Kedden, magyar idő szerint hajnal 3 órakor találkozik egymással Donald Trump és Kim Dzsongun egy szingapúri turistaparadicsom luxusszállodájában.
Ha valaki tavaly azt mondta volna, hogy az amerikai elnök és az észak-koreai diktátor 2018 közepén tárgyalóasztalhoz ül, valószínűleg mindenki körberöhögi a bátor jóst. Egy évvel ezelőtt sokkal közelebb álltunk egy világháború kitöréséhez, mint a békeeseményhez: a csúcstalálkozó még ötletfelvetésként is szürreális lett volna.
Nagyot fordult azóta a világ, a hosszú hónapokig egymást ócsárló vezetők már-már baráti hangnemben üzengetnek. De mitől nőtt be Kim Dzsongun feje lágya, és miért enyhült meg vele szemben Trump? Mindkét taktikai nagyágyút más cél vezérli, de azokat csak kéz a kézben tudják érhetik el.
Trump már akkor gyűlölte kollégáját, amikor még nem is volt hatalmon
Az ingatlanmágnás legelőször 1999-ben egy televíziós interjúban beszélt nyilvánosan a Kim-dinasztiáról. Akkor azt mondta, ha ő lenne az elnök, akkor úgy tárgyalna Észak-Koreával, mint egy bolond, mert a világ legnagyobb problémája az atomfegyverek elterjedése.
Trump már 2013-ban is Twitter-függő volt, és akkor is a közösségi oldalon támadta Észak-Koreát, és vele együtt Kínát:
Észak-Korea Kínától függ. Kína könnyen megoldhatná a problémát, ha akarná, de nem tisztelik a vezetőinket.
North Korea is reliant on China. China could solve this problem easily if they wanted to but they have no respect for our leaders.
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) March 30, 2013
Aztán néhány héttel később Barack Obama volt amerikai elnökbe szállt bele, szintén a Twitteren. Azt üzente neki, hogy megjelenhetne már a tévében, és erőfitogtatásba kezdhetne a folyamatos észak-koreai fenyegetésekre válaszolva.
Where is the President? It is time for him to come on TV and show strength against the repeated threats from North Korea — and others.
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) April 12, 2013
Ugyanebben az időszakban történt az is, hogy Dennis Rodman, a Féreg, Kim Dzsongun egyetlen amerikai barátja azt mondta egy showműsorban, hogy Trump el akart menni vele Phenjanba.
Crazy Dennis Rodman is saying I wanted to go to North Korea with him. Never discussed, no interest, last place on Earth I want to go to.
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) May 8, 2014
Kicsi, dagadt rakétaember
Trump egyik legfontosabb kampányígérete volt, hogy leszámol Kim Dzsongun nukleáris fegyverzetével.
A két vezető között elég hamar elszabadultak az indulatok, mert Észak-Korea már három héttel azután ballisztikus rakétát tesztelt, hogy Trumpot beiktatták. Ezt novemberig további 15 kísérlet követte.
Ahogy telt-múlt az idő, az amerikai elnök egyre agresszívabban támadta Kim Dzsongunt, aki cserébe egyre agresszívabban támadta Trumpot.
- 2017. június 30. – Trump a Fehér Házban fogadta Mun Dzsein dél-koreai államfőt, és arról beszélt, a stratégiai türelem ideje lejárt az észak-koreai rezsimmel szemben.
- 2017. július 4. – A Twitteren publikált kirohanásában Trump egy újabb rakétakísérlet után feltette a költői kérdést: „Nincs ennek a srácnak jobb dolga az életben?” Hozzátette, Kína talán véget vethet ennek a nonszensznek.
- 2017. augusztus 8. – Az elnök újságíróknak azt nyilatkozta, olyan tűz és harag zúdul majd Észak-Koreára, amilyet a világ még nem látott. Órákkal később Észak-Korea megfenyegette Amerikát, hogy lerakétázza Guamot.
- 2017. szeptember 17. – Trump rakétaembernek nevezte Kim Dzsongunt, a becenevet pedig hónapokig használta. Kim erre úgy reagált, tűzzel fogja jobb belátásra bírni az elmebeteg, szenilis trottyot.
- 2017. szeptember 19. – Az ENSZ-közgyűlésen tartott beszédében az ingatlanmágnás úgy fogalmazott, hogy a rakétaember öngyilkos merényletet követ el. Észak-Korea szerint olyan volt Trump beszéde, mint a kutyaugatás.
- 2017. november 12. – Kim Dzsongun öregnek nevezte Trumpot, mire ő kicsinek és dagadtnak hívta a diktátort. Hozzátette, nagyon szeretne a barátja lenni, ezen keményen dolgozik, és talán egy napon megtörténik.
A konfliktus november 29-én csúcsosodott ki, amikor Észak-Korea bejelentette, interkontinentális ballisztikus rakétát fejlesztett ki, amivel már elér az amerikai szárazföldig.
