Washingtonban kedden összekötötték a kellemeset a hasznossal, és elkezdték rendesen megszívatni a nagy techcégeket.
Korábban már írtunk arról, hogy 2017 végére komoly harc lett abból, hogyan lehetne kicsit visszavágni az eddig körberajongott techmonopóliumok hatalmát. A Facebookot, a Google-t és a Twittert évek óta a demokrácia és a szólásszabadság eszközeként ünneplik az Egyesült Államokban és a világban. Elég csak az arab tavaszra emlékezni, meg arra, hogy egy darabig twitterforradalom néven emlegették ezeket. Azért egy darabig, mert az arab tavasz sikersorozata rövidebb ideig tartott, mint ameddig a nagy techcégek sikersorozata.
2017 nem a lázadás éve, hanem a technológiai rettegésé. Mostanra nem csak arra ébredtünk rá, hogy a szélsőjobb megint elkezdett kimászni a spájzból, de arra is, hogy a Facebooknak iszonyatos hatalma van, és időnként borzasztó hatással van az emberi társadalmakra. És nem csak azért, mert túl sokat nyomkodjuk, és ezért nem beszélünk egymással.
Képzeljük csak el azt, hogy Mark Zuckerberg elindul az amerikai elnökségért. Ez nem is annyira elborult ötlet, ha megnézzük, hogy Zuckerberg az elmúlt pár évben látványosan végigjárta az Egyesült Államok 50 államát, és felvette Obama egyik volt kampánytanácsadóját. Ki tudja majd legyőzni az embert, aki mögött ott áll az egész Facebook a maga teljesen átláthatatlan algoritmusaival és titkos belső önszabályozásával? És kit tudja majd rábírni a Facebookot, hogy ne legyen elfogult Zuckerberggel szemben? Miniszteri rendeletben szabályozzák majd az adható lájkok számát?
A Facebook – és a Google – nemcsak a világ legnagyobb újságja és kiadóvállalata, de a legnagyobb hirdetési oldala is lett, amelyre nem vonatkoznak a helyi törvények, és amely nem nagyon fizet adót sem helyben. Nemrég azt láthattuk Szlovákiában, hogy a cég egyik ártatlan kísérlete, amelyben minden oldaltól származó posztot új fül alá száműztek, szinte tönkrevágta a sajtót. Mondtuk már, hogy a 24-nek például hatszázezer követője van, és részben abból élünk, hogy elérjük-e őket?
Szóval ez volt az egyik megválaszolandó probléma kedden. A másik pedig az, hogy ki szúrta el Hillary Clinton győzelmét. Most már kicsit nehéz elképzelni, de a Trump előtti boldog békeidőkben nem volt egyértelmű, hogy az Egyesült Államok következő elnöke Donald Trump lesz. Sőt, egészen egyértelmű volt, hogy Hillary Clinton lesz az.
Clinton meglepő vereségét máig nem tudta igazán feldolgozni az amerikai baloldal. Mivel azt könnyebb elfogadni, hogy egy külső erő hatására kapott ki, mint azt, hogy egyszerűen
- Elszúrta,
- Rossz jelölt volt,
- És mivel a szavazatok többségét megszerezte, de az elektorokat nem, alapvető matematikai – azaz politikai – hibákat követett el a kampány alatt,
- Illetve, hogy az amerikai választási rendszer egyre eltorzultabban jutalmazza azokat a területeket, ahol az emberek kevésbé akarnak lakni, mint azokat, ahová egyre többen költöznek.
Ezért a választás óta szinte folyamatosa a hibakeresés, ami az oroszokkal szembeni, gyakran a mániáig gerjedő rettegéshez vezet.
Mivel a választás elvesztéséért alapvetően két dolgot okoltak,
- a Facebookot és a Twittert,
- valamint az oroszokat,
nehéz belátni, hogy ne jönne jól ennek a kettőnek az összekapcsolódása, valamint az, hogy kicsit végre meg lehet zabolázni a többnyire megzabolázatlan techóriásokat.
A Facebook a kongresszusi meghallgatáson elismerte, hogy „az orosz kapcsolatokkal rendelkező” posztok egy év alatt összesen akár 126 millió embert is elérhettek. Ez persze valószínűleg a Facebook algoritmusának elérése, és mindenki, aki ebből él, tudja, hogy ennek az embertömegnek a töredéke sem olvasta el ezeket a posztokat. Dévai László kollégám például egy átlagos kedden csinál ehhez hasonló eléréseket.
Az orosz kapcsolatokkal rendelkező felhasználók annyi hirdetést vettek az oldalon, ami tízmillió emberhez is eljuthatott. Összesen háromezer ilyen reklámot adtak eddig át a kongresszusnak.
Az egész meghallgatásban kicsit meglepő volt, hogy hiába kérdeztek alapvetően hatvan feletti szenátorok olyan témáról, amelyhez nem különösebben értenek, a kérdések nagy része jogos és jó volt. Ami túlkapás volt, az nagyrészt politikailag motivált túlkapás volt, mert elhangzottak olyan kérdések is, hogy képes lenne-e Irán vagy éppen Észak-Korea is megcsinálni ugyanezt.
A három nagy techcégtől vezető jogászok válaszoltak, akik a cégek belső vizsgálatait is vezetik. Mivel ez a meghallgatás a cégek számára alapvetően PR-eseménynek számít, a válaszok ritkán voltak izgalmasak.
Azt is érdekes megnézni, hogy az oldalakon terjedő, orosz beavatkozásnak minősített posztok és hirdetések mit szerettek volna elérni. Azt már korábban közölték, hogy a posztok lényege az volt, hogy tovább gerjesszenek olyan témákat, amelyekben az amerikaiak eleve nem értenek egyet – például a muszlimok, a bevándorlás, vagy mondjuk az, hogy megolvasztja-e a lángoló kerozin az acél tartóoszlopokat.
De a Facebbok jogásza most azt is elmondta, hogy rengeteg olyan hirdetés volt, ami konkrétan a választás hitelességét próbálta megkérdőjelezni, ezért valószínűnek tűnik, hogy az orosz trollfarmok célja most sem az lehetett, hogy Donald Trumpot elnökké válasszák, hanem az, hogy a frissen megválasztott Hillary Clinton minél nehezebb helyzetből induljon.
De a cégek mindegyike elismerte, hogy dolgoznak az ehhez hasonló esetek elhárításán. Ami valószínűleg nem fog megtörténni, ismerve a propaganda természetét. Nagyon nehéz ezt a fajta tartalmat kiszűrni a rendszerből, és még nehezebb, ha nem emberek, hanem algoritmusok próbálják meg. Ha pedig emberek próbálják meg, az komoly etikai kérdéseket vet fel.
A Facebookon terjedő kamuhírek és az amerikaiak belső megosztottságának növeléséért pedig valószínűleg még mindig sokkal többet tett mondjuk a Fox News vagy Stephen Colbert, mint Vlagyimir Putyin. De a nagy techcégekkel szembeni izmozás megkezdődött, érdemes lesz megnézni a meccs végét is.
Kiemelt kép: Drew Angerer/Getty Images
