Egyértelmű volt, hogy nem sokra jut Boross István és felesége, Hedvig, ha csak vágott virágot és cserepes növényt árul. Úgyhogy üzlet helyett ők egész kertészetet tartottak fenn, üvegházban gondozott növényeket szállítottak céges megrendelőiknek, kiállítások, vásárok szervezőinek. Újszerű gondolatnak számított növényeket kölcsönözni.
Díjak a falon
„Az Magyar Kertészeti Árudák Szövetségének díja és a helyi önkormányzatok elismerése mellett az Üzlet & Siker Minősített Vállalkozása-oklevél is kint van nálunk a falon, hiszen ez hozzátartozik a pr-tevékenységhez. Mert az mégiscsak mérvadó, hogy több száz jelentkező közül a díjazottak közé kerültünk egy valóban objektív mérce alapján.”
„Kezdtük az ágazatokat leválasztani, de a mai napig megvan minden, amivel annak idején indultunk” – mondja Boross Dávid, pr- és marketingigazgató, a tulajdonos fia. Megvan a három fő ágazat, a szakmai nagykereskedelem, a kiskereskedelmi áruházak és a vállalati szolgáltatások: kölcsönzés, gondozás, dekorálás. Bár sokszor gondolják, hogy áll valaki a hátuk mögött, ez nincs így, sőt mindig is igyekeztek nem multivá válni, hanem a személyes kapcsolatok szintjén maradni.
Növekedés helyett
Sok olyasmit próbálnak csinálni, amitől a közvetlenség érzése, a családias hangulat megmarad. Sosem váltottak például mozgó kasszapultra, mert az elszemélyteleníti a kapcsolatot a vevővel. „Nálunk akár a pénztárnál is lehet beszélgetést kezdeményezni, ami egy barkácsáruházban például elképzelhetetlen” – hoz példát Boross Dávid.
Nem véletlen, hogy az igazgató a barkácsáruházakat említette, hiszen ez a legkomolyabb konkurens csoport, noha ő úgy fogalmaz: ellenfél mindenki, aki növényt árul. „Nem célunk, hogy a legolcsóbbak legyünk, hiszen lényegesen többet nyújtunk egy futószalag jellegű rendszernél.”
Azért a konkurenciától is lehet tanulni, ahogyan az Oázis is átvett sok elemet a „nagyok” szakmai fogásai közül. „Árukapcsolásokkal, akciórendszerekkel mi is dolgozunk, hiszen ez egy diszkont-beállítottságú ország: a minőségnél még mindig erősebb szempont az ár.”
A további növekedés helyett az akkor már középvállalat a franchise irányt választotta. „A világon sehol nincs olyan gardencenter-hálózat, amit ugyanaz a tulajdonos fogna össze. Ehhez igazodva ma három saját egységet üzemeltetünk, a többi franchise-partnereink tulajdonában van.”
Ez már csak a nagyfokú szezonalitás miatt is indokolt volt, hiszen a növénypiacon az áprilisi forgalom több mint kétszerese az átlagosnak, a január azonban csupán a fele. „Rugalmas kezeléssel ez leküzdhető, de a hálózatiságnak határokat szab. És persze ott a fő értékünk, a személyesség, ami humánpolitikánkban is fontos, márpedig ehhez az szükséges, hogy mindenkivel legyen közvetlen kapcsolatunk.”
Családi program
Boross Dávid
Huszonhat éves, szülei kertészmérnökök, három öccse más szakmát választott. Édesapja ma is a cég első embere, édesanyja a pénzügyekért és a könyvelésért felel. Dávid közgazdászként végzett, de már a gimnázium idején dolgozott szüleinél pénztárosként, sofőrként, eladóként. „Mivel még nincs családom, megengedhetem magamnak, hogy ne legyen szabad időm” – mondja. Ha elutazik, akkor is szakmai útra. Olykor hétvégén elmegy egy vidéki Oázisba, csupán kíváncsiságból. „A barátnőm egyelőre megérti, hogy ez a szenvedélyem is, nemcsak a munkám.”
A felfutó tendencia folyamatos, hiszen mint annyi mindenben, ebben is óriási piaci rés mutatkozott a kilencvenes évek elején. Azóta az Oázis kiskereskedelmi üzleteinek árbevétele évente 20–30 százalékkal nő. Ez még tavaly is így volt, noha 2006-ot kevesen jegyzik a jó éveik között. „A bővülést nem az adja, hogy egyre többen vesznek növényt, hanem az, hogy a stabil vásárlók egyre többet költenek.”
Mégpedig társaságban, a jelek szerint ugyanis a kerti cikkek bevásárlása hétvégi családi program, egyfajta szociális tevékenység. Boross Dávid szerint éppen ezért fontos a kellemes atmoszféra. „Élménnyé akarjuk tenni a vásárlást, és azt sugallni, hogy nálunk minden egyes vevő fontos.”
Ezt szolgálják a virágok mellett kínált szolgáltatásaik. „Nálunk minden tábla 150 centi magasan van, hogy a gyerekek is elolvashassák. És van pelenkázóhelyiség, amit talán kevesen használnak, de a családok értékelik az apró figyelmességeket.” A díszcsomagolás, a szaktanácsadás, sőt terráriumukat kinőtt teknősök megőrzése mindenkinek ingyenesen jár, de lehet kérni dísznövényápolást, kerttervezést, teleltetést is.
Szabad választás
Hogy végül mi az, amit a vásárlók hazavisznek? Amikor megérkeznek, még maguk se tudják. „A vevőink hatvan százaléka impulzusvásárló. Legfeljebb azt határozzák el, hogy valamilyen virágos növényt szeretnének – és ez nagy lehetőségeket rejt magában eladási szempontból.”
Divathullámok persze itt is vannak. „Egy időben a minimál stílusú lakásokba a yuccákat, szingoniumokat vitték. A feng shui lakberendezési elvhez a kerek levelűek illettek. A kaktusz, a bonsai és az orchidea pedig örök sláger.”
A franchise-ba kapcsolódó áruházak esetében a beszerzés központosítva van, ugyanakkor nem kötelező a hálózatból vásárolni. A szabad választás elve a vevőkkel való kapcsolatban is megjelenik. „Bár van törzsvásárlói listánk a vevőink összes személyes adatával, soha semmit nem küldtünk sem postán, sem e-mailen, hiszen nem szívesen törnénk be mások intim szférájába. Hiszünk abban, hogy aki akar, úgyis eljön, és aki egyszer eljött, az nem távozott még üres kézzel.”
Az igazgató úgy véli, mindez annak köszönhető, hogy sikerült párosítani a kertészeti, személyes vonalat a gazdasági-üzleti szállal. „Nem biztos, hogy az számít, ha valami öt forinttal olcsóbb vagy drágább itt, mint másutt. Az emberek azért jönnek vissza, mert nálunk jól érezték magukat. Számunkra nem is kérdés, hogy a vásárló elégedettsége az első, legyen szó akár reklamációról, akár egyedi igényekről.”
