„A doni tragédiáról vagy Trianonról nemcsak hogy lehetne, de kellene is már egy nagyon nagy erejű művészfilmet készíteni” – mondta Röhrig Géza, a Saul fia főszereplője az MTI-nek adott interjúban. Szerinte nem igaz, hogy csak egy zsidó témájú magyar alkotásra vevő a nagyvilág, és bármikor szívét-lelkét beleadná egy másik magyar történelmi tárgyú filmbe. „Minden sejtemben borzongok a magyarok és a zsidók szembeállításától” – jelentette ki.
„Izraelben is utolérte a zsidókat a córesz”
Vasárnap 450 fős díszbemutatót tartottak Tel-Avivban, az izraeli mozik egyébként jövő csütörtöktől vetítik majd a Saul fiát. Röhrig szerint itt „más a fénytörése” a filmnek, egy efféle alkotást az országban csak napjainkban vált lehetségessé bemutatni. „Évtizedekig a Makkabeusok szellemisége uralkodott, és persze sok tekintetben még ma is e hőskultusz a meghatározó. Ha az ötvenes években álltunk volna elő ezzel a filmmel, egészen biztosan meghurcoltak volna bennünket” – mondta.
Röhrig szerint a Saul fia egy újfajta identitás lassankénti meghonosodása miatt vált elfogadhatóvá Izraelben. Régen az ottaniak nem zsidónak, hanem izraelinek vallották magukat, „sőt megtagadták a sápadt diaszpóra zsidót, akit egyetlen szuronyos katona ezrével tudott őrizni a téglagyárban. Ezzel a zsidóval azonosították a holokauszt áldozatait, szemben saját, önvédelemre berendezkedett társadalmukkal” – mondta a színész, hozzátéve, hogy mostanra már elég idő telt el az árnyaltabb értékeléshez.
„Drámai fordulat állt be az elmúlt húsz évben, hisz előzőleg az volt a cionizmus ígérete a világ zsidói felé, hogy ha nem akartok fenyegetettségben élni, akkor gyertek ide, itt maradéktalan biztonságban lesztek. Csakhogy mára Izraelben is utolérte a zsidókat a córesz, és ez óhatatlanul közelebb hozza az izraelieket a világ zsidóságához. Aki ma Izraelbe jön, az elsősorban nem a biztonságáért, hanem egy annál jóval mélyebb kötődés miatt érkezik” – mondta Röhrig.
Nem a holokauszt igazolja Izrael létjogosultságát
Szerinte a film nyomán beindulhat egy tisztázó diskurzus is az izraeli értelmiség jobb- és baloldalán, a holokausztot ugyanis mindkét oldal felhasználja. A baloldal értelmezésében a soá tanulsága, hogy nem szabad kegyetlenül bánni az ellenséggel, hogy kicsit se váljanak olyanná, mint a nácik, a jobboldal viszont azt emeli ki, hogy soha többé nem szabad kicsit sem behódolni a terror előtt, ahogy azt régen tették a nácik előtt.
Azt a feltételezést azonban visszautasította, hogy a holokauszt indokolná Izrael létjogosultságát: „a Biblia népének Jeruzsálemhez való jogához nem kell Auschwitz legitimációja” – mondta. „A kettő nem függ össze, még akkor sem, ha történeti szemszögből nézve az ENSZ nyilván nem szavazta volna meg akkor és úgy az ország megalakítását, ha közvetlen előtte nem ölnek meg hatmillió zsidót Európa szívében” – vélekedett.
