A 24.hu értesülése szerint szeptemberben személyes egyeztetésre hívták a Mátrai Erőmű tulajdonosait és menedzsmentjét az Innovációs és Technológiai Minisztériumba. Forrásaink szerint a tárgyalás kemény hangneme igencsak megviselte Mészáros Lőrinc lányát, Mészáros Beatrixot, a Opus-Global Nyrt. igazgatósági elnökét, akit tavaly az erőmű felügyelőbizottságának elnökévé is megválasztottak.
Bár a találkozóról szóló értesüléseket nem erősítette meg az erőműtulajdonos Opus-Global pr-ját egyengető Wise Advisory Group Kft., úgy tudjuk, hogy a lignitalapú erőmű sorsa a Mészáros-birodalom legkényesebb és legsürgetőbb ügyévé lépett elő. Az elmúlt hetekben, hónapokban egyértelművé vált Mészárosék számára, hogy
Pedig nemrég még nagyszerű biznisznek tűnt a hazai áramelőállítás 20-21 százalékát termelő erőmű megvétele. Miután kivásárolta a német közszolgáltató óriás, az RWE érdekeltségéből cseh partnerével Mészáros Lőrinc tőkealapja, a ragyogó teljesítményre hivatkozva tavaly 11,2 milliárd forintot rántottak ki a cégből.
A méretes osztalék kivételét a pénzügyi egyensúly helyreállításával, valamint azzal indokolták, hogy a cégvezetés várakozása szerint az idén javulnak a piaci körülmények, és kiegyensúlyozott lesz a működés. Jóllehet a mérleg nem festett annyira fényesen. Az áramtermelés és az abból származó bevételek valamelyest elmaradtak az előző évitől, viszont a bevételeket mintegy 7 milliárd forint állami támogatás duzzasztotta, és hasonló méretű egyszeri bevételhez jutott eszközeladásból, köztük a visontai naperőműpark állami visszavásárlásából. Üzemi szinten, az alaptevékenységéből durván 4 milliárd forint vesztesége származott, amit a pénzügyi eredménnyel sikerült 800 millió forint közelébe szelídíteni (a teljes képhez hozzátartozik, hogy a naperőműügylet miatt 1,5 milliárd forint adókedvezményt kellett visszafizetni). Ilyen számsor ismeretében döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy nyugodtan vehetnek ki pénzt a cégből, és az előző években felhalmozott eredménytartalékot meg is kurtították 11,2 milliárd forinttal.
A tekintélyes eredménytartalék a korábbi nyereséges években jött össze, és a német tulajdonosoknak jó okuk is volt gyűjtögetni, az ugyanis régóta tudható, hogy brutális költséggel korszerűsíteni kell Magyarország egyetlen szenes erőművét, különben bezárhatják a boltot:
- A két 100 megawattos blokkot 2021-ig le kell állítani, mert nem felel meg az EU-előírásoknak. Hatékonysága 23-26 százalék körül van, messze elmaradva az elvárt 35-36 százaléktól, még inkább az újonnan épített blokkok 40 százalék feletti értékétől.
- A két 200 megawattnál nagyobb blokk működési engedélye 2025-ig érvényes.
- Ami a távolabbi jövőt illeti, a Mátrai Erőmű műszaki engedélye 2029 végéig szól.
- 2030 után nem fog szenes erőmű termelni Magyarországon – e felől legutóbb Áder János köztársasági elnök biztosította a világot az ENSZ New York-i klímacsúcsán.
Az RWE a kisebbségi tulajdonos állami MVM-mel tervezett is korábban egy 440 megawattos új, lignittüzelésű blokkot, hogy kiváltsa a két legöregebbet. Az akkor 300 milliárd forintosra becsült beruházástól azonban 2010 végén elálltak, a „megváltozott piaci feltételekre”, azaz a csökkenő áramárra és a szigorodó uniós előírások miatt várhatóan elszaladó környezetvédelmi költségekre hivatkozva. Voltak próbálkozások a Mollal együttműködve az erőműben bőven keletkező széndioxid elvezetésére, hasznosítására is, de ezek a projektek ugyancsak elhaltak.
A fejlesztések Mészárosékat ugyancsak foglalkoztatták, nyáron éppen a működési stratégiára, valamint a fejlesztésre vonatkozó eltérő elképzelésekkel indokolták, hogy kivásárolták a cseh társtulajdonos, az EP Power Europe 50 százalékos tulajdonrészét. Forrásaink szerint azonban most már inkább megszabadulnának a Mátra Erőműtől, az ország második legnagyobb áramtermelőjétől. Szerintük az állami tulajdon lehetne a megoldás az erőmű, a durván 2100 alkalmazott és a több ezer közvetett bedolgozó számára. Meghibásodások miatt ki-kimaradó termelésről, tízmilliárdos nagyságrendű veszteségről suttognak ugyanis a piacon, és arról, hogy ha így megy tovább, év végére gond lehet akár a bérek kifizetésével is Visontán. Állítólag a vezetőséget már heti rendszerességgel rántják össze „válságtanácskozásra”.
Megkérdeztük Medveczki Zsoltot, a helyi szakszervezet vezetőjét, tapasztalnak-e vészes előjeleket, és mennyire készítették fel a dolgozókat az erőmű bezárására.
A gazdálkodás most stabil, a fizetés a kollektív szerződés szerinti időben érkezik, szeptemberben a hűségjutalmat és a tizenharmadik havi fizetést is időben kifizették.
– válaszolta a szakszervezeti vezető, aki eddig nem látott okot aggodalomra a fizetések miatt.
Az erőmű öt blokkja közül a két 100 megawattos öreg blokknál jellemző az üzemzavar, és amint említettük, ezeket hamarosan le is kell állítani. A termeléskiesés persze problémát jelent, a meg nem termelt áramot a piacról kell megvennie a Mátrai Erőműnek, hogy eleget tudjon tenni szállítási kötelezettségeinek. Minden erőműtársaságot sújt, hogy sok karbantartó cég tönkrement, így nem egyszerű vállalkozót találni a javításokra. Ez az egyik mellékhatása a rezsicsökkentésnek: az energiatermelők a soványabb bevételek miatt csak végszükség esetén rendelnek munkát, amiből nem tudnak megélni a karbantartók, és mivel elfogytak, a bajban nincs kihez fordulni. Energetikai kivitelező annyira nincs, hogy a Mol háromezer török munkást importál új poliolüzemébe.
Ami a jövőt illeti, Medveczki Zsolt szerint az a széndioxid-kvótától függ. Az utóbbi három évben durván 500 százalékkal drágult, 5-6 euróról 28-ra ment fel a tonnánkénti ár, de járt 30 euró körül is. Ez már kigazdálkodhatatlan szint, Valaska József korábbi igazgatósági elnök már 2013-ban úgy nyilatkozott a HVG-nek, hogy ha a kvótaárak négyről visszaugranának a korábbi, tonnánként 15-20 euró körüli szintre, akkor a Mátrai Erőmű termelését szüneteltetni kellene. Most ennél rosszabb a helyzet.
Az uniós és a hazai energiapolitikai megnyilvánulásokból azt szűrte le a szakszervezet is, hogy nem lesz szenes blokk 2030-tól. Firtattuk, hogy a blokkok leállításával kapcsolatban milyen tájékoztatást kaptak a dolgozók, milyen fejlesztések vannak kilátásban a munkahelyek megőrzésére? Szűkszavú válasza szerint „a hátralevő időszakot jól átgondolt foglalkoztatási és szociális programmal kell kísérni”. Az EU tiltott állami támogatást nem enged, így magyar adóforintokkal elméletileg nem menthetik meg a Mátrai Erőművet. Az áramtermelés biztonságának fenntartása miatt azonban szükség van alaperőműre – hogy miképpen oldják meg a kérdést, annak a Nemzeti Energiastratégiából kellene kiderülnie. A jövőbeni kereteket megszabó dokumentum elkészítésének határideje szeptember elseje volt, de egyelőre nem tették közzé.
A Wise Advisory-tól kapott válasz ugyancsak a Nemzeti Energiastratégiára hivatkozik. A kormány előterjesztése alapján az Országgyűlés feladata – az uniós vállalásoknak megfelelően – a karbonsemleges időszak céldátumának meghatározása. A döntés meghozataláig a Mátrai Erőmű menedzsmentje a párizsi egyezményben elfogadott 2030-as időpontot tartja irányadónak ebben a kérdésben. A társaság tavalyi közgyűlése elfogadta azt a stratégiai tervet, amelynek fókuszában a munkahelyek megőrzése mellett a dekarbonizáció áll.
Ha nem születik más direktíva, a társaság 2030-ig lépcsőzetesen futtatja majd ki lignites blokkjait. A Mátrai Erőmű kieső szénalapú kapacitásait gáz, biomassza, RDF (hulladékhasznosítás) és napenergia felhasználásával biztosítja majd, és a vállalat 2030 után is közel 1000 megawattal járul majd hozzá az ország villamosenergia-felhasználásához.
„Magyarország energiafüggetlenségének megőrzése érdekében a Mátrai Erőmű működésének fenntartása ma nemzetstratégiai érdek. Amennyiben a Mátrai Erőmű nem termelne villamosenergiát, az nemcsak az ellátásbiztonságot veszélyeztetné, hanem tovább növelné az ország importenergia-függőségét, amely összességében aránytalanul nagy terheket róna a lakosságra és az ipari felhasználókra” – szögezték le a válaszban.
Óriási, a jelenlegi 8-9 millió tonna évenkénti felhasználási sebesség mellett több száz évre elegendő lignitkészlet található az erőmű két bányájában. Az Orbán-kormány eddig a bányászat és a szenes erőművek feltámasztásán munkálkodott, ám ez az utóbbi időben háttérbe szorulni látszik. Nem világos, hogy a lignit elfelejtéséről vagy épp ellenkezőleg, karbonsemleges hasznosításáról van-e szó. Utóbbi sem lehetetlen, hiszen ma már technológiák sokasága áll rendelkezésre a széndioxid-kibocsátást nem növelő szénfelhasználásra.
