Az OTP kedden napvilágot látott éves jelentésének egyik mondata a bank befektetőin túl az adósainak figyelmére is számot tarthat. Ezen mondat szerint ugyanis a meglévő jelzáloghitel- és fogyasztásihitel-portfólión jelentősen kamatot emelt 2008 4. negyedévében: a devizaalapú jelzáloghiteleknél mintegy 100-150 bázisponttal. Amely így egyik oka a 18 százalékkal megugró nettó kamateredménynek (bár nem az egyetlen, s az OTP által közölt tábla alapján nem is a legjelentősebb).
A jelentésből az is kiderül, hogy 34 százalékkal növelte az OTP a hazánkban elért profitját 2009-ben, 2008-hoz képest (a dinamikus növekedést a leánycégek teljesítménye rontotta le).
Profit és társadalmi érdek
A bank tehát végeredményben a meglevő hitelek kamatainak megemelésével (is) növelte a jövedelmezőségét, egy olyan időszakban, amikor az ügyfelei pénzügyi helyzete jellemzően rosszabbodott (a jelentés szerint a nettó kamatmarzs 0,29 százalékponttal bővült – a kamatmarzs lényegében megfeleltethető az árrésnek, a bankok nagyrészt ebből élnek).
A bank tehát sikeresen bővítette a profitját, ami részvénytársaságként a legfontosabb feladata, ám a társadalmi összhasznosságra gyakorolt hatása nem ennyire egyértelmű – amire persze lehet azt mondani, nem ez a küldetése.
Mindenesetre az ominózus mondat világnézeti mélységű kérdéseket vet föl, ezért a jelenség értékelésére két ismert, gyökeresen eltérő világnézetű közíró-gondolkodót kért föl az fn.hu: a kapitalizmuspárti Bauer Tamás közgazdászt és az antikapitalista eszméket valló Tamás Gáspár Miklós filozófust.
Bauer: gyenge a verseny
Az OTP domináns piacvezető a lakossági szegmensben, így nincs rá a verseny igazán hatással, és ez nem jó – mondta Bauer Tamás. A közgazdász utalt arra, hogy Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején komolyan fölmerült az elnöki és a vezérigazgatói pozíció szétválasztása az OTP-ben (mindkét pozíciót Csányi Sándor tölti be), ám ez a kísérlet kudarcba fulladt.
Az OTP egészen különleges pozícióban van – tette hozzá. A közgazdász megjegyezte: jelen esetben nem egy „csúnya, külföldi multiról”, hanem magyar cégről van szó, magyar menedzsmenttel, s szerinte a külföldi bankokat kellene jobban a lakossági szegmensben helyzetbe hozni, hogy erősödjék a verseny.
TGM: megdönteni vagy szabályozni
Tamás Gáspár Miklós – kevéssé meglepő módon – szintén negatívan értékelte a jelenséget. TGM egy rendszeren kívüli, s egy rendszeren belüli szempontú értékeléssel is szolgált kérdésünkre: a rendszeren kívüli értékelés szerint az OTP azért emelte meg a hitelek kamatait, mert ilyen a rendszer, ezért azt meg kell dönteni, ezáltal ezen probléma is meg fog oldódni.
Tamás Gáspár alternatív, a rendszer keretein belül maradó értékelése szerint pediglen a magyarországi bankok olyan előjogokat élveznek, amelyeket meg kellene szüntetni: a bankok kedvük szerint alakíthatják, módosíthatják a szerződéseket (a tavaly elfogadott etikai kódex aláírói előtt ebben a tekintetben már korlátok állnak, bár a korlátok egyes banki szakértők szerint könnyen megkerülhetők – a szerk.).
TGM hangsúlyozta: nem az OTP a hibás, hogy él a rendelkezésére álló méltánytalan eszközökkel, hanem maga a szabályozás.
Népszerűtlen a kapitalizmus
Bármely közíró véleménye is álljon közel az olvasóhoz, annyi valószínűnek látszik, hogy a válság nyomán magasra szökkent törlesztőrészletek önmagukban is befolyásolják az adósoknak a világról, s az új gazdasági rendszerről (csak 23 éves a kétszintű bankrendszer!) alkotott képét. S a magyarok viszonya a kapitalizmushoz amúgy is problematikus, még ha nem is hangoztat a többségük TGM-hez hasonlóan forradalmi elképzeléseket.
Vásárhelyi Mária kutatásából példának okáért az derül ki – mint arról korábban írtunk –, hogy a 18-30 közötti fiatalok 66 százaléka szerint a történelem bebizonyította, hogy a kapitalizmus és a szocializmus is csődbe juttatja az országot, s egy harmadik útra lenne szükség.
kapitalizmus és kapitalizmus
Az optimista szerint a létező világok legjobbikában élünk, a pesszimista pedig éppen ettől tart James Branch Cabell szerint – ilyesfajta optimizmus és pesszimizmus olykor a kapitalizmus lényegét karcolgató esszékben, publicisztikákban is tetten érhető.
Mindemellett talán arról nem esik elég szó, hogy mi, magyarok egyféle kapitalizmust ismerünk, noha sokféle van. Például Dánia és az Egyesült Államok kapitalizmusa oly mértékben különbözik egymástól, hogy általában kár is együtt említeni őket. Érdemes lenne tehát társadalmi vitákat folytatni arról, miféle kapitalizmust is akarunk, ám a közéleti viták általában nem ilyen kérdések körül forognak.
