Nagyvilág

Durva brüsszeli cenzúra jöhet, ami senkinek sem jó

A világ 2017 közepére szembesült azzal minden eddiginél nyíltabban, hogy néhány amerikai techcég akkora hatalmat szedett össze, amit már korlátozni is nehéz. A Facebook és a Google alapvetően határozza meg a választási eredményeket. Elég belegondolni abba, mi lenne, ha Mark Zuckerberg elindulna az amerikai választásokon (először mondjuk egy szenátori, aztán talán az elnöki tisztségért), ami meglehet, szerepel is a tervei között. Zuckerberg nemcsak az Egyesült Államok, de még Magyarország reklámpiacának nagy része felett is uralkodik – mégis ki lehetne az, aki hatékonyan tudna vele szemben kampányolni?

Az Egyesült Államok ezekkel a nagy monopóliumokkal nem nagyon tud mit kezdeni. Az elmúlt időszakban talán az Európai Unió tudott ebben az ügyben a legkeményebben fellépni, természetesen Kína mellett, ahol inkább a nemlétező szerzői jogszabályok és a kemény állami cenzúra ver oda a nagy külföldi techcégeknek.

Csak akkor leszünk szabadok, ha Zuckerberg leváltható lesz
Hatalmas problémák vannak az interneten, és jó részükért a Facebook a felelős. Ha meg akarjuk oldalni a politikai gondjainkat, úgy kell kezelnünk a Facebookot, ami: közszolgáltatásként.

Az EU minden más szervezetnél hatékonyabban és keményebben próbálja behajtani azokat az adókat, amiket a nagy techcégek nem hajlandók befizetni. Ez tényleg komoly probléma, hiszen a Google és a Facebook például a magyar hirdetési piac jelentős részét teszi ki, mégis alig fizetnek itthon adót. A legtöbb ilyen nagy cég olyan helyeken telepedik le, ahol nagy adókedvezményeket kap a működésért cserébe. Így nem kell például Magyarországon, Szlovákiában és Németországban adót fizetniük, elég, ha Írországban megteszik. A téma még Jean-Claude Juncker évértékelőjében is előkerült.

Kemény bürokraták

És nemcsak a befizetetlen adókra csap le keményen Brüsszel, hanem a kartellezésre is, akár másokkal csinálják, akár egyedül. A Google nemrég rekordméretű büntetést kapott azért, mert a keresési találatokban előnyben részesítette a saját online áruházait másokéval szemben. A cégnek 2,4 milliárd eurót kell fizetnie, ha a fellebbezése végén döntést hoznak. Ez már egy önmagában is vitatott döntés, mert a büntetés értékeléséhez el kell dönteni, hogy a Google keresője infrastruktúraszerűen működik-e az interneten, vagy egyszerű szolgáltatócégként.

Az Európai Unió ebben az esetben kifejezetten keményen csapott oda. De vannak olyan helyzetek, amikor messze nem ennyire kemény a nagy cégekkel szemben. Hétfőn egy csomó emberi jogi szervezet együtt fordult az Európai Unióhoz egy új tervezett szabályozás miatt.

Ha ez a szabályozás átmegy az EU bonyolult törvényhozási rendszerén, az olyan szintű cenzúrára ad lehetőséget a cégeknek, amire korábban gondolni sem mertek.

A szervezeteknek a készülő szerzői jogi irányelv egy részével van bajuk. Ahhoz, hogy megértsük, mi ezzel a baj, először meg kell értenünk, hogy működik most a szerzői jogok rendszere.

Az olyan nagy online szolgáltatókra, mint a Youtube, bárki tölthet fel tartalmat. Akkor is, ha egy videóban mondjuk olyan zene szól, aminek a szerzői jogai másnál vannak, és a használatára nem kapott engedélyt. Azok a cégek, amelyeknél a szerzői jogok vannak, ezek után szólhatnak a Youtube-nak, hogy szedje le a felvételt, hiszen a feltöltőnek nem volt engedélye a használatára.