Az indulatos szóváltások ezután is folytatódtak, Trump gyermeteg módon azzal kezdte heccelni Kim Dzsongunt, hogy az ő nukleáris gombja nagyobb, 2018 elején pedig határozottan kijelentette, hogy sosem álltak ennyire közel a nukleáris háborúhoz. Az észak-koreai diktátor egyébként csak ritkán állt bele személyesen amerikai kollégájába, és főként az állami lapok hasábjain fogalmazta meg kritikáit és fenyegetéseit.
Mun Dzsein, a kulcsszereplő
A pálfordulásnak semmilyen előjele nem volt, a fordulat sok tényezőnek köszönhető, amelyek között ott van a szerencse is. A legnagyobb érdem talán a közvetítő dél-koreai államfőjé. Ha ő nincs, meglehet, ma már egy háborúról kellene tudósítanunk.
A dél-koreai elnök tulajdonképpen egy éve a mediátor szerepét tölti be Észak-Korea és Amerika között, és a jelek szerint elég sikeres is munkájában.
Kim Dzsongun feltételezhetően Mun Dzsein hatására kezdett el puhulni 2018 februárjában, amikor megegyeztek, hogy a két ország egy zászló alatt versenyez a téli olimpián. Az észak-koreai diktátor innentől – mintha kicserélték volna – kedvesebb üzemmódba váltott, kiküldte az ötkarikás játékokra a húgát, és tárgyalni hívta a béke reményében a dél-koreai elnököt.
Mi több, márciusban mindenki meglepetésre felajánlotta Donald Trumpnak, hogy találkozzanak, és megígérte azt is, hogy felhagy a nukleáris tesztekkel. Az amerikai elnök ezt kisvártatva elfogadta, és hamarosan el is kezdték előkészíteni a csúcstalálkozót.
Kim Dzsongun április 30-án a demilitarizált zónában ölelkezett össze Mun Dzseinnel, és békeszerződés aláírását jelentették be, ami egyben az 1953 óta lezáratlan háború végét is jelentené.
Mun Dzseinnek valójában nem is nagyon volt más választása. Tényleg hajszál választotta el a világot a fegyveres konfliktustól, az észak-koreai nukleáris fegyverzet pedig a közelség miatt őket veszélyezteti a legjobban. Ráadásul Dél-Koreának az sem lett volna megoldás, ha Amerika lerohanja a szomszédot, mert az visszafogott becslések szerint is több százezer emberáldozatot követelt volna.
Mi vezérli őket?
Hogy Kim Dzsongun miért most kezdett el közeledni mindenkihez, annak a szakértők szerint három főbb oka lehet:
- vagy nem bírták el a megszorításokat és összeomlott a gazdaság;
- vagy időt akar nyerni;
- vagy egyszerűen nagyhatalomként akar tetszelegni.
Ami biztos, hogy a Kim családnak örökös vágya volt mindig is, hogy találkozhasson egy amerikai elnökkel. Erről általában sok állami vezető álmodozik, de csak keveseknek jön össze. Egy diktatúrának pedig kiváltképp hatalmas sikert jelentene.
Ami a másik oldalt illeti, Trumpot világ életében az egója vezérelte. A kampányígéreteit eddig mind betartotta, és az észak-koreai probléma sem lóghat ki a sorból.
Ő lesz az első amerikai elnök, aki egy észak-koreai vezérrel ül le tárgyalni. Ezzel biztosan bekerül majd a történelemkönyvekbe, és élete végéig dicsekedhet vele, még ha alapjában véve nem is az ő érdeme az egész. Trump önelégültségét jól mutatja az is, hogy szerinte Nobel-békedíjat kellene kapnia a törekvéseiért.
A találkozó különböző okokból fontos a feleknek, de van egy kirívó értelmezési eltérés köztük, ami a nukleáris leszerelés illeti. Észak-Korea soha egy szóval nem mondta, hogy kidobja a fegyvereit, Trumpnak pedig egyértelmű célja a félsziget atomfegyvermentesítése. Ezt erősíti, hogy Mike Pompeo külügyminiszter hétfőn közölte, az Egyesült Államok csak a teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan nukleáris leszerelést hajnaldó elfogadni megoldásként Észak-Koreától.
Ha jól mennek a dolgok, akkor az is elképzelhető, hogy kétnapos lesz a csúcstalálkozó, sőt, a dél-koreai Joongang Ilbo című lap információi szerint Kim Dzsongun júliusra meghívta Trumpot Phenjanba, és egy harmadik találkozóra is sor kerülhet szeptemberben Washingtonban. Ha viszont a nukleáris leszerelés fogalmában nem sikerül közös nevezőre jutniuk, akkor a keddit jó darabig nem követi újabb találkozó.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta / 24.hu
