Váradi Júlia aláírta új munkaköri leírását, majd két héttel később kézhez kapta az értesítést arról, hogy a Magyar Rádió (MR) harminc napon belül el kívánja bocsátani. Az angolul és németül is interjúzó, Pulitzer Emlékdíjas újságíró nem az egyetlen, akinek előbb írásba adták, mi is lesz a dolga az új műsorrendben, majd nem sokkal később közölték, megszűnik a munkaköre. Váradi Júlia ráadásul szakszervezeti választmányi tagként a Munka Törvénykönyve szerint védettséget élvezne, ám úgy döntött, nem él ezzel a jogával. „Ha nem kellek a rádiónak, a rádió sem kell nekem” – mondta.
A háromhavi bér kifizetésével ösztönzött, tavaszi önkéntes leépítési program keretében 179-en távoztak, a mostani, csoportos leépítés keretében 192 főt küldenek el. Az így megmaradó több mint 900 munkatárs közül sokan szintén nem tudnak rendszert felfedezni a közrádió emberierőforrás-gazdálkodásában. Példaként előszeretettel hozzák fel, hogy a Petőfi adó januárban kinevezett főszerkesztőjét márciusban már az MR Online szerkesztőségének vezetésével bízták meg, s helyét a Petőfi élén az a Csillag János foglalta el, aki alig pár hónappal azelőtt lett a Magyar Rádió által kiadott RTV Részletes műsorújság főszerkesztője.
A gárda annak rendje és módja szerint kettészakadt régiekre és újakra, ugyanis miközben Such György elnök már a pályázatába is beleírta, hogy jelentős létszámleépítésre készül, számos új embert vett fel. „Csak a Krónikához tíznél többen jöttek” – mondja egy régi rádiós. Olaj a tűzre, hogy az egyik új műsorvezető fizetése meghaladja a 800 ezer forintot, miközben a régieknek ennek egynegyedével kell beérniük úgy, hogy kötelező teljesítményüket megemelték. A fő kifogás azonban az, hogy nem volt belső pályáztatás a munkahelyekre. Gellért Kis Gábor, a Magyar Rádió Kuratóriumának elnöke azonban elutasítja ezt a kritikát. „Azt gondolják többen a szakmában, hogy a média világa demokratikus struktúra, de nem az, hanem munkahely. Szakmai alapon vittek oda új embereket” – szögezi le. Mint mondja, az új műsorszerkezetbe sokak ötleteit beépítették.
Ha ez meg is előzte a döntést, közönségfelmérés nem volt. „Ez pokoli drága dolog” – indokolja a kutatás elmaradását Gellért Kis Gábor, hozzátéve, hogy ha a menedzsment nem is rendelt célzott kutatást, támaszkodott a piacon hozzáférhető, meglévő közönségmérésekre.
Nem reklámoznak
A TNS Media Intelligence adatai szerint a Magyar Rádió a saját honlapján kívül semmilyen médiumban nem kommunikálja a változást. Pedig egy rádiónak nem feltétlen kellene pénzért megvásárolnia a felületeket, köthetne barter üzleteket is. Így aztán a Kossuth/Petőfi/Bartók hármast nem hallgatók csak a létszámleépítésről szóló, vagy éppen az olyan sajtóhírekből szerezhetnek értesüléseket a történésekről, mint például, hogy Garas Dezső nem vette át a Karinthy-gyűrűt, tiltakozásul Farkasházy Tivadar elbocsátása ellen, a régi „meggyűrűzöttek” pedig petíciót intéztek Such György rádióelnökhöz. Aligha ez az a pr, amelyre a menedzsment vágyik.
Pedig kezdetben nem volt rossz az elnök fogadtatása, s ma sem vitatják azon szándékait, hogy növelje a közrádió hallgatottságát, egyúttal fiatalítva hallgatótáborát. Nem megkérdőjelezhető pályázatának az a megállapítása sem, hogy az „átalakítás során legfőképpen a közszolgálatiság és a közgazdasági racionalitás követelményeit kell szem előtt tartani”.