A Youtube kivizsgálja az ügyet, majd ha úgy dönt, hogy igaza van a bejelentőnek, leszedi a felvételt. A mostani tervezet ezt a rendszert teljesen megfordítaná. A szerzői jogi szabályozás javaslatának 13-ik paragrafusa szerint minden olyan cégnek kötelező lenne egy automatikus szűrést lehetővé tévő alkalmazást telepítenie, ahová felhasználók is tölthetnek fel tartalmat. Ez pedig majdnem minden cég a Youtube-tól a Facebookon át az összes blogszolgáltatóig.

Automatikus cenzúra

Az automatikus szűrőrendszer bevezetése azt jelentené, hogy ha a felhasználó feltölt valamilyen tartalmat, legyen az videó, hang, kép vagy szöveg, azt a rendszer automatikusan ellenőrzi.

Ha pedig a program azt jelzi, hogy olyan tartalom is szerepel benne, amelyre a feltöltőnek nincs engedélye, automatikusan leveszi azt.

Ennek a gyakorlati problémákon kívül van egy csomó mellékhatása is. Ha olyan tüntetésről töltünk fel videót, ahol zene szólt, simán levehetik például az egész videót. A tervezet ellen már hét tagország – köztük Magyarország – tiltakozott.

Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez a fajta tartalombitorlás árt a zene-, vagy filmiparnak. Nemrég kiderült, hogy az Európai Unió maga rendelt egy kutatást arról, hogy a kalózkodás milyen hatással van a digitális iparra. Ez azért fontos, mert a mostani szerzői jogi szabályozás épp a digitális ipar védelme érdekében vezetné be ezt a durva automatikus cenzúrát.

A megvásárolt jelentést aztán az Európai Bizottság nem hozta nyilvánosságra, az egyik, ilyen ügyekben aktív képviselő kellett ahhoz, hogy valaki előálljon vele. Julia Reda a saját oldalára rakta ki a 300 oldalas kutatást, amelyet a holland Ecorys készített.

Más kellett volna

Az Európai Bizottság valószínűleg azért nem promózta az egészet, mert az derül ki belőle, hogy a premierfilmeken kívül sehol nem lehet kimutatni, hogy a kalózkodásnak érezhető hatása lenne a digitális iparra. Reda szerint a hasonló tárgyú kutatások is erre az eredményre jutottak. Így tehát az automatikus cenzúra nem pörgetné fel automatikusan az ipart is.

Igazából az utóbbi pár évben már egyedül a fogyasztási rendszereken változtató szolgáltatások tudtak tenni valamit az ipar működéséért. Az előfizetéses vagy reklámalapú Spotify mellett az olyan nagy Video on Demand szolgáltatások, mint a Netflix (vagy az erre lassan átálló HBO) lettek sikeresek.

Az az érdekes, hogy ezek a szolgáltatások nagyjából az Apple egyik alapgondolatára épülnek rá.

Egyetlen dolog lehet ugyanis vonzóbb az ingyenességnél: az egyszerűség.

Az Apple egy komplett iparágat tarolt le az iTunes-szal és az iPoddal, amikor a lopás alternatívájaként az egyszerű hozzáférhetőséget kínálta.

A Spotify és a Netflix ugyanezt a rendszert viszi tovább. És ez nemcsak a fogyasztónak jó, aki elérhető áron használhat szolgáltatásokat, hanem az előadóknak is, akik legalább visszakapnak valamennyit a fogyasztóktól. Persze a rendszer nem tökéletes, a Spotify-ra rengeteg zenész panaszkodik, mert keveset fizet a lejátszások után. De olyan megoldás nincs, ami visszavezetne a CD-korszak pénzügyeihez.

Az automatikus cenzúra tehát igazán senkinek nem jó, és az Európai Unió is jobban járt volna, ha az ellenkező irányba indul el, és most is keményen csap oda ahelyett, hogy meghajlik a nagy cégek lobbizása előtt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik