Médiavállalkozás milliárdos háttérrel

– Mint egykori részvényelemzőtől, hányan kértek öntől mostanában befektetési tanácsot?

– Rengetegen.

– Mit mondott nekik?

– Azt, hogy egyelőre üljenek a fenekükön, tartsák a részvényeiket.

– Ön is ezt teszi?

– Nemrég vásároltam néhányat, és egy ideig megtartom azokat.

– Az nem vetődött fel soha, hogy a tulajdonosok a Central European Media and Publishing (CEMP) Zrt. részvényeivel motiválják?

– Erre nem én, hanem Nobilis Kristóf és Spéder Zoltán lenne hivatott választ adni. Amennyiben ez a kérdés úgy merül fel, hogy tőzsdére vinnék-e a céget, akkor az most szerintem semmiféleképpen sem aktuális.

– Egyetemistaként már határozott elképzelése volt arról, hogy mivel szeretne foglalkozni?

– Olyannyira nem, hogy a Közgáz mellett párhuzamosan az ELTE
jogi karára is jártam. Az egyetem alatt ügyvédi irodában dolgoztam, az első igazi munkahelyem mégis egy FMCG-multi, a Procter & Gamble lett. Pénzügyi elemzőként fél évet töltöttem ott, ami nagyon hasznos volt. Akkoriban a tőzsde sokkal izgalmasabbnak ígérkezett, így kerültem a Hypo Securitieshez, majd később az IE New York Brókerhez.

– Ilyen egyszerű volt részvényelemzővé válni?

– A 90-es évek közepén ez egyáltalán nem volt ritka. A Budapesti Értéktőzsde nagyon gyors növekedésen ment keresztül, s mivel jóval magasabb volt a lakosság részvényvásárlási kedve, ezeken a területeken könnyű volt lehetőséghez jutni.

– Miért hagyta ott ezt a pályát?

– 2001 táján már látni lehetett, hogy az internet jelentősen megváltoztatja az információhoz jutás menetét. Korábban csak a brókercégek számára voltak elérhetők a valós idejű árfolyamok, de ettől kezdve a kisbefektetők is hozzáférhettek ilyen adatokhoz. Két volt Hypo Securities-es kollégám indította el a Portfólió.hu-t 1999-ben, másfél évvel ezután én is csatlakoztam hozzájuk, mint a Portfóliót működtető NET Média Zrt. vezérigazgatója, emellett tulajdonrészem is volt a cégben.

– 2005-ben pedig egyszer csak beállított Nobilis Kristóf, hogy megvegye a céget?

– Nem egészen így volt, mi akartuk eladni a Portfóliót. Azt gondoltuk, hogy eljutottunk arra a szintre, ahonnan önerőből már nem lehet tovább fejlődni… Többekkel is tárgyaltunk, nem csak Nobilis Kristóffal. Végül ő adta a legkedvezőbb ajánlatot.

– Mennyiért adták el a céget?

– Nagyjából pár százmilliós volt a vételár.

– Most többet érne?

– Nyilvánvalóan. Utólag visszatekintve még várhattunk volna az eladással, de nem gondoltuk, hogy a tőzsde ilyen mértékű felfutást produkál a következő években.

– A NET Média felvásárlása után hogyan került az Index.hu Zrt. vezérigazgatói székébe?

– A tranzakció előtt pár héttel vásárolta meg Nobilis Kristóf az Indexet a Wallistól, amit addig Mucsi György vezetett, aki egyúttal a Wallis menedzsere is volt. Tehát új vezetőt kellett keresni az Indexhez. A NET Médiánál a tulajdonosváltás ellenére én maradtam a vezérigazgató, és Kristóf két legyet ütött egy csapásra azzal, hogy felkért engem az Index élére: egy költségből megoldotta a két pozíció betöltését.

– Ismerte már előtte is a befektetőt?

– Amikor a tőzsde világába kerültem, ő már éppen kiszállni készült. A Portfólió.hu eladásakor ismerkedtünk össze.

– 2005-ben már lehetett sejteni, hogy ebből a két online érdekeltségből kiindulva három év alatt ekkora cégcsoport lesz?

– Csak azt gondoltam, hogy nagyobb lesz. Készítettünk egy stratégiai tervet, amelyben egy integrált szolgáltatásokkal rendelkező, regionális szintű médiacsoport létrehozását jelöltük meg célként. Nyilván ennek a megvalósítása az üzleti lehetőségek és a piaci környezet együttesétől is függött.

– Most mi a fő csapásirány?

– A cégcsoportot próbáljuk egységbe szervezni, a szinergiákat jobban kihasználni. A korábbi felvásárló, építkező prioritás helyett a közeljövőben az integráció lesz az elsődleges célunk. Természetesen, ha jó vételi lehetőségek adódnak, azokat a jövőben is megvizsgáljuk.

– A terjeszkedés lendületének visszafogásában van szerepe a pénzügyi válságnak?

– Közvetve valamennyi biztosan, de mi ettől függetlenül is ezt tettük volna. Már az idei évben sem volt jelentős akvizíciónk, hiszen bár a Honfoglalót megvásároltuk, az nem volt valami hatalmas befektetés. Inkább az a fő problémánk, hogy itthon jó áron már nincsenek felvásárlási célpontok. Az elmúlt időszakban úgy érzem, hogy kezd egyfajta buborék képződni az internetes cégek árazásában.

– Kipukkadhat-e úgy, mint 2000-ben?

– Úgy nem, mert akkor kockázatitőke-alapok vették meg a feltörekvő online vállalkozásokat, most pedig tőkeerős, stabil cégek állnak a felvásárlások mögött. Magyarországon a Sanoma, a T-csoport és mi. Egyre fontosabb lesz, hogy az adott cég megfelelő nyereséget hozzon. Korábban pusztán egy jó lehetőségért is sok pénzt kifizettek egyesek. Jó példa erre az iWiW…

– Amiről lecsúsztak.

– Az iWiW-et nem mi vettük meg, ezt jól látja.

– Szívfájdalom, hogy nem sikerült megszerezni?

– Egyáltalán nem. Mindenki ajánlott egy árat. Nyilván annyit, amennyit még megért neki. Aki többet ajánlott, annak többet ért.

– Min csúszott el a Pesti Est megvétele?

– Tény, hogy mi is beszélgettünk az Est akkori két tulajdonosával az esetleges vételről. Annak idején elég komoly anyagi nehézségeik voltak, úgyhogy az ajánlattételi fázisig sem jutottunk el.

– Volt még olyan cég, amit kiszemeltek, de nem sikerült megszerezni?

– Azokat a közepes vagy nagy internetes cégeket, amelyeket az elmúlt három évben adtak el, mi is megnéztük. Ilyen volt például a Vatera. Adtunk rá egy olyan ajánlatot, amennyit szerintünk megért, de nem sajnálom, hogy nem vettük meg olyan áron, amennyiért végül gazdát cserélt.

– Mi lesz most a külföldi terjeszkedéssel?

– Folyamatosan tárgyalunk, de nem egyszerű a helyzet. A cseh és a lengyel piac fejlettebb a magyarnál, oda már nem éri meg belépnünk. Szlovákiában, Szerbiában van érdekeltségünk, de a Balkánon is az a jellemző, hogy a valós pénzügyi teljesítménytől teljesen elrugaszkodott áron zajlanak a tranzakciók. Ráadásul a piac közel sem annyira letisztult, mint Magyarországon. Romániában például a húsz leglátogatottabb site között nagyon szoros a verseny. Ez azt jelenti, hogy drága vásárolni, és a termék még nem is biztosít olyan fix piaci pozíciót a saját területén, mint nálunk a Vatera vagy a Portfólió.

– Ha a net ennyire túlértékelt, akkor nem lenne érdemesebb a klasszikus médiatípusoknál nézelődni?

– Nem, mert meglévő médiaportfóliónk révén az akvizíciók nyomán kihasználható szinergialehetőségeink jellemzően az online piacon biztosítottak.

– Az InfoRádiót és a Napi Gazdaság felét mégis megvették.

– Voltak olyan lehetőségek, amelyekkel úgy gondoltuk, hogy érdemes élni a hazai piacon. Regionálisan ilyen terveink nincsenek.

– Akkor ezek inkább érzelmi döntések voltak?

– Ezek racionális döntések. Az említett két terméknek elég jelentős az online jelenléte is. Az InfoRádiónak nemsokára új weboldala is lesz.

– Az Ufi/Reakció megvétele is üzleti döntés volt?

– Igen, adtunk a printlapnak egy évet, hogy kiderüljön, van-e értelme működtetni. Üzletileg nem volt, megszüntettük, és a Reakció internetes változatát fejlesztettük tovább, mert az sikeresebbnek tűnik.

– Nobilis Kristóf és Spéder Zoltán önnel együtt igazgatósági tag is a CEMP-ben. Mi a munkamegosztás?

– Ők a tulajdonosok, így a stratégiai döntések meghozatalában vesznek részt, én pedig a cégcsoport operatív ügyeit kezelem.

– Igaz, hogy a két tulajdonos közül Spéder Zoltán aktívabban vesz részt a cég életében?

– Spéder Zoltán agilis ember, a CEMP igazgatósági elnökeként odafigyel a cégre… A tulajdonosoknak számos más érdekeltségük is van, a CEMP csak egy a sok közül.

– Mekkora a csoport értéke?

– Nehéz pontosan megmondani…

– A Napi Gazdaságnak volt korábban egy számítása, amely Nobilis Kristóf 28 milliárd forintos vagyonából 15 milliárdra becsülte a médiabefektetések értékét.

– Annyit mondhatok, hogy annál sokkal többet ér. Ha ennyiért akarná valaki megvenni, azzal szóba sem állnánk.