vagyunk, mert mi vásárolunk a szüleinknek, ezzel óvjuk őket, egyikük viszont nekünk segít azzal, hogy ételt készít számunkra is. Vásárlás: minél ritkábban szeretnénk boltba menni, úgy lőttük be, hogy 5-6 naponta. Tegnap én mentem, két helyi szupermarketben is dolgom volt. Bár nem sokan voltak, de akik igen, azoknak csak a fele viselt maszkot. (Ha nincs maszkja az embernek, mert nincs a boltokban, varrhat magának egy sűrűbb szövésű anyagból, de akár egy sál is megteszi – a semminél ezek is jobbak, ráadásul embertársainkban is tudatosíthatjuk, hogy figyelünk rájuk, mert helyzet van.)

Koronavírusos lesz a szülő, és egyedül neveli a gyerekét? A város segít

Gyömrőn, ahol lakom, a városvezetés jócskán az ország vezetése előtt jár. Ez akkor mutatkozott meg először, amikor a központilag elrendelt iskolabezárással egy időben itt az önkormányzati fenntartású óvodákat és bölcsődét is bezárták, aztán nagyon gyorsan a játszótereket is.

  • Pár napja az önkormányzat beszerzett 1500 szájmaszkot, amelyeket a 80 év feletti lakosoknak kivisznek az önkéntesek, természetesen ingyen.
  • Már több mint 100 önkéntes vállalja emellett azt is, hogy bevásárol az élelmiszerboltokban vagy a gyógyszertárban.
  • Nemsokára 10 ezer maszk is érkezik, azokkal először a 65 év felettieket látják el az önkéntesek.
  • És a lelkükre kötik, hogy maradjanak otthon.
  • Az önkéntesek megadják a telefonszámukat az időseknek, hogy ha gond lenne a jövőben, őket keressék.
  • A többi maszkot pedig ez után önköltséges, nettó 350 forint körüli áron megvásárolhatják a lakosok – egy embernek egy jut. De legalább jut.
  • A napokban egy önkormányzati autó járta a város utcáit hangosbemondóval, azokra az idősekre is gondolva, akik nem neteznek, máshonnan esetleg nem értesültek arról, hogy azzal óvják magukat és a többi lakost, ha otthon maradnak.

Az önkormányzat azt is megszervezte, hogy ha koronavírusos lenne egy olyan szülő, aki egyedül neveli a gyerekét, gyerekeit, akkor a gyerekeire az egyik óvodában gondozók fognak vigyázni, amíg az anya a kórházban lesz. A gondozóknak van hatékony védőfelszerelésük, egy csoportban maximum két gyerek lesz.

Kiemelt kép: Ivándi- Szabó Balázs /24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.