Ám a legtöbben talán éppen azt nem hiszik, hogy a változásokkal a közszolgálatiság erősödik. Erre szerintük a legszembetűnőbb példa a „Nagyon zene” szlogennel megtámogatott Petőfi adó, amelyet a hallgató aligha tud megkülönböztetni egy kereskedelmi rádiótól. Bár Such György pályázatában még sportot és könnyed hangvételű magazinokat is tervezett a Petőfire, ezek egyelőre hiányoznak. „Nyilván lehet még javítani” – ismeri el e hiányosságot Gellért Kis Gábor. Cáfolja ugyanakkor azokat a vélekedéseket, miszerint a Petőfi zenei kínálata kísértetiesen hasonlítana a Radiocafé műsorára.
A kereskedelmi adóknak sem tetszik
Szakmai berkekben megkérdőjelezik, hogy közszolgálati adón egy effajta program versenysemleges lenne. Mások ugyanis ilyesfajta műsorral a piacon próbálnak megélni, míg a közrádió állami támogatást kap. „Alapvetően nem lenne semmi bajunk azzal, hogy valaki olyan igényes zenét játszik, mint a Radiocafé 98.6, ugyanakkor megfontolandó, hogy teheti-e ezt kereskedelmi rádiós formátumban. Egy nagyon komoly, országos lefedettségű konkurens lépett a mi piacunkra, miközben nekünk például továbbra is ugyanannyit kell műsorszolgáltatási díjként fizetnünk az Országos Rádió és Televízió Testületnek” – veti fel Kelemen Zoltán, a Radiocafé Kft. ügyvezető igazgatója. Bartucz László, a Danubius Rádió vezérigazgatója kérdésesnek látja, hogy egy ilyen zenei rádió indítása a Magyar Rádió feladata lenne, hiszen hasonló formátumok vannak már a piacon. Szerinte csak gazdasági érdek motiválhatta a Petőfi effajta átalakítását, azt azonban még nem látja, mennyire lesz versenyképes. „Egyelőre nem érzem, hogy veszélyeztetné a nagy kereskedelmi rádiók pozícióját, de ha így lesz, akkor fel kell majd tennünk a megfelelő kérdéseket” – mondja Bartucz.
Such, bár a pályázatában leszögezte, hogy a Magyar Rádió műsorai nem a bevétel megszerzését célozzák, azt sem titkolta el, hogy lát tartalékokat mind a bevételnövelés, mind a költségmegtakarítás területén. Mindkettőre szükség is van, hiszen – Gellért Kis Gábor tájékoztatása szerint – a Magyar Rádió 2006-ban 882 millió forint mérleg szerinti veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, az idei üzleti terv pedig 600 milliós hiánnyal számol. Az idén egyszeri nagy kiadást okoznak a végkielégítések: ennek kompenzálására 1,5 milliárd forint költségvetési támogatást szeretnének kapni a közszféra létszámleépítésére elkülönített keretből. Ha ez sikerül, akkor is csak utólag folyik be, ezért a kuratórium felhatalmazást adott hitel felvételére. Azt, hogy pontosan mekkora összegről van szó, Gellért Kis Gábor nem kívánta elárulni, mondván: nem szeretné túllépni a hatáskörét, hiszen ebben – és sok minden másban is – a menedzsment illetékes, őket kell megkérdezni.
A menedzsment azonban nem állt a Figyelő rendelkezésére. A személyes interjút eleve elutasították, írásban feltett kérdéseinkre pedig Borbély-Urquhart Julianna kommunikációs irodavezető közölte: azok felelősségteljes megválaszolására minimum két hétre lenne szükségük. Arra a kérésre, hogy legalább az éves beszámolót küldjék el, nem is reagáltak.
„Vitéz Dávid, Szentpéteri Andrea, Karácsony meg aki előtte volt” – kire bíznák az emberek Budapestet?
Öten szálltak versenybe a főpolgármesteri székért. Ki vezesse közülük Budapestet? Erről kérdeztük az utca emberét.